Hirdetés
Magyarország

Hegedűs Péter a TFSE-MTK szezonjáról

Hirdetés

Hegedűs Péter, a TFSE-MTK  élvonalbeli együttesének másodedzője, a TFSE NBI/B-s és MEFOB-os lány csapat vezetőedzője a klub hivatalos honlapjának adott interjút.

Hol dolgoztál a TFSE előtt, illetve hogyan kerültél hozzánk?

A TFSE előtt jó néhány emlékezetes évet töltöttem el a Kiss Lenke Kosársuliban, akiknek soha nem lehetek majd elég hálás, hiszen nagyon sokat tanultam itt a szakmáról. Rengeteget köszönhetek Lenke néninek, Bátor Vili bácsinak, Iski Zsoltnak, Rosta Balázsnak, Gaál Gergőnek és mindenkinek, akivel együtt dolgoztam. A mai napig nagyon közeli barátságban vagyok minden régi edzőkollégámmal.

A TF-en 3 évvel ezelőtt együtt kezdtük az MSc képzést Magyar Biával és Németh Almával, tehát már ismertük egymást. Tavaly nyáron pedig az államvizsgakor körvonalazódott, hogy a csapat elindul az A csoportban és ekkor szóba jött, hogy szeretnék, ha segíteném a csapat munkáját. Nem volt könnyű a váltás, de némi gondolkodás után végül igent mondtam Sterbenz Tamás rektorhelyettes úrnak, aki akkor bizalmat szavazott nekem.

Milyennek értékeled az első évedet a TFSE-ben?

Álomszerű volt. A szezont megelőzően senki nem számított rá, hogy tényezők lehetünk a bajnokságban, de mi ezzel nem különösebben foglalkoztunk. Hétről-hétre igyekeztünk önmagunkhoz képest fejlődni, mind egyénileg, mind csapat szinten, ami végeredményben több nagyszerű teljesítményt eredményezett. Természetesen soha nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, azonban azt gondolom, hogy az is hiba lenne, ha nem értékelnénk azt, amit képviselt a csapat az idei szezonban. Sajnos a rájátszást idén nem tapasztalhattuk meg, de biztos vagyok benne, hogy lesz még rá lehetőségünk a jövőben. Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy többé már nem vagyunk újoncok, és ha egy hasonlóan szép eredményt szeretnénk megismételni, akkor ahhoz extra energiákat kell mozgósítanunk – Hegedűs Péter a klub hivatalos honlapjának.

Némi plusz tapasztalattal, de ugyanezzel az alázattal folytatjuk a munkát a jövő szezonban.

Az NBI/A mellett az Amatőr NBI Zöld csoportjában, illetve a MEFOB bajnokságban is érdekelt voltam. Minden tiszteletet megérdemelnek a lányok, hiszen a bajnokság kezdetétől a csapat létszáma nagyon alacsony volt, az edzések mellett pedig mindenki dolgozott, illetve egyetemre járt, MSc képzést – vagy adott esetben PhD-t – csinált. Azonban a nehézségek ellenére nagyon jó közösséget sikerült kiépíteni a szezon alatt és azt hiszem, hogy kihoztuk belőle a maximumot. A bajnokság lefújásakor vezettük a Zöld csoportot, illetve az egyetemi bajnokság Keleti csoportját is, ezért természetesen sajnáltuk, hogy nem fejezhettük be azt a munkát, amit közösen elkezdtünk.

Milyen volt Biával a közös munka? Mi volt a titka az idei sikeres szereplésnek?

Az hamar kiderült, hogy mindketten élünk-halunk a kosárlabdáért. Ez volt az első szezonunk az élvonalban, ezért természetesen számunkra is egy tanulási folyamat volt. Bia már az év elején, én a szezon közben realizáltam, hogy egy másik főállás nem összeegyeztethető az A csoporttal, ezért mindketten ott hagytuk az állásunkat és csak erre koncentráltunk. Mindent alárendeltünk a csapatnak, amit szívesen tettünk, másképp nem is lehet.

Nem gondolom, hogy van különösebb titok. Biztosan közhelyként hat, de mi a munkában hiszünk. Rengeteget dolgoztunk az év során, éjszakába nyúló beszélgetések, tervezés, scouting, mit lehetne másképpen/jobban csinálni vagy, hogy épp mivel lephetnénk meg a soron következő ellenfelet… Emellett igyekeztünk egy olyan bizalmi közeget kiépíteni a kezdetektől, ahol jól érzik magukat a játékosok és ahol tudják, hogy számíthatnak a másikra. Azt hiszem, hogy ez sikerült, ezt pedig rendre jó játékkal hálálták meg a lányok.

Melyik meccsre emlékszel vissza a legnagyobb örömmel?

Egyet képtelen lennék kiemelni. Remélem nem baj, ha három meccset mondok?!

A szezon első győzelme a 2. fordulóban, a PEAC otthonában. A Bernáth Réka-Chanise Jenkins páros 12 triplát süllyesztett el. Emlékszem, 20 másodperccel a vége előtt, 10 pontos előnynél nálunk volt a labda, de fel sem fogtuk, hogy nyerhetünk.

A második, ami felejthetetlen, az a Csata elleni idegenbeli mérkőzés. A végén egy perc alatt csinált a csapat -4-ből +4-et. Nagyot mentek a lányok, fantasztikus emlék.

A harmadik – talán ez a legkedvesebb mind közül – a Sopron elleni Magyar Kupa elődöntő. Hiába végül a vereség, két kezdőjátékosunkat nélkülözve, a szezon legönzetlenebb és legszebb kosárlabdáját játszottuk.

Hogy telt az elmúlt időszakod, miként kezelted a járványügyi helyzet adta változásokat?

Természetesen mindenkit villámcsapásszerűen ért a szezon vége és ezzel párhuzamosan a különböző korlátozások. Azért a munka a háttérben nem állt le, tartjuk a kapcsolatot a játékosokkal, illetve a stábbal közösen minden erőnkkel azon vagyunk, hogy kialakítsuk a jövő évi keretet.

Ami engem illet, hazaköltöztem Káposztásmegyerre, az év során kevesebb lehetőségem jut az önképzésre, most azonban minden időmet igyekszem hasznosan felhasználni. Számos kiváló online webinárium, és különböző coaching clinic elérhető az interneten, melyekből rengeteget tudok tanulni. Az itthonlét unalmát igyekszem sorozatokkal elütni, illetve szoktam edzeni és eljárok futni is. Emellett ha időm engedni, elverem a barátaimat FIFA-ban, vagy 2K20-ben… – zárta a beszélgetést Hegedűs Péter a klub hivatalos honlapján.

Fotó: MKOSZ / Rébay Viktor