:
:
Remek teljesítménnyel segítette a hétmeccses gyõzelmi sorozatot hozó nagyszerû tavaszi menetelése alkalmával az ELTE-BEAC Újbuda együttesét Jacinta Beckley. A játékossal a BEAC hivatalos honlapja közölt egy visszatekintõ összeállítást, mely az alábbiakban olvasható. A rendkívül szimpatikus új-zélandi játékos a hétvégén mutatkozott be az ausztrál Big V ligában, melyrõl szerkesztõségi összeállításunk ITT érhetõ el.
Fotó: ELTE-BEAC Újbuda / Girgász Péter
Forrás: ELTE-BEAC Újbuda hivatalos honlap
Új-zélandi “kiwi” lányunk immár Ausztráliában pattogtat, ám a távolból még szívesen írt nekünk újonc éve tapasztalatairól és budapesti élményeirõ.
Ez volt az újonc éved – milyen elvárásokkal érkeztél Magyarországra és ezek teljesültek az év végére?
Mivel újonc voltam, nem voltak igazán elvárásaim. Tudtam, hogy a kosárlabda kemény lesz és kell majd egy kis idõ az átállásra, de szerintem ez sikerült az évad végére.
Kívülrõl nézve, sokat javult a teljesítményed az évad végére. Te hogyan láttad ezt, miben fejlõdtél a legtöbbet?
Ahogy említettem, tisztában voltam azzal, hogy idõre lesz szükségem, hogy megszokjam a játékot, de türelemmel és kemény munkával sikerült megérteni, hogy ki hogyan játszik a pályán és ez fontos volt. Beletelt egy kis idõbe amíg megtanultuk mindenkinek az erõsségeit és gyengeségeit, hogy aztán a legjobbat tudjuk kihozni egymásból a meccseken. Mindenki láthatta, hogy a szezon végére a csapaton belüli kémia sokat javult – ezt az eredményeink is hûen tükrözték. Magamról szólva, miután az ellenfelek rájöttek, hogy a dobás az erõsségem, ahogy telt az idõ, muszáj volt szélesítenem a saját palettámat, olyanokkal, mint például betörés, centermunka, több labdás munka és más, ami megzavarta a védõket. Ezekkel én is többet tudtam hozzátenni a gyõzelmeinkhez.
Mint tanultál ebben az évben játékosként és emberként?
Megtanultam, hogy az európai kosárlabda teljesen más, mint az új-zélandi és az amerikai. Megtanultam, hogy a nehéz helyzetben, amikor nem úgy sikerülnek a meccsek, ahogy azt szeretnénk, akkor kell csapatként még keményebben dolgozni és együtt harcolni azért, hogy úrrá legyünk a nehézségeken. Személy szerint azt tanultam, hogy életben lehet maradni egy nem angol anyanyelvû országban is. Megtanultam, hogy mi micsoda a boltban, úgy is, hogy nem tudtam elolvasni, mit jelentenek a feliratok. Noha a legtöbb ember beszél angolul, egyesek nagyon jól, mások meg egyáltalán nem, sikerült boldogulnom néhány csapattársam és az egyesületben dolgozók segítségével. Különösen Nusi, aki Bubu tolmácsa volt, és Ádám, Maci és Vani segítettek rengeteget, hozzájuk a legfurább kérdésekkel is bármikor fordulhattam. Hálás köszönet nekik ezért!
Hogy érezted magad a csapatban és Budapesten?
Mindenki a csapatban rendkívül kedves volt, ami miatt nehéz is volt elválni tõlük. Nem gondoltam, hogy ilyen szomorú lesz elköszönni tõlük, mint amennyire végül nehezemre esett a búcsú. Remélem találkozunk még a jövõben, egyelõre nem tudom még mik a terveim a jövõ szezont illetõen, Ausztrália után. Imádtam Budapestet, gyönyörû város és sok életre szóló barátságot kötöttem ott. Ezek a barátságok is hozzájárultak ahhoz, hogy olyan évet zártam, amit sose fogok elfelejteni.
Melyik meccsre emlékszel a legszívesebben és miért? És mire emlékszel legszívesebben a pályán kívül?
Szerintem a legemlékezetesebb a Vasas elleni hosszabbításban megnyert meccs volt. Akkor jó ideje nem nyertünk már meccset, és az utolsó pillanatig nagyon küzdöttünk, hogy gyõzzünk. A legkedvesebb élményem a pályán kívül a csapattal közös évvégi ünneplés volt, némi bor társaságában.
Megváltoztatnál bármit a szezon kapcsán, ha lehetne? Volt valami, amit megbántál?
Szerintem volt pár meccs, amit megnyerhettünk volna. Bejuthattunk volna a legjobb nyolcba, ami óriási élmény lett volna. De az, hogy hét meccset nyertünk a végén zsinórban, nagyon jó érzés volt, úgyhogy nem mondanám, hogy volt bármi is, amit megbántam.
Mik a terveid a jövõben?
Jelenleg Ausztráliában játszom négy hónapig. Remélem, bekerülök az új-zélandi olimpiai csapatba, akikre selejtezõ meccsek várnak jövõre és nyilván jó lenne az olimpiára is kijutni. Ha ez nem sikerül, akkor is szeretném persze folytatni, de hogy Európában vagy Ausztráliában, azt egyenlõre még én sem tudom.
Szeretnél valamit üzenni a szurkolóknak?
Köszönöm a sok támogatást és azt, hogy külföldiként is befogadtak és hogy támogatták a csapatot, akikkel a legjobbat próbáltuk kihozni magunkból. Néha fogalmam sem volt, hogy mit kiabáltak a meccsek alatt, de így is teljes mértékben éreztem a szeretetüket és a támogatásukat.
Forrás: ELTE-BEAC Újbuda hivatalos honlap
