Hirdetés
Magyarország

Hullámzó győri szezon után, válogatott program előtt – Dubei Debórát kérdeztük



:

:

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

Hirdetés

Az 5. helyet szerezte meg a bajnokságban az UNI-Győr – MÉLY-ÚT. Dubei Debórával, a győriek magyar válogatott játékosával beszélgettünk az elmúlt szezon kihívásairól, a fejlődési lehetőségekről és a nemzeti csapat közelgő összetartásáról.

Hosszú és finoman szólva sem egyszerű szezont fogunk most értékelni. Milyen érzéseid vannak az 5. hely megszerzése után?

Keserédes, ez jut elsőként eszembe. Ürességet érzek olyan szempontból, mert nem így terveztük ezt a szezont. Valamilyen szinten annyi pozitív volt a végében, hogy győztes párharccal tudtunk zárni. Azon az 5-8. ágon megszereztük az elérhető legjobb pozíciót, de ettől függetlenül ezzel a helyezéssel nem vagyok elégedett.

Túlzás lenne úgy fogalmazni, hogy felőrölte a társaságot a sok nehézség, amivel az évad során találkoztatok?

Nem biztos, hogy ezzel kezdtem volna, de lehet ezt is mondani. A szezonunk nem indult úgy, ahogy kellett volna. Az alapozásunk nem sikerült olyanra, mint szokott lenni. Történtek változások a légiósokat tekintve. Jöttek újak, de még februárban is kellett távozóval számolni. Nem volt egyszerű összerakni, de emellett voltak olyan problémák a motivációval, amiben nem csak a nekünk, hanem a szakmai stábnak is megvan a felelőssége. Nagyon komplex kérdés ez.

Kívülről az látszott, hogy hiányzott csapatszinten egy kiegyensúlyozott jó teljesítmény. Aminek részét képezik természetesen az extra kiugrások és a mélypontok is, de mégis van egy erős átlag. Nektek most az egész egy hullámvasút volt.

Igen, ahogy az angol mondja, „ups and downs”. Voltunk a legmagasabb szinten, amikor a Sopront meg tudtuk verni, de másik oldalon például kikaptunk a BEAC-tól. Érthetetlen dolgok történtek velünk a szezonban és őszintén mondom, hogy mi magunk sem tudtuk megmagyarázni, hogy mi váltotta ki ezeket belőlünk, miért alakultak így a mérkőzések. Frusztrálóan hatott az egész szezonban, hogy úgy indultunk neki minden mérkőzésnek: nem tudtuk mi lesz belőle, melyik arcunkat mutatjuk.

Fotó: UNI-Győr – MÉLY-ÚT

Amikor elkaptatok egy jobb sorozatot télen és példádul a Sopront is legyőztétek, onnantól ott lehetett az a tudat is, hogy „erre is képes lenne a Győr.”

Igen és így is indultunk neki a Sopron meccsnek is, hogy képesek vagyunk rá. Én nem titkolom, hogy ezzel a csapattal az első háromban kellett volna lennünk. Az a Sopron elleni győzelem adhatott volna egy löketet, de sajnos nem adott. Még az is kevés volt ehhez.

Nem tudom, hogy pontosan mi a helyes jelző ilyenkor, de jól érzem, hogy bánt a szezon alakulása?

Mindenféleképpen bánt, mert ez egy sikertelen szezon a pályafutásomban. Ez minden sportoló számára kudarc. Én próbáltam nézni a pozitív oldalát, de ebből keveset találtam. Mostantól viszont csak a jövő szezonra kell koncentrálni, amennyi rossz történt, reméljük a jövőben annyi jó lesz.

Mondtad, hogy próbáltad keresni a pozitívumokat. Ha az egyéni statisztikáidat nézzük, akkor olyan nagy változás, visszaesés nem volt nálad.

Igen, de nem egyéni sportágról beszélünk, hanem egy csapatsportágról. Nekünk csapatban kellett volna elérni eredményeket, sikereket. Nyilván ehhez hozzájárul az egyén jó teljesítménye, de nem csak azt kell nézni.

Egyénileg azt mondhatom, hogy Beatrice Mompremier is rendre ott volt a különböző rangsorok elején, ahogy Jordin Canadának is születtek jó mutatói. Ahogy te is mondtad, az én számaim sem rosszak.

Mindig volt egyénileg, aki kiemelkedett, de csapatban ez nem jött össze. A sikeres első után a második évünket teljesítettük együtt. Mindenki úgy érezte, hogy össze van rakva a társaság és sajnos most megmutatkozott, hogy mégsem.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ

A győri előrelépés kulcsa a csapatkohézió erősítése?

Nem mondanám csak ezt, de ezen nyilván van mit javítani. Egyébként magával a csapatkohézióval nincs probléma. Mi a pályán kívül szeretjük egymást, elmegyünk ide-oda együtt. A pályán valahogy ez nem állt össze. Azt nehéz megtalálni, hogy ezt hogyan javítsuk ki és hogyan legyen meg az a komfort mindenki számára, hogy jól érezze magát edzésen, mérkőzésen. Ezt meg kell találni és erre mondtam korábban, hogy ez mindenkinek a felelőssége a klubnál.

Térjünk át az egyéni oldalra. Neked a következő hónapokban min lesz a fókusz, mely területeken szeretnél dolgozni?

