:
:
Tizedik helyen végzett a Dávid Kornél KA női A-csoportos csapata a bajnoki alapszakaszban. A lányok négy győzelmet szereztek – kettővel kevesebbet, mint egy évvel korábban – és nem volt reális esélyük a felsőházi rájátszásba jutni. Akadtak azért pozitívumok is, elég csak KK Deans vagy Laufer Gabi játékára gondolni. A vezetőedző, Gáll Tamás a klub honlapján értékelte az elmúlt hat hónapot.
Írta: Petz Gábor
Miként láttad az alapszakaszt?
Természetesen nem lehetek elégedett a tizedik helyezéssel. Nem volt megfelelő sem a játékunk, sem a csapat fejlődési íve. Nagyon hektikusan teljesítettünk, akár egy mérkőzésen belül is nagy hullámhegyekkel és -völgyekkel. A két légiósunk közül csak az egyik tudott húzóemberré válni a csapatban. Hiányzott a stabilitás. Úgy éreztem magam, mintha elutaztunk volna Las Vegas-ba, hogy vakon dobáljuk a pénzt a feketére és a pirosra. Sokszor egészen jó játékrészt vagy akár félidőt produkáltunk, ami rövid idő múlva száznyolcvan fokos fordulatot vett. Azt hiszem, hogy valahol a kettő között van az igazság. Persze, nem mehetünk el a pozitívumok mellett sem: két fehérvári játékos bemutatkozhatott az A-csoportban, és rajtuk kívül is több újoncot avattunk. A Vasastól érkező Salamon Zsófi és Madár Kata sokkal több lehetőséget kap, mint ahogy Dávid Mia is. Laufer Gabi valamivel kevesebb időt töltött a pályán, a statisztikái azonban jobbak, mint tavaly. És azt se felejtsük el, hogy mi adjuk az alapszakasz pontkirályát KK Deans személyében.
2003 pontot kaptatok az alapszakasz során – ez a legtöbb a csapatok közül. A dobott pontok tekintetében ugyanakkor ott vagytok az alsó-középmezőnyben.
Sajnos az, hogy mi kaptuk a legtöbb pontot a bajnokságban, a védekezésünket minősíti. El kell ismerni, hogy ebben nem ütöttük meg az elégséges szintet sem. Ez persze nemcsak a lányok, hanem a stáb felelőssége is. Mi sem tudtunk megfelelően reagálni erre a helyzetre. Év közben több sémával is próbálkoztunk, de egyik sem bizonyult ütőképesnek. Egyénileg nincs annyi jó védekező játékosunk, mint tavaly, ezért nehezebb összerakni a csapatvédekezést is. Ami a támadójátékunkat illeti, ott erős közepesre értékelem magunkat, de ez sem működött folyamatosan olajozottan. Ha KK meglódult, akkor húzta magával a többieket is, de stabilan nem tudtuk hozni a szükséges szintet.
Mélyről indult a csapat: nagy vereségek az előszezonban és a bajnokság első fordulóiban, de aztán jöttek jobb mérkőzések is. Hová jutottatok el az alapszakasz végére?
Azt látom, hogy egyhelyben toporgunk. Nem tudtunk előrelépni, és ez a legnagyobb hiányérzetem az alapszakaszt illetően. Hiányzott a fejlődési ív, és lényegében az elvégzett munka helyett a pillanatnyi formán múlt, hogy aznap melyik arcunkat mutatjuk és versenyképesek tudunk-e lenni az aktuális ellenfelünkkel szemben. Ezt nekünk, edzőnek sem volt könnyű kezelni.
Gyors, agresszív játékot szerettél volna meghonosítani a pályán. Mennyit valósítottatok meg ebből?
Voltak olyan időszakok, amikor tudtuk hozni ezt a játékot, és voltak, amikor nem. Azt tudni kell, hogy ahhoz, hogy ez a stílus hatékonyan működjön, megfelelően agresszív védekezés szükséges. Labdaszerzésekkel, hibára kényszerítéssel kell helyzetbe hozni magunkat, mert ha folyamatosan kosarat kapunk és az alapvonalról kell játékba hozni a labdát, akkor nehéz visszatámadni és lerohanni az ellenfelet.
Volt számodra különösen emlékezetes pillanata az alapszakasznak?
Nem mondanám. Nem voltak nagy katarzisok. A Cegléd elleni idegenbeli mérkőzésünk szép emlék, hiszen kontrolláltuk szinte végig a mérkőzést, és utólag kiderült, hogy ez egy bravúrgyőzelem volt. Az itthoni, egypontos CEKK elleni győzelemben is voltak szép pillanatok. Több mérkőzéssel kapcsolatban van viszont hiányérzetem. A BKG ellen egy közepes teljesítménnyel is győzni tudtunk volna idegenben, a TFSE az utolsó előtti fordulóban szinte tálcán kínálta nekünk a győzelmet, mi viszont nem vettük el azt. A BEAC elleni hazain is sajnáltam, hogy nem volt esélyünk. Nekünk számított, hogy hány győzelmet viszünk magunkkal az alsóházi rájátszásba, a BEAC számára viszont tét nélküli meccs volt. Pont a Ceglédtől lehetne tanulni: ott volt a lehetőségük a Sopron és a Vasas ellen, és mindkétszer éltek is vele. Nekünk is voltak hasonló alkalmak, de nem tudtuk megragadni őket.
Mit vársz a március végén kezdődő playouttól?
Biztos vagyok benne, hogy vért fogunk izzadni mind a hat mérkőzésen. Mindegyik találkozó kétesélyes lesz, pont, amiért hiányzik a játékunkból a stabilitás. Nem várom magabiztosan a bajnokság hajráját, de bízom benne, hogy a lányok komolyan veszik majd a meccseket. Sokkal többet reméltünk ettől a szezontól, és kijózanítóan hatott, hogy nem tudtunk versenyben lenni a rájátszásért. Az alsóházi meccsek a lányok és a stáb közös felelőssége lesznek.
