:
:
A napokban vált hivatalossá, hogy Honti Kata visszatér Sopronba. Az UNIQA Sopron hivatalos honlapján jelent meg interjú a hazatérõ klasszissal, a beszélgetés az alábbiakban olvasható.
Írta: Pados Noel
Majdnem öt év távollét után tért vissza a gyökereihez saját nevelésû játékosunk, Honti Kata, akivel kedd délután, két edzés között beszélgettünk a légiós korszakról, a hazatérésérõl, és a várakozásairól.
– Milyen érzésekkel léptél be ma reggel az Arénába?
– Simivel és Zsófial karöltve érkeztem. Remek érzés volt látni a mosolygós arcokat, mennyien örültek nekem!
– Amikor a 2011-es szezon végén elmentél, azt mondtad, hamarosan visszatérsz, de aztán hosszabbra nyúlt a távollét. Hogy alakultak az elmúlt esztendõk?
– Amikor elmentem, akkor egyáltalán nem gondoltam arra, hogy majdnem 5 év után érkezem vissza Sopronba. Egy pozitív kalandnak szántam, ki akartam próbálni a légiós életet is a karrierem során. Aztán az elsõ szezon nagyon jól sikerült, rögtön Euroligát nyertem a Valenciával, és maga a spanyol közeg is megfogott. Kedvet kaptam, hogy még pár évet külföldön kosárlabdázzak. Szerencsésen is alakultak a dolgok, hiszen mindig kaptam ajánlatot külföldi klubtól, ahol a dolgok is rendre jól alakultak. Ez az elsõ alkalom, hogy év közben váltok csapatot.
– Vezérként mentél el tõlünk. Mennyiben volt más ehhez képest a légiós élet?
– Az elsõ évet Valenciában töltöttem, ahol, mondjuk ki, nem sok szerepem volt. Ez óriási váltás volt! Ugyanakkor nagy élményt jelentett, hogy kiváló játékosokkal edzhettem együtt, és nyertem velük Euroligát és spanyol bajnokságot. A Rivasnál már sokkal jobban kivettem a részem az eredményekbõl, Schioban meg szinte minden olyan volt, mint itthon. Hasonló közeg, a várostól elkezdve, a klubon át, a szurkolókig.
– A mostani Honti Kata mennyiben más, mint aki évekkel ezelõtt elindult külföldre?
– Leginkább öregebb (nevetés – szerk. megj.)! Elmúlt 5 év, mely során rengeteg tapasztalatot szereztem, több kosárlabda kultúrába is belekóstolhattam. Éltem három különbözõ országban, melyek mind hatással voltak rám, a játékomra és a személyiségemre egyaránt.
– A három ország közül az utóbbi, Törökország nagyon elütött a mediterrán vidéken megszokottaktól?
– Eléggé idegen volt számomra, nem is igazán tudtam megszokni. Más világ, különösen a déli, spanyolos-olaszos életvitelhez képest.
– Akkor kapóra jött az ajánlatunk?
– Mondhatni igen. Nehezen teltek a napok, távol az otthonomtól. Gyakran voltam szomorú, magányos, hiszen sem a családom, sem a barátaim nem tudtak kinn úgy látogatni, mint a korábbi klubjaimnál, és én se tudtam csak úgy hazaugrani. Sokszor ott motoszkált a fejemben, hogy ezt nehéz lesz kibírni a szezon végéig, de aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat. Mondogattam magamnak, hogy profi vagyok, ez is a légiós élet része, és valljuk meg õszintén, jól is kerestem. Volt, amikor az is megfordult a fejemben, hogy hazajövök, és nem kosárlabdázom már a szezonban. Ugyanakkor erre is ott volt a másik oldal, hogy ebbõl élek, ez a munkám, mit akarok akkor itthon csinálni? Aztán egyik nap hívott az ügynököm, hogy beszélt a Zolival, és lenne lehetõségem rá, hogy visszatérjek a csapathoz. Az egyedül töltött karácsonyi napok után annyira feldobott ez a hír, hogy gyakorlatilag azonnal azt mondtam, gyerünk, csináljuk, irány haza!
– Mit szólt ehhez az AGÜ?
– Szerencsésen egybeesett Zoli ajánlata azzal, hogy a török klubom igazolt egy amerikait. Ezzel együtt is maradhattam volna, de rám bízták a döntést. Nem akartam anyagi jellegû döntést hozni, és csak a pénz miatt kinn maradni, az otthoni hívó szó mindennél erõsebb volt. Nagyon jól esett, hogy éreztem, Sopronban szükség van rám, tudok segíteni! Ezért gondolkodás nélkül lemondtam a nagyobb fizetésrõl.
– Követted a csapat szereplését?
– Természetesen! A korábbi évek során is, és idén is. Sok barátom van a klubnál és környékén, itt játszik sok régi, és válogatottbeli csapattárs is. Nagyon remélem, hogy idén meg tudjuk szerezni a 10. bajnoki címünket!
– Ana Lelas és a Te érkezéseddel megugrott a létszám a külsõ posztokon. Egészséges verseny lesz köztetek?
– Biztosan. Azt gondolom mindenképpen ki kell használni ennek az elõnyét! Az élet minden területén könnyen elõfordulhat, hogy valakinek rosszabb napja van, de így ezeket át tudjuk hidalni. Az lesz a pályán, akinek éppen jobban megy a szekér!
– Az elsõ meccs mindjárt egy rangadó. Van benned drukk?
– Persze! Törökországban volt, hogy hiányzott ez az érzés, és nagyon örülök, hogy ilyen gyorsan újra visszatért belém. Nagyon várom a hétvégét. Óriási élmény lesz ismét a soproni közönség elõtt játszani! Egy Sopron-Pécs pedig mindig is egy különleges légkörû mérkõzés. A legjobb periódusban térek vissza. Azt hiszem ennek így kellett lennie!
