Hosszú kihagyás után megerősödve tért vissza Boros Julcsi

Hosszú, közel három hónap kihagyás után visszatért a pályára Boros Julcsi. Az Atomerőmű KSC Szekszárd fiatal játékosával az elmúlt időszak tapasztalatairól és a visszatérés kihívásairól beszélgettünk.

A Vasas Akadémiával vívott edzőmérkőzésén tértél vissza, szombaton pedig a Győr elleni rangadón tétmeccsen is újra pályára léptél. Milyen sérülésed volt és hogy vagy most?

Volt egy makacs hátfájdalmam, ami szinte mindenre kihatott. Nem tudtam rendesen mozogni, teljes edzésmunkát végezni. Hosszú kihagyás van mögöttem. Utoljára december 21-én Polkowicében léptem pályára és onnantól egészen a Vasas elleni edzőmeccsig nem játszhattam.

Ez így majdnem három hónap volt, ami alatt sokat tornásztam, minden orvosi előírást maximálisan betartottam. Remélem, hogy most már minden rendben lesz és nem fog hátráltatni a későbbiekben ez a sérülés.

Várható maradandó hatás? A játékodon kell változtatni valamit? Lesznek olyan mozgások, amit nem csinálhatsz vagy másként kell végrehajtani?

Nem kell változtatni semmit. Rövid távon nehéz, hogy ennyit ki kellett hagyni. Ezt a szezont már alapjaiban meghatározza. Jó lett volna előbb visszaállni, de a fokozatosság a kulcs. Az mindenképpen előremutató, hogy a rájátszásban erősíthetem a csapatot.

Hosszabb távon nézve pedig meg tudtam úgy erősíteni a hátamat, ami még az előnyömre is válhat a karrierem során.

Egy ilyen probléma kapcsán furcsán hangzik ezt mondani, de lehet, hogy még viszonylag jó pillanatban jött? Nem pályafutásod későbbi szakaszában, amikor esetleg már nehezebb korrekciót végrehajtani.

Soha nem jó egy ilyen, de egyébként igen, lehet így is nézni. Nyilván fiatal vagyok még, de azért ott volt az Euroliga, ahol jó lett volna többet játszani. Eddig nem kellett megküzdenem komolyabb sérüléssel, ez volt az első hosszabb kényszerszünet a pályafutásomban.

Úgy érzem, hogy mentálisan is megerősödtem és próbáltam a körülményekhez képest fizikálisan a legtöbbet kihozni a helyzetből. Teljesen nem kellett leállnom. A legtöbb időt a konditeremben töltöttem az elmúlt hónapokban, azon túl, hogy természetesen a kispadról igyekeztem segíteni, biztatni a lányokat.

Az említett polkowice-i mérkőzés óta átalakult a szekszárdi keret. Milyen csapatba tértél vissza?

Valóban történtek változások, de sokat dolgoztunk és jó úton haladunk. Ha betartjuk az edzői utasításokat és segítjük egymást, akkor nincs lehetetlen és bárkit meg tudunk verni. Minden meccshez így állunk hozzá!

A most következő feladat a PEAC elleni negyeddöntő. Mindenképpen szeretnénk úgy indítani a rájátszást, hogy megmutassuk milyen erőt képviselünk és a csapat mennyit fejlődött az utóbbi időben.

Talán a legfontosabb és ez egy jó záró gondolat is, hogy szépen összezárt a csapat. Kívülről azt látni, hogy a rendelkezésre álló játékosok egységesen és nagy szívvel harcolnak.

Én is így látom. Aki felmegy a pályára, azon látszódik, hogy teljes erejével küzd és mindent megtesz a csapat sikeréért. Védekezésben is jobban érezzük egymást, mindenki tisztában van az elvárásokkal és így egyre jobban összeáll a rendszer.

Nagy fegyverünk a jó csapatvédekezés, ha ezt alapként tudjuk venni mindig és hozunk benne egy magas szintet, akkor azzal a támadás is jönni fog. Jól tudunk együtt játszani ebben a felállásban és remélem, hogy a rájátszásban a dobások is hatékonyan fognak menni.