Hirdetés
Hirdetés
Archivum

Ismét Sopronban láthattuk Európa legjobbjait



:

:

Hirdetés

Vasárnap este lezárult Sopronban a 2019-es nõi kosárlabda Euroliga Final4. Egymást követõ második évben a Novomatic Arénában testközelbõl láthattuk küzdeni a legrangosabb európai trófeáért a kontinens legjobb klubcsapatait. A Sopron Basket negyedik helyét és az UMMC Jekatyerinburg végsõ sikerét hozta a négyes döntõ. Szubjektív összefoglaló.

Fotó: FIBA.Basketball

Fotó: FIBA.Basketball

Újabb emlékezetes szezon végére érkeztünk a nõi kosárlabda Euroligában. Akár magyar szemszegbõl, akár a nõi szakág nemzetközi dinamikáját vizsgálva, sokáig emlegetni fogjuk ezt az évadot. Magyar szemszögbõl természetesen a Sopron Basket újabb sikeresen kiharcolt Final4 szereplése és az egymást követõ második hazai rendezés a csúcspont. Ki gondolta volna akárcsak pár évvel ezelõtt, hogy ezek a magaslatok itthonról elérhetõek. Nemzetközi szempontból pedig egy olyan Euroliga idény zárult, ahol nyolc év után nem jutott a legjobb négy közé török gárda. A Jekatyerinburg talán még soha nem látott magabiztossággal ért fel a csúcsra, miközben az USK Praha és a Sopron Basket sok tekintetben hasonló elképzelések mentén építkezve megmutatta, hogy milyen erényekkel lehet odaérni a legjobb négybe.

Egymást követõ második évben Európa legjobbjai között

A Sopron Basket idei szezonjáról nagyon sokat írtunk az elmúlt hónapokban. Statisztikai oldalról és nem kevés szubjektív észrevétellel megfûszerezve követtük végig ezt az újabb emlékezetes menetelést. Ami sok tekintetben nagyon más volt, mint a tavalyi. Talán még több kihívást tartogatott, viszont ezzel a két évvel olyan dimenzióba került a csapat a nemzetközi megítélést, a sportágban betöltött európai helyet tekintve, amirõl sokáig álmodni sem mertünk volna. Nincs lehetetlen, ez volt a tavalyi visszatekintõnk vezérfonala és idén sem lehet mást mondani. Bárhogy is alakul Roberto Iniguez jövõje, egy biztos: az a szervezettség, játékrendszer, munkamorál, amit hozott mindenkinek példaértékû lehet, aki kicsit is szívén viseli a nõi kosárlabda sorsát.

A tavalyi év után nagyon féltettük az idei szezontól a Sopront. A profi sportban egy bravúrt megismételni még nagyobb feladat, mint azt elsõre elérni. Leginkább azért, mert a riválisok is más szemmel tekintenek a csapatra, kiemeltebben készülnek. Emellett természetesen a várakozások akár a közvélemény, akár a játékosok saját maguk részérõl is magasabbak. Azt láthattuk a helyenként kicsit görcsösebb hazai fellépések alkalmával, hogy bizony ezeket a várakozásokat nem lehet kizárni. Az, hogy mennyire tudatosan volt felépítve a Sopron játéka idén (is), sokkal inkább a stabil idegenbeli teljesítmény mutatja. Csak a Final4 csapataira jellemzõ, hogy kis túlzással mindegy milyen pályán szerepelnek. Az pedig önmagáért beszél, hogy minden kihívást, – akár emberi, érzelmi, akár szakmai – leküzdve sikerült a téli hullámvölgybõl kijönni. Az alapszakasz végén elért sorozatban három sikert a kurszki bravúrral szintén sokáig emlegetni fogjuk.

USK Praha – Sopron Basket fej-fej mellett

Az idei Final4 hétvégéje más dinamika szerint zajlott, mint tavaly. Egy évvel ezelõtt a YDÜ elleni 19 pontos hátrányból történõ fordítás, „a tripla” Jelena Milovanovictól olyan extázist okozott, ami megkoronázta az egész rendezvényt. Idén az elõdöntõben a minden tekintetben kiemelkedõ Jekatyerinburg volt a rivális. Élõben még döbbenetesebb volt az idei csapatuk dominanciája, mint amit az évad folyamán a különbözõ felvételek visszaadtak. Mindent kiadott magából ellenük a Sopron. Elengedni, feladni egy Euroliga elõdöntõt nem lehet. Ezért (is) kedvelik sokan országszerte a jelenlegi Sopront. A vasárnapi döntõ tovább növelte annak az értékét, hogy az elõdöntõben még 5 perccel a vége elõtt is csak 10 pontos hátrányban voltak a mieink és a 35. percben csak 65 szerzett pontnál járt a rivális. A bronzmeccsre az USK Prahának, mely szintén komoly erõket mozgósított pénteken, valamivel több opciója maradt. Ezt felerõsítette Fegyverneky Zsófia és Amanda Zahui sérülése. Ahogy azt már szombaton is hangsúlyoztuk: egy bronzmeccs mindig speciális versenyhelyzet a Final4 során. Benne van, hogy úgy alakul, ahogy a Soproné. Itt nyilván inkább a hazai pálya lehetõsége volt az extra. Ettõl függetlenül évek múlva ezekre az idõkre egészen biztosan legendásként fogunk tekinteni és joggal szólt a vastaps azért a hihetetlen munkáért, amit a Sopron, a játékosok, a klubnál dolgozók tettek. Elismerésünk!

