Hirdetés
Magyarország

Interjú a Spanyolországból hazatérő Simon Zsófiával



:

:

Hirdetés

A spanyol bajnoki versenyrendszer felfüggesztés alatt áll. A Mann Filter Casablanca magyar légiósát Simon Zsófiát kérdeztük immár itthon a spanyolországi élményeiről, az évad alakulásáról és a folytatásról.

Jelenleg felfüggesztés alatt áll a spanyol bajnokság. Van információd a folytatásról vagy esetleg arról, hogy mikor zárhatják le hivatalosan is az idényt?

Többet sajnos én sem tudok. Mindenkinek a szerződése úgy szól, ha folytatódik a bajnokság, az ismét életbe lép. Kötelesek vagyunk befejezni a szezont, de nem sok esélyt látok arra, hogy azt miként lehetne innen folytatni. A végső döntést viszont nyilván nem én és nem a csapatom fogja meghozni, hanem majd az ottani szövetség.

Hogy élted át belülről a versenyrendszer felfüggesztését?

Egészen hirtelen történt. Egyik nap még mentünk edzésre, másik nap pedig már leállítottak mindent. Karanténba kellett vonulni. Az amerikai légiósokat Donald Trump beutazási tilalomról szóló bejelentése után gyorsan hazaengedték. Az én sorsom még másfél hétig húzódott. Az utolsó gépek egyikével jöttem haza. Akkor már csak három gépet engedtek Magyarországra és nem akartam megvárni, hogy esetleg bizonytalan időre kint ragadtok. Úgy voltam vele, ha még sikerül hazajönni, akkor itthon leszek önkéntes karanténban, mint kint egyedül.

Akik akkoriban utaztak, egészen szürreális élményekről számoltak be. Neked is volt ilyen tapasztalatod?

Amikor jöttem haza, akkor összesen öten utaztunk a gépen. Ez nagyon furcsa. Úgy jöttem át Barcelonán, hogy nem voltak emberek az utcán. A repülőtéren minden zárva volt, kószáltak csak az emberek. El sem lehet képzelni egy olyan forgalmas repülőteret, mint a barcelonai, ilyen hangulatban.

A spanyol szövetség egy nagy és profi szervezet. Nem titok, hogy messze ők nyújtják – számunkra is – a legjobb sajtótámogatást. A járványügyi helyzet óta viszont csak pár mondatos tájékoztatót kapunk. A klubon belül zajlik egy bővebb, aktívabb kommunikáció?

Nálunk is ugyanez van. Nyilván beszélgetünk, hogy ki merre és hogy van, de a folytatásról, az esetleges edzésekről mi sem tudunk többet. A szövetség ugyanazt kommunikálja a csapatok felé, ami a különböző hivatalos oldalakon megjelent. A klubok és így a játékosok sem kapnak több információt.

A csapatoddal nem tudtátok kivívni a Spanyol Kupán való szereplés jogát. Ez azt jelenti, hogy március 1. óta nem léptél pályára. Beszélgetésünk pillanatában ez már több, mint egy hónap kihagyást jelent. Nem sok ez a leállás?

Sok és ezért tűnik nekem nagyon távolinak a szezon folytatása. Hiába tartja magát az ember formában és napi szinten sportol, az nem kosárlabda. Ha minden a legjobb forgatókönyvek szerint begyorsulna, akkor is minimum két hónap kihagyás után kellene folytatni a spanyol bajnokságot és ezt nem tudom elképzelni.

Térjünk át vidámabb témákra. Kifejezetten jól indult 2020 a számotokra. Paola Ferrari személyében érkezett egy rutinos játékos. Nyertetek sorozatban négy meccset, közte két emlékezetes hosszabbításos rangadót. Mondhatom, hogy az volt a csapat igazi arca?

Én inkább azt mondanám, hogy megtaláltuk a játék-kapcsolatokat. Jó ritmusban voltunk, jó formát mutattak a kulcsjátékosok, akik tudták hozni a meccseket. Azokkal a csapatokkal, akikkel akkor találkoztunk, mi egy szinten voltunk. Ráadásul nyernünk is kellett, hiszen akkoriban még a kupára is volt reális esélyünk. Utána viszont jöttek olyan erős ellenfelek, akiktől sajnos kikaptunk. Az utolsó pillanatban így végül kicsúsztunk a kupából.

Miután eldőlt, hogy nem lesztek ott a kupában, milyen tervekkel készültetek a tavaszi feladatokra?