Kondiban és izomtömegben nem vagyok ott, ahol szeretnék. Erre fogok fókuszálni. Nekünk ebben a két hétben vannak levezető edzéseink itt Győrben, utána jön a három hét válogatott. Abban látom a fejlődés útját, hogy muszáj erőben, kontaktban előre lépni. Azt a formát, ami korábban megvolt, szeretném visszahozni.

Erre szükség is lesz, hiszen a Sopron Basket mellett, mögött egy kiegyenlített boly alakult ki a bajnokságban, ahol ugyan különböző alapokról indulva, de több megerősített csapat vív kiélezett küzdelmet. Ezt az átalakulást milyen megélni belülről?

Az idő múlásával szerintem a magyar bajnokság kifejezetten erős bajnoksággá vált itt Európában. Az a benyomásom, hogy szeretnek jönni a külföldiek is, mert nem egy unalmas bajnokságot játszanak a nemzetközi kupaszereplés mellett, hanem tényleg fej-fej mellet haladnak a csapatok. Ezt pozitívnak találom.

Ahogy te is elmondtad, az első a Sopron Basket, de a második-ötödik helyen bármi megtörténhet. Ez így volt idén és szerintem így lesz a következő években is. Bár természetesen nem tudhatjuk, hogy milyen légiósokat igazolnak a csapatok, de nagyon fontos lenne, hogy így maradjon, mert ez jó tesz a ligának, a játékosoknak és azáltal mindenki csak fejlődik.

Összességében én nagyon szeretem, hogy most már ilyen a bajnokság és nem olyan, mint jó pár évvel ezelőtt, hogy csak három erősebb csapat versenyez és kiszámíthatóan alakult az egész. Fontos, hogy most kevésbé kiszámíthatóak a meccsek és keményen meg kell küzdeni a sikerért.

Fotó: UNI-Győr – MÉLY-ÚT

Talán most már eljutottunk oda, hogy az üldözőbolyban húzzák egymást felfelé a csapatok.

Igen és egyébként azt gondolom, hogy egy Sopronnal is fel lehet venni a versenyt. Soproni játékosként megtapasztaltam, hogy nagyon nehéz folyamatosan úgy játszani, hogy az ellenfélnek nincs veszíteni valója és mindig a Sopronon van a teher, a győzelmi kényszer.

Szerintem ez az idei szezonban többször megmutatkozott, akár akkor is, amikor mi játszottunk velük itt Győrben. Nehéz folyamatosan úgy teljesíteni, hogy elvárás a győzelem és nem csúszhat hiba a játékba, miközben, ha ez megtörténik, azt az ellenfelek már megbüntetik.

Pozitívnak látom, hogy többen fel tudják venni a versenyt a Sopronnal és tartanak ott, hogy ilyen szituációkban tényleg megbüntetik a hibáikat. Ettől függetlenül nyilván még mindig a Sopron toronymagasan a legjobb a mezőnyben.

A rossz emlékű amszterdami selejtező, tehát 2020 novembere óta nem voltál válogatott. Tavaly a májusi és novemberi programot is kihagyni kényszerültél. Hogy készülsz a visszatérésre?

Várom már, szeretek a válogatottba menni. Egy kicsit más közegben szerepelhetek, találkozhatok a régi csapatársakkal és jó érzés a saját országomat képviselve egy közös célért küzdeni. Most Portugáliába utazunk a második héten három edzőmérkőzésre. Kíváncsian várom, mert lesznek új arcok, akikkel még nem találkoztam a válogatottban.

Lesz dolga a szakmai stábnak, de készülni kell a novemberi Eb-selejtezőkre. Különösen úgy, hogy a legjobb centerünk Határ Betti kiesett és meg kell szervezni a pótlását.

Egymás után ez a harmadik olyan év – 2020, 2021 és most 2022 –, amikor úgy zajlik a nyári program, hogy a tényleges megmérettetésre majd novemberben kerül sor. Mennyire lehet hatékonyan előre készülni?

Vannak évek alatt lerakott alapok és aki régóta dolgozik Székely Norberttel, az pontosan tudja már, hogy mit vár el a játékosoktól, milyen elveket képvisel. Mindent, amin most dolgozunk ebben a három hétben, azt novemberben fel kell eleveníteni, de az alapokat lehet erősíteni. Azok így novemberben már könnyebben tudnak működni, hiszen ott már nincs idő minden aprósággal foglalkozni. Ezt muszáj úgy felfogni, hogy távol van ugyan november, de úgy kell kihozni ebből a három hétből a maximumot, hogy azt tudjuk kamatoztatni ősszel.

Zárásul, remélem ez a nehéz év nem szegte kedved. A motiváció megvan a folytatásra?

Abszolút. Ami most nem sikerült, azt át kell csúsztatni a következő szezonra és még motiváltabbnak kell lenni. Amit ebben az évben nyújtottunk a klubnál, az nem volt elég. Meg kell mutatni, hogy mi ennél sokkal többet tudunk. Nem beszélhetek a többiek nevében, de én magamból indulok ki és tudom, hogy többre vagyok képes. Remélem, hogy ez meg fog mutatkozni és sokkal sikeresebb szezont fogunk zárni.

Fotó: UNI-Győr – MÉLY-ÚT

Hirdetés