Hirdetés
Magyarország

Hét év után újra ezüstérmes a bajnokságban a SERCO UNI Győr – interjú Cziczás Lászlóval



:

:

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés

Múlt héten lezárultak a Tippmix Női NB I. A-csoport 2022/2023-as kiírásának küzdelmei. A helyosztó párharcok alkalmával a bajnoki döntőben a Sopron Basket 3-0-ra múlta felül a SERCO UNI Győrt, míg bronzcsatában a DVTK 2-1-re verte az Atomerőmű KSC Szekszárdot. Ennek értelmében tehát a SERCO UNI Győr együttese hét év után újra ezüstérmes lett a bajnokságban. Oldalunk ezúttal a sikeresen szerepelt együttes vezetőedzőjével, Cziczás Lászlóval készített interjút, akivel a hangsúlyt a rájátszás történéseire fektettük.

Előszőr is, gratulálok a bajnoki ezüsthöz! 2016 után idén ismét nagydöntőt játszhatott a Győr, a klubnak tehát egyértelmű, hogy nagy dicsőség ez az ezüst. Benned milyen érzések kavarognak ezzel kapcsolatosan?

“Így van, ez a második hely, ez az ezüstérem egyértelműen a klubnak az élettörténelmébe tartozik bele.” – kezdte gondolatmenetét a győri szakember. – “Ami viszont azt gondolom, hogy ennél is fontosabb, az a munkamennyiség, ami ebbe a szezonba lett fektetve. A sikerért elsősorban természetesen a játékosokat illeti a dicsőség, hiszen mondanom sem kell, rengeteg munkát végeztek el, és még annál is több mérkőzést játszottak. Emellett, rengetegen léptek ki a komfortzónájukból is, melynek köszönhetően sok esetben hihetetlen produkciók születtek, és úgy vélem, az elmúlt szezonnak ez a legnagyobb előrelépése – az egyéni fejlődés, amin egy-egy játékos keresztülment a szezon során. Ezért, ahogy mondtam elsősorban magát a játékost illeti a dícséretet, majd pedig a klubot, a menedzsmentet, akiknek köszönhetően minden adott volt ahhoz, hogy mi csakis a munkánkra tudjunk koncentrálni. Illetve, végül, de nem utolsósorban a stábomat emelném ki, Földi Atillát, aki rengeteg munkát belepakolt ebbe az elmúlt szezonba, és Fűzy-Antolovics Adélt, aki előtt szintén hatalmas kihívások álltak, de ezeket mind magabiztosan küzdötte le. A stábomat tehát külön dicséret illeti, hiszen nélkülük nem sikerült volna elérni az idén elért sikereket!”

Ha már a kihívásokat említetted, nem volt éppen gördülékeny számotokra ez a szezon, sőt, a Play-Offban mondhatni hatványozódtak a bajok. Még az elején elveszítettétek Beatrice Mompremiert, majd Sabina Oroszovát, időközben pedig voltak betegség miatti hiányzók is. Mompremier kiesése volt azonban az úgy nevezett “első hullám”. Az Ő sérülésére hogyan reagáltatok?

“A Kupán még nem tudtuk pontosan, hogy milyen súlyos is Mompremier sérülése, így akkor még nem volt nagy a “pánik”. Amikor viszont meg lett a végső diagnózis, és kiderült, hogy őt az egész hátralévő szezonra elveszítettük, akkor igazság szerint egy kicsit megijedtünk, hiszen Beatrice addig nem csak a mi csapatunk, de tulajdonképpen az egész magyar mezőny egyik legértékesebb játékosa volt. Éppen ezért, kellett tehát egy röpke pillanat mire rendeztük a sorainkat, de úgy gondolom, hogy erre a helyzetre végül egész gyorsan és jól sikerült reagálni. Ez esetben pedig ismét dicséret illeti a játékosokat, legfőképpen a fennmaradó négy centert, akik közül voltak olyanok, akik ezután be lettek dobva a mélyvízbe, de remekül helytálltak, sőt, mindegyiknek volt legalább egy olyan pillanata, amikor átlendítette a csapatot a holtponton. Fantasztikusan teljesítettek!”

Ha ezután átugrunk a rájátszás párharcaira, akkor a TF ellen talán még annyira nem is mutatkozott meg Mompremier hiánya, hisz még nélküle is magasabb a csapatotok szerkezete. Kérdés, hogy ez döntött a TF elleni párharcnál, vagy mi volt a kulcs a győzelemhez?