A bevezetõben említettük, hogy a Sopron az USK Prahával karöltve adott az utóbbi idõben a Final4 szerepléseivel egy receptet arra, hogy a szinte korlátlan lehetõségekkel dolgozó sztárcsapatok mellé miként lehet odaérni. Most ezen gárdák között Natalia Hejkova tanítványai lettek a legjobbak. A fontos erények között a szerepel, hogy ugyan nem bõ a keret, de az alkotóelemek a helyén vannak. Meg tudta találni mindkét klub az utóbbi években azokat a klasszisokat, akik alázatos játékkal beszállva, valóban a csapatért, a közösségért tudnak küzdeni. Sokszor látjuk, hogy egy-egy gárda extra statisztikákkal rendelkezõ nagy nevet igazol, mégsem mûködik a csapatuk. Ennél a két klubnál viszont azt látjuk, hogy akik jöttek, õk átérzik mekkora a felelõsségük és mit várnak tõlük. Candice Dupree-nél vagy Alyssa Thomas-nál ilyen erényeket tekintve pozitívabb meglepetés kevés volt az idei évben a sportágban. Kell az is, hogy úgy követeljen egy edzõ szigorú játékrendszert, hogy közben a játékosaival is törõdik emberileg. Õk sem robotok – és ezt Natalia Hejkova vagy Roberto Iniguez maximálisan tudja. Emellett kell az is, hogy a hazai mag maximálisan elfogadja helyét, szerepét, elvégezze az edzésmunkát és megtalálja azokat a motivációs bázisokat, amivel magáénak érezheti a sikert.

Lenyûgözõ Jekatyerinburg, csalódást keltõ Kurszk

Térjünk rá az orosz sztárcsapatokra, kezdve a címét megvédõ és a trófeát összességében ötödik alkalommal elhódító UMMC Jekatyerinburgra. Amikor Maya Moore döntött, hogy a 2019-es évet teljesen kihagyja, Jamierra Faulkner pedig megsérült, akkor sem volt pánik a klubnál. Két olyan igazolás érkezett Courtney Vandersloot és Kayla McBride személyében, akik még tovább emelték a játék hatékonyságát. Bár a hétvégén kevesebb lehetõséget kaptak, de a klubnál haladtak a két orosz szupertehetség Maria Vadeeva és Raisa Musina felépítésével is. A statisztikai összefoglalónkban már minden létezõ jelzõt elhasználtunk a játékukra. Olyan természetesen a profi sportban nincs, hogy tökéletes. Túlzás nélkül azonban ennyire egyben lévõ, pontos, tudatosan mûködõ gárdát az Euroligában még nem láttunk. A Jekatyerinburgban az a szép, hogy remek anyagi lehetõségek mellé komoly szakmai munkát is tesznek. Nem esnek abba a hibába, hogy „a sztárok úgyis megoldják.” Sopronban érdekes volt azt is tapasztalni, hogy mennyire elismerõen beszéltek az orosz csapat képviselõi és a nemzetközi sajtó munkatársai Miguel Mendez-rõl.

Maradva Mendez-nél, a pénteki és a vasárnapi sajtótájékoztatóján is elmondta, hogy nem csak a Final4, hanem az egész szezon teljesítményével nagyon elégedett. Szinte hiba nélkül vitték végig az évadot, ami tovább növelte az önbizalmukat. Ennyire felszabadult, önfeledten ünneplõ világsztárokat is régen láttunk. Érezhetõ a kohézió, a „nyertes mentalitás”. Ilyen jelenleg máshol Európában nincs. Kellemes meglepetés volt Brittney Griner, aki az idei évben az európai játékot már tökéletesen olvasta. Az elõbbiekben leírtaknak viszont a teljes ellentéte lett a Dinamo Kurszk. Pénteken még nem így tûnt, de a vasárnapi döntõre rettenetesen rossz mentalitással futottak ki. Már Stewart sérülése elõtt 16 pontos hátrányba kerültek. Amíg két évvel ezelõtt a jekatyerinburgi Final4 alkalmával csodáltuk a könnyed összeszokott játékukat és méltattuk Lucas Mondelo munkáját, ezek a tulajdonságok teljesen kivesztek a csapatukból. Az ezüstérem ellenére a Kurszkról lehet talán egyedül elmondani a Final4 résztvevõi kapcsán, hogy nem találta meg a sikerhez szükséges összetevõket.

Hirdetés