:
:
Szombaton 20 óra 15 perctõl Izland ellen megkezdi szereplését a magyar válogatott a 2017-es Európa-bajnokság selejtezõsorozatában. Stefan Svitek tanítványai az Izland elleni mérkõzés után Portugáliába utaznak. A két novemberi összecsapást követõen majd februárban folytatódik a program, ekkor találkozunk a csoportunk favoritjával Szlovákiával. Rövid beharangozónk az Izland elleni Eb-selejtezõhöz.
Nagy változások történtek a magyar keretben a hazai rendezésû Európa-bajnokság óta. Honti Kata, Vajda Anna, Horti Dóra, Raksányi Krisztina, Zsovár Orsolya és Allie Quigley sem lesz ott ezen a két novemberi meccsen a júniusi szûkített kerethez képest. Mindig óriási kérdés – még nálunk lényegesen eredményesebb nemzetek esetében is -, hogy a válogatottnál meddig kell ragaszkodni mindenáron a rutinos játékosokhoz és mikor jön el az a pillanat, amikor már érdemes átadni a stafétabotot a következõ generációnak. Úgy tûnik, hogy itthon Stefan Svitek szövetségi kapitány és több rutinos játékos amellett tette le a voksát, hogy „jöjjenek a fiatalok”. Ha õszinték akarunk lenni, ezzel nagyon nehéz vitatkozni, hiszen a hazai rendezésû Európa-bajnokság megmutatta, hogy az elérhetõ legnagyobb nevekkel sem tartozik válogatottunk Európa 12 legjobbja közé és ennek tükrében valóban szerencsésebb a jövõre helyezni a hangsúlyt.
Természetesen a fiatalítás csak úgy mehet végbe, ha vannak rutinos játékosok is a keretben. Czank Timi, Fegyverneky Zsófi, Fûrész Dia, Nagy-Bujdosó Nóra, Laklóth Anna és nem utolsósorban a Törökországban eddig jó szezont futó Krivacevic Tijana ezt a tábort erõsítik. Az elõbbi felsorolásban három olyan játékos is szerepel, aki az elmúlt szezont kihagyta. Fegyverneky Zsófi éppen a hazai Eb-n tért vissza és nyáron, illetve az õsz elején remek formába került Sopronban, ezt az Euroligában is láthatjuk hétrõl hétre. Fûrész Dia a kihagyása alatt is mindent megtett, hogy formában maradjon és a PEAC õszi várakozásoktól elmaradó szereplése sem rajta múlt. Nagy-Bujdosó Nóra pedig családanyaként tért vissza az ANB-bõl feljutni kívánó MTK-hoz, ahol igazi vezér. Bár természetesen az ANB-s statisztikákból nem lehet messzemenõ következtetéseket levonni egy Eb-selejtezõ elõtt.
A fiatalok statisztikáit az elõírt kötelezõ percek torzítják, de öröm látni, hogy egyre többen kapnak lehetõséget éles mérkõzésszituációban is. Horváth Betti abszolút stabil játékos a DVTK-ban, de a soproni különítménynek Dubei Debórával, Határ Bernadettel és a kerethez szerdán csatlakozó Weninger Virággal nagyon sokat érhetnek az Euroliga meccsek. Nem szabad lebecsülni azokat az esetenként 6-8-10 perceket, hiszen egyrészt valahol el kell kezdeni a nemzetközi szereplést, másrészt pedig ezek a meccsek a legszûkebben vett európai elit ellen zajlanak. Nagy Dorottya és Kaposi Pálma esetében pedig a pécsi csapatokat sújtó sérüléshullám hozott még több játéklehetõséget, például az Európa Kupában is, és ezzel a bizalommal maradéktalanul éltek.
Ami aktuális ellenfelünket Izlandot illeti, nehéz meghatározni a valós játékerejüket. Az biztos, hogy a legismertebb név Helena Sverrisdottír, aki a DVTK-ban, elõtte pedig Kassán szerepelt. Náluk azonban a beharangozókat három hiányzó uralja. Hildur Björg Kjartansdóttir, Sara Rún Hinriksdóttir és Margrét Rósa Hálfdanardóttir személyében három olyan játékosuk van, akik az Egyesült Államokban tanulnak és a közepes erõs egyetemeiken kifejezetten jó mutatókkal rendelkeznek. Õket viszont erre a novemberi két meccsre nem tudták áthozni a válogatotthoz. Egyébként ez a három játékos a legfõbb oka annak, hogy 2009 után ismét ambicionálta az izlandi szövetség, hogy az egykori C-csoport, most már Kis Nemzetek Európa-bajnoksága helyett újra a legjobbak között vitézkedjenek.
Természetesen nem az esetlegesen kedvezõtlen eredmény elõre magyarázásáról van szó, de Izland esetében az ismeretlenség és a szokatlan játékstílus okozhat problémát. Nagyon ritkán találkozunk északi csapatokkal és amikor találkozunk velünk, akkor sem megy ellenük. Svédország nyilván más kategória, de emlékezhetünk rá, hogy a nem túl jó emlékû 2010-es nyári selejtezõkön Finnország ellen mennyire szenvedett a magyar csapat. Számunkra szokatlan szerkezetben játszanak, Izlandnak nincsen 188 cm-nél magasabb játékosa és ami a legfontosabb, hogy nincs veszíteni valója sem. Nem szerencsés klubos példával élni, de az Európa Kupából a PEAC veresége a svájci Fribourg-tól tökéletes példája annak, hogy miként lehet elveszíteni egy nemzetközi meccset lényegesen alacsonyabban rangsorolt csapattal szemben. Ha az elsõ nagy futás nem szakítja le az ellenfelet és a harmadik negyed végéig meccsben maradnak, akkor onnantól bármi megtörténhet, nincsenek már akkora különbségek nõi kosárlabdában sem, hogy bárki elleni biztosra mehessünk. Elég két eladott labda a végjátékban és megszületett a kellemetlen eredmény.
Összességében a magyar válogatott esélyes Izland ellen, de csak koncentrált és pontos játékkal lehet csak sikert elérni. Mindenképpen orvosolnia kell a szakmai stábnak az Eb-n látott hullámzást és nem szabad, hogy a keret abban bízzon: az a néhány rutinosabb játékos majd valahogy csak megoldja a meccset.