“A TF azt gondolom, hogy egy nagyon kellemetlen csapat. Ahogy egy kicsit is megérzik, hogy lehet esélyük a győzelemre, azután nagyon nehéz ellenük játszani. Ez pedig mind a két ellenük játszott negyeddöntő mérkőzésen bebizonyosodott. Mind a két oldalon voltak remek egyenesen teljesítmények, ám szerintem, ami végül a mi oldalunkra billentette a mérleget, az talán a kicsit nagyobb tapasztalat lehetett. Ez dönthette el végül a párharc sorsát.

Azt viszont mindenképp hozzátenném, hogy ennél a párharcnál szinte mindenki tőlünk várta a továbbjutást, ez pedig rányomott a csapatra egy bizonyos mennyiségű görcsösséget, stresszt. A két együttes közül ugyanis azt gondolom, hogy csak nekünk volt veszítenivalónk, ez pedig minimálisan rányomta a találkozókra a bélyegét, s talán ezért is voltak a vártnál szorosabbak a meccsek. Összességében azonban szépen lehoztuk ezt a párharcot, a második mérkőzésen pedig gyakorlatilag vesztes állásból sikerült fordítani, ami szintén egy nagyon szép teljesítmény volt a játékosok részéről.”

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

A TF után pedig következhetett a DVTK az elődöntőben. Itt már azért nagyobb szükség lett volna Beatrice Mompremier játékara, azonban a második meccstől a túloldalon, a Miskolcnál is voltak hiányzók. Hatalmas ki-ki mérkőzéseket játszottatok végül tehát a Diósgyőrrel, mivel tudtátok végül eldönteni a párbajt?

“Ahogy te is mondtad, elképesztő ki-ki párharcot játszottunk a DVTK ellen. Gyakorlatilag mind a két csapat szívét-lelkét, mindenét kirakta a pályára annak érdekében, hogy döntőbe juthasson. Ha a két együttest nézem, illetve azt, ahogy az alapszakasz során szerepeltek, akkor végül talán az lehet döntő, hogy melyik félé volt a pályaelőny. Ám még ennek ellenére is, ez egy végletekig kiélezett párharc volt, s aki látta ezeket a mérkőzéseket, az mindenképp egy hatalmas sportélménnyel lett gazdagabb.

Annak viszont nagyon örülök, hogy az alapszakasz során megszerzett pályaelőnyt végül sikerült kihasználnunk. A párbaj első mérkőzésén gyakorlatilag egy utolsó másodperces triplával nyertünk, s míg a harmadik meccsen egy utolsó pillanatban szerzett duplával egyenlített a Miskolc, a hosszabbításban ismételten lehengerlő játékot mutatott a csapat, s végül sikerült megszerezni a győzelmet. Összeségében tehát azt gondolom, hogy ez az elődöntő a kosárlabda ünnepe volt Győrben. Elképesztő hangulat volt a csarnokban, több, mint ezer néző kilátogatott, hogy támogassanak minket, ami szintén egy hihetetlen érdeme a menedzsmentnek!”

Kétség sem fér hozzá, hogy ezeket a sikereket egy csapatként értétek el, egy ember neve azonban mégis kiugrik együttesetekből, aki a szezon során nem egyszer nyújtott mérkőzést eldöntő teljesítményt. Aaryn Ellenberg-Wiley-ról mondj kérlek pár szót.

“Ellenberg egyértelműen egy ’scorer’ játékos, tehát rendkívül pont érzékeny, emelett pedig hihetetlenül gyors, és persze kiválóan egy-egyezik. Ezt szerencsére már korán felismertük és az egész szezon során arra törekedtünk, hogy ezeket az adottságait maximálisan kihasználjuk és a csapat hasznára fordítsuk. Ez a fajta kosárlabda sajnos nem mindenkinek, nem mindig tetszett, de a stábbal mi azt gondoltuk, hogy így tudjuk a legtöbb eredményt elérni. Összességében azt gondolom, hogy az eredmények minket igazolnak.

Ahogy te is mondtad, Aarynnek egyértelműen voltak mérkőzést eldöntő megmozdulásai, kosarai, ám én azt gondolom, hogy nagy butaság lenne azt mondani, hogy a Győr az egy egyemberes, egy játékosból álló csapat volt, ugyanis nagyon sok mérkőzésen, sőt, rangadón felnőtt több játékos is Ellenberg szintjére, s magyar játékosok is egyaránt nagyon fontos teljesítményeket tettek le az asztalra. Aaryn Ellenbergről egyébként én még azt tudom elmondani, hogy egy kiváló csapatember, játékostársai is nagyon szerették őt, rengeteget köszönhetünk neki, de ezzel együtt én továbbra is azt vallom, hogy ez az elmúlt szezon egy hatalmas csapatmunka volt, amiből mindenki kivette a részét.”