Nagyon szerettünk volna a rájátszásba jutni. Pontosabban szeretnénk még mindig, én sem tudom, hogy milyen kontextusban, jelen időben, múlt időben kell beszélni a szezonról. Négy meccsünk maradt az alapszakaszból és a 9. helyen álltunk. Nincs alsóházi rájátszás Spanyolországban, sőt az 5-8. helyért sem játszanak tovább. Megvívják a negyeddöntőket és utána csak az állva maradt négyes megy tovább.

Ahogy itt számolgattad a mérkőzéseket, akkor mutatkozott meg, hogy összesen 21 tétmeccset játszottál a szezonban. Ez nem kevés egy olyan játékos esetében, aki itthon szinte az egész pályafutását nemzetközi kupás kluboknál töltötte?

Ez kevés, nem tagadom. Az edzéseinken viszont olyan intenzitású munkát végeztünk, megmondom őszintén, amihez nem szoktam hozzá. Naponta két és fél órás edzések voltak. Ilyen szempontból fizikálisan nem estem ki a formából a kevesebb meccs ellenére sem.

Érdekes, hogy említed ezeket a kemény edzéseket. A spanyol klubokra, sőt a külföldön dolgozó spanyol edzőkre is jellemző ez a munkaszervezés. Laikusoknak ezt a munkát hogyan tudnád bemutatni?

A bemelegítés, amikor a preventív dolgokat elvégezzük, is külön van az erőnléti edzővel és nagyon intenzív munkát jelent. A kosárlabda edzés az inkább két óra. Nagyon sok futós feladatot adnak. Mi például a gyors 5:5 játékra is óriási hangsúlyt fektettünk.

Te egy spanyol közpcsapatnál voltál, mely kevesebbet szerepel a címlapokon. Talán egy kicsit a szélesebb közönség előtt ismeretlenebb is ez a közeg. Mennyire profi egy ilyen klub, milyen a viszony a társakkal?

Normál szinten zajlott a munka. Nem egy Euroligás, Európa Kupás klub, de minden megvolt, amire szükség van. A csapattársaim közül mindenkivel jó viszonyban voltam. Lett, akivel szorosabb barátságot tudtam kötni. Ez is furcsa volt, hogy nagyon hirtelen ért véget minden. Egyik nap edzettünk. Másnap mindenki karanténban volt vagy már hazaúton. Nem nyílt lehetőség elköszönni egymástól, ami kicsit rossz érzést hagyott maga után.

Első légiós éved tavaszán vagyunk. Milyenek a benyomásaid, érdemes volt belevágni?

Nekem nagyon jó tapasztalataim voltak ebben a szezonban. Sokat tanultam a kosárlabdáról, magamról. Összességében még úgy is jó élményeket kaptam, hogy a koronavírus gátat szabott a pozitív befejezésnek. A csapatban másfajta szerepkörben voltam, mint itthon. A csapattársaim számára sokkal több helyzetet tudtam kialakítani, ami szintén egy új tapasztalat volt.

Hogyan tovább innen?

Mindenféle opcióra nyitott vagyok. Szeretnék még játszani, ez nem is kérdés. Természetesen nagy örömmel mennék külföldre, de az itthoni lehetőségtől sem zárkózom el. A prioritás azonban most még külföld.

Amikor tavaly nyáron beszélgettünk, akkor elsősorban Spanyolországot és Olaszországot nevezted meg. Van most is ilyen konkrét elképzelésed?

Nem zárok ki semmilyen lehetőséget. Nincs az, hogy csak és kizárólag egy célország van, például megint Spanyolország. Nyitott vagyok minden lehetőségre. Jelen pillanatban szerintem mindenki úgy van vele, hogy nagyon örül, ha egyáltalán játszhat bárhol.

Zárjuk a beszélgetést az emberi oldalával ennek a szezonnak. Sokszor beszéltünk arról, hogy új impulzusokat vársz ettől a kalandtól. Megkaptad ezeket?

Nem az volt a kérdés számomra, hogy szeretek-e kosárlabdázni. Mint minden ilyen szenvedélyes dologban az életben, itt is úgy van, hogy legalább annyira szereti az ember, amennyire utálja. Itthon az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a negatív dolgokat jobban ki tudom ragadni, mint a pozitívumokat. Ezen szerettem volna változtatni, amire egy új környezetben nyílt lehetőség. Sokkal jobban tudtam koncentrálni a pozitív dolgokra és ez visszaadta a hitemet, hogy tudom magam jól érezni a pályán.

Hirdetés