Hirdetés
Magyarország

Hazai rendezésű világbajnokság és harmadik győri klubszezon előtt – Dombai Rékát kérdeztük



:

:

Fotó: gyorikosar.hu

Hirdetés

Augusztus 7-én kezdődik Debrecenben az U19-es leány kosárlabda világbajnokság. Az UNI-Győr – MÉLY-ÚT játékosával Dombai Rékával beszélgettünk a tornával kapcsolatos várakozásairól és a közelgő klubszezonról.

Először is gratulálok! Ha jól tudom, akkor az U19-es válogatott csapatkapitánya lettél. 

Köszönöm! Jók az információid. Én most lettem válogatottban csapatkapitány először. Nagy megtiszteltetés, hogy a stáb és a játékostársak engem választottak meg, de egyben óriási felelősség is. Igyekezni fogok, hogy a csapatot és stábot mindenben segíteni tudjam.

Klasszikus, teljes programon van az U19-es válogatott. Ti vagytok az egyetlen csapatunk, amelyik tétmérkőzéseket játszik a nyáron. Milyen érzés ebbe visszarázódni így két év után? 

Érdekes, úgy mondanám. Előző nyáron voltam a 3×3-as válogatottban és klubszinten a járványhelyzetben is mentek a meccsek, így ilyen szempontból nincs változás. Ettől függetlenül furcsa volt elsőre, hogy újra itt vagyunk Székesfehérváron, a szálloda, a csarnok, az egész feeling, ami egy ilyen válogatott programot körülvesz. Most már így a negyedik héten azért megszoktam.

Feljátszottál korábban a 2001-esekhez, ahol szép sikereket értél el, most egy másik generáció kerül előtérbe. Milyen karakterű csapat formálódott?

Ebben a korosztályban nagyon sok új játékos van, páran játszottak korábban a 2001-esekkel. Mi vagyunk most a nagyok ebben a csapatban. Azt gondolom, hogy ez a 2002-2003-as korosztály is nagyon erős válogatottá formálódott. Tehetséges játékosok vannak a keretben és az egész korosztályban. Ahogy mondtam korábban, a negyedik héten vagyunk. Úgy érzem, hogy ez idő alatt egy nagyon jó kis társaság állt össze.

Fotó: gyorikosar.hu

Említetted, hogy “mi vagyunk a nagyok”. Milyen a saját korosztályban játszani?

Szokatlan, mert ahogy te is mondtad, nem ez volt a jellemző. Én többször feljátszottam az idősebbekhez. Őszintén szólva örülök, hogy most végre saját korosztályban vagyok és mint az egyik rangidős játékos, lehetek itt. Ez nagy kihívás is számomra.

Több felkészülési mérkőzésen vagytok túl. Milyenek a tapasztalataid?

Az első héten az U18-asokkal kezdtük az edzőmérkőzéseket. Ott még látszódott, hogy nem vagyunk összeszokva és még csak egy hetet töltöttünk együtt. Aztán játszottunk a németekkel, az már egy sokkal színvonalasabb meccs volt. Jobban összekovácsolódott a csapat, sokkal jobban éreztük egymást. Hétről hétre fejlődünk és lesz egyre jobb a játékunk.

Vegyesek az érzéseim a világbajnoksággal kapcsolatban. A csoport lehetett volna sokkal rosszabb is, Oroszország, Tajvan, Argentína az ellenfelek, viszont a keresztágon rögtön nagyágyú jöhet szembe.

Mi nagyon szeretnénk csoportelsők lenni. Egyetértek, lehetett volna sokkal rosszabb csoportot kapni. Ez nem lehetetlen nekünk, meg tudjuk ugrani ezeket a mércéket. Ha elsők tudunk lenni, akkor az A-csoport utolsója, ami a várakozásaink szerint Egyiptom lehet, érkezne ellenfélként és ez talán kicsit könnyebb lenne, mint USA, Ausztrália vagy Olaszország. A lebonyolítás a szokásos, az első a negyedikkel, a második harmadikkal játszik és így tovább. Ezért fontos a csoportban elfoglalt helyezés.

Kimondani is furcsa, a harmadik a világbajnokságod lesz a mostani. Miben más kihívás korosztályos szinten egy világbajnokság, mint egy Európa-bajnokság?

Nagyon nehéz erre válaszolni. Nyilván elsőre az jut eszembe, ahogy gondolom sok mindenkinek, hogy egy világbajnokságon ott van USA, ahol a fizikális különbség egyértelműen látszódik és vannak még rajtuk kívül is máshonnan érkező csapatok, akikkel nem szoktunk játszani. Mind a kettő nagyon erős torna és nagy feladat, de összehasonlítani, rangsorolni, hogy a kettő közül melyik az erősebb, nem lehet.

Térjünk át a Győrre. Bronzérmet nyertetek a bajnokság. Felnőtt szinten az első érmed, ami gondolom örök emlék marad. 

Nagyon örülök a bronzéremnek és annak külön is, hogy Iványi Dalma lett az edzőnk. Sokat segített a csapaton, tudtunk tőle tanulni. Az, hogy már az első szezonban eljutottunk idáig, szerintem egy csoda. Remélem, hogy a jövő szezon is ilyen lesz. Jó érzés, hogy ennyire megbízik bennem Dalma, ahogy az egész klub is és lehetőséget kapok, sokat játszhatok.

Fotó: gyorikosar.hu

Jó szezonod volt. Az alapszakaszban 23.8 perc alatt 9 pont, 3 lepattanó és 3 gólpassz átlaggal zártál.  

Pozitív érzéseim vannak az egész szezonról. Természetesen voltak hullámvölgyek, illetve hiányzók az elején a járvány miatt, de akkor is tudtuk hozni a formát és győzelmeket értünk el.

Hogy látod, miben tudtál fejlődni? Ha a számokat nézem, akkor elsőre talán a szembetűnő, hogy megdupláztad a gólpassz átlagodat.

Erre is jobban odafigyeltem. Ezen felül azt érzem, hogy védekezésben is sikerült javulni és a külső dobásaim is erősödtek. Nem csak egy dolgot emelnék ki. Több mindenre figyelünk a képzés során és folyamatosan próbálom fejleszteni a kisebb dolgaimat is. Az a célom, hogy minél több területen tudjak segíteni a csapaton. Én azt vettem észre magamon, hogy egyre több pozícióban tudom kihasználni az adódó lehetőségeket.

A következő szezon fejlődési pontja mi lehet? Fogalmaztatok meg az edzőkkel valamilyen konkrét célt?

A védekezésemet szeretném fejleszteni, de ahogy előbb is mondtam, nagyon fontosak továbbra is a asszisztok és a lepattanók, aztán már jöhetnek a pontok is. Visszatérve a kérdésedre, mindenképpen a védekezés, amiben fejlődni kell. Egy jó védekezéssel mérkőzést tud nyerni a csapat, de ehhez először egyénenként kell fejlődni ebben.

Még két éved van az U20-as szabályban, így valamilyen szinten tervezhető szakaszban jár a pályafutásod.

Igen, az U20-as szabály mindenképpen lehet így fogalmazni.

Zárásul, térjünk vissza a világbajnokságra. Történelmi pillanat, először rendez Magyarország tradicionális 5:5 kosárlabdában világbajnokságot. Mit tapasztalsz csapatkapitányként? Hogy élitek meg a helyzetet, egy feldobott állapot vagy van egy kis izgulás?

Én már nagyon várom! Régi vágyam, hogy hazai közönség előtt játsszak egy világversenyt, de szerintem a lányok is így vannak ezzel. Sokat szoktunk erről beszélni. Én úgy vagyok vele, hogy sokkal nagyobb pluszt ad az, hogy majdnem egy egész csarnok szurkol értünk, mint amennyi izgulást esetleg jelent az, hogy itthon játszunk egy ilyen versenyen. Ez hatalmas löket egy csapatnak és biztos vagyok benne, hogy nem teherként fogjuk megélni, hanem egy pozitív dologként. Ez csak a javunkat fogja szolgálni.

Fotó: gyorikosar.hu

Hirdetés