Ezt azt gondolom, hogy leginkább a DVTK elleni harmadik mérkőzés hosszabbítása támasztja alá talán a legjobban. 20-10-el zártátok azt az utolsó öt percet, s gyakorlatilag Ellenberg csak egy-két pontot szerzett. Az volt ám az igazi csapatjáték!

“Abszolút! Megemlíthetném akár Varga Zsófia nevét is, aki a szezon során bár nem töltött be meghatározó szerepet, ettől függetlenül voltak olyan speciális mérkőzései, méghozzá rangadókon, amikor is rá kulcs szerep hárult – az elődöntő során is nagyon fontos kosarakat szerzett. De mondhatnám Dombai Réka nevét is, aki pedig pont ezen az ominózus hosszabbításos meccsen lépett elő. Ahogy te is mondtad, Aaryn Ellenberg már szinte a félpályáig sem tudott, Réka viszont ziccerig sprintelt és sorban szerezte a kosarakat. Ezekből a momentumokból is látszik tehát, hogy mi egyáltalán nem egy egyemberes csapat voltunk, ugyanis különböző szituációkban más-és-más játékos lépett elő vezér szerepbe. S majd ha ezeket a teljesítményeket állandósítani is tudjuk ezeknél a magyar játékosoknál, akkor az egy újabb hatalmas előrelépés lesz.”

Fotó: SERCO UNI Győr

A DVTK bravúros legyőzésével tehát következhetett a Sopron elleni bajnoki döntő. Tudván, hogy a címvédő lesz az ellenfél, milyen érzésekkel, gondolatokkal vágtatok neki a párharcnak? 

“Mindenféleképpen szerettünk volna méltó ellenfelek lenni a Sopron számára, és úgy gondolom, hogy azok is voltunk. Véleményem szerint teljes mértékig, száz százalékosan megérdemelték a bajnoki címet, s bár győzelmet nem sikerült szereznünk ellenük, de örülök, hogy valamelyest azért sikerült megnehezítenünk a dolgukat. A bajnoki döntőbe mi egy mentálisan és fizikálisan nagyon kimerítő párharcból érkeztünk, és azt gondolom, hogy valamilyen szinten “ki is ürültünk”. Látszott is a csapaton, hogy nehéz volt elkezdeni a finálét, de ennek ellenére szépen helytálltunk.”

Ahogy te is mondta, győzelmet végül sajnos nem sikerült szereznetek, s a párharcot végül három győzelemmel lezárta a Sopron. Hogyan értékelnéd a történteket? 

“Most lehetne arról beszélni, hogy ‘mi lett volna, ha’. Mi lett volna, ha teljes kerettel állunk ki a Sopron ellen, vagy mi lett volna, ha nem veszítjük el Oroszovát az első meccs után, de szerintem ennek nincs semmiféle létjogosultsága. Teljesen leegyszerűsítve, azt gondolom, hogy a Sopron per pillanat nálunk egy erősebb csapat volt, s ahogy mondtam, megérdemelten nyerték meg a bajnoki címet. Számunkra az kell, hogy dicsőség legyen, hogy bejutottunk a bajnoki döntőbe, méltó ellenfelei voltunk a Sopronnak, és végül megszereztük a bajnoki ezüstöt.”

Az értékelés után kicsit személyesebb vizekre eveznék. Ez volt az első éved Győrben. Milyen volt visszatérni vezetőedzőként a mezőnybe? 

“Az igazat megvallva előszőr kicsit furcsa volt, de egy hihetetlenül erős szakmai stáb állt mögöttem, ami jócskán megkönnyítette a dolgot. Ennek viszont továbbra sem rólam kell, hogy szóljon, hanem egy kiváló együttesről, mely a szezon során egy igazi csapattá kovácsolódott.”

Ide talán akkor passzol is a kérdés: beváltotta a hozzáfűzött reményeket a közös munka a győri klubbal?

“Mindenféleképpen, hiszen nagyon normál, nagyon korrekt volt a klubvezetés a játékosok és a stáb között, és ahogy az a beszélgetésünk elején is kiemeltem, az egész szezon során zavartalanul tudtunk dolgozni!”

Végezetül, mik a terveid ezután? Mi következik?

“Most teljes mértékben a pihenésre koncentrálok, amire egy hetem van, május 1-jén ugyanis megkezdődik a felnőtt női válogatott felkészülése, ahol másodedzői szerepkört töltök be. Addig tehát a család van előtérben, Újszilváson töltjük az időt, és azokkal a szintén nagyon fontos dolgokkal foglalkozunk, amik az év során elmaradtak. Nagy szükségem van most pedig a pihenésre, a töltődésre, s a családomra, ez az elmúlt szezon ugyanis rendkívül hosszú volt és rengeteget kivett belőlem lelkileg.”

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés