:
:
Magyar válogatott gyõzelmét hozta a 3×3-as Európa-bajnokság. A szép siker után a szakmai stábból Jakab Máté készített visszatekintõ írást. Ez olvasható az alábbiakban.
Fotó: FIBA
3×3 mi ez a bohóckodás? – gondoltam magamban 2015. október 3-án. Azért ezt a dátumot választottam kiindulásként, mert ez volt az idei nõi nemzeti bajnokság nyitó játéknapja.
Aztán eljött az elsõ válogatott szünet és úgy döntöttem, hogy egy nappal hamarabb leutazom Miskolcra, a magyar válogatott elsõ selejtezõ mérkõzésére, hogy Burdi Szabolcs barátommal jól betörölközzünk. A nemzeti csapat edzésen találkoztam Károlyi Andival, aki mesélt a 3×3-as nyári eseményekrõl és már akkor említette, hogy nyáron komoly megpróbáltatás vár a csapatára, hiszen Eb-selejtezõn valamint Vb-n fognak szerepelni. Raktároztam magamban az információt, talán még egy-ket összevágást meg is néztem a youtube-on, de nem csíkolt annyira a téma.
Néhány hónapot megint ugrok az idõben, hiszen december vagy január lehetett amikor Andi megpendítette, hogy szüksége lenne egy olyan másodedzõre, aki ért az ellenfelek feltérképezéséhez. Leinfózott innen-onnan, de mindenkitõl csak a szuperlatívuszokat hallotta (elég az önhype-ból)
Elvállaltam, terveztünk, ötleteltünk, Gyõrben, Budapesten mindenhol. Ez alatt az idõ alatt totálisan levettem, hogy Andi óriási profi es nagyon érti a dolgát. Elkezdõdött, felavattuk a Székesfehérvári edzõközpontot, majd rögtön az elsõ tornán sikerélmény nélkül gyorsan haza is utaztunk Brnóból. Azért itt megjegyezném, hogy az a lelkesedés és alázat, valamint a munkába vetett hit, ami a 3×3-as válogatottat jellemezte az egész nyáron, az példa értékû!
Szépen rázódtunk bele, nyeregettük a tornákat, de egyre jobban közeledett a keretszûkítés gyilkos pillanata. Szinte edzésrõl edzésre változott a lányok közötti erõsorrend a fejünkben.
Megyó és Pötyike helye biztos volt, de a másik két kiadó pozícióra bizony hét lányból kellett kiválasztanunk a megfelelõ kettõt. Ezúttal nem akarom felsorolni, hogy melyek azok a faktorok, ami megmutatja, hogy ki a jó 3×3 as játékos, de az biztos, hogy egy olyan homogén négyest pakoltunk össze, akik meghalnának, szó szerint meghalnának egymásért a pályán és azon kívül egyaránt.
Elérkezett a kvalifikáció. Csak jussunk ki az EB-re jelmondattal utaztunk ki Andorrába, ahol ám az osztrákok ellen volt némi megingásunk, de ez olyannyira felébresztette a bandát a második napra, hogy a kvalifikáció gyõztesei lettünk. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy a kis csapatunk megítélése és Instagram követõinek a száma a nemzetközi 3×3 worldben eléggé a csúcsra ugrott.
Az EB elõtti hosszú edzõtábor nagyon sokat kivett a lányokból.. Ja nem! Nem volt edzõtábor, hiszen a klubcsapatokban javában zajló felkészülésrõl nehezen engedték el a csajokat, ami kissé megnehezítette a munkánkat, de aggodalomra nem adott okot, hiszen az EB elõtti tornákon megannyi jelét láttuk a tõlünk megszokott kombinatív, kreatív játéknak. Hozzászokott a szemem Megyó no look passzaihoz, a Pötyi korai leválásaihoz, Aliszter visszapörgetõs zicceréhez és Ruji betonbiztos missmatch védéséhez.
A bukaresti Eb elõtt néhány nappal megkaptuk a hivatalos sorsolást, illetve a nevezett játékosok listáját. Gyorsan össze is állítottam az erõsorrendem, ahova a WHUN-t be is húztam a pole pozícióba. ( gondoltam Andorrában bejött, ezúttal is megpróbálom, bejött..)
Eljött a szeptember, ami nekünk nem az iskolakezdést, hanem az EB-t jelentette. Újabb 4 nap, hogy megint csak egymással legyünk egymásért, csak mi heten. Mert ebben van nekünk az igazi erõnk, hogy igazán szeretjük egymást, ez a 3×3 válogatott egy amolyan sziget, ahova szívesen jövünk és persze járunk vissza.
Helyszín: Bukarest, szokatlan módon egy giga bevásárlóközpont, és már az odaúton a tömérdek esélylatolgatás volt a szóban forgó téma. Ha ez továbbjut a D-csoportból, annyi ponttal akkor. És még hasonló mondatok tömkelege. Milyen elvárásaink voltak? Szerettük volna méltó módon a hazánkat képviselni, és ahogy Andrea fogalmazott, minden meccs után úgy lejönni a pályáról, hogy mindent megpróbáltunk és megtettünk a gyõzelemért.
Nagyon jól tudtuk, ha a nyitómeccsen a belgákat megverjük, akkor menetelhetünk tovább az A jelû csoportból. Pénteken 5 óra 20 perckor ki is pipálhattuk a trióból való továbbjutást, és a csoportelsõségért a házigazda románokat is leléptük! Úgy gondolom, hogy itt már a lányok is érezték, hogy akár egy érem is kinézhet nekünk ezen a kontinenstornán, hiszen õk is észlelték az elsõ nap után, hogy jócskán a mezõny felett kosárlabdázunk.
A szombati szünnapon az edzõpályán a Szabó, Theodoreán, Jakab hármas bár kétszer is hamarabb végzett a dobóversenyben, de a félpályás malacot a Medgyessy, Ruják, Károlyi trió dobta be hamarabb. Alamizsna.
Természetesen a lényegi részben (3×3) az elsõ hármas gyorsan vissza is vágott, hogy helyre tegye a dobóversenybõl gyõztesen kikerülõ alakulat, méltatlanul megnövekedett egóját. (Andi megjegyzése: a második partiban simán elkentük a szájukat! )
Final day: spanyolok az elsõ ellenfél, a négybe kerülésért. Ha nyerünk, kétszer játszhatunk éremért. Ami eddig vízió volt, az hirtelen valósággá vált. Megmondani nem tudom, hogy melyikük hozta a meccset, de Aliszter óriási triplája az, ami hirtelen beugrik. Jó volt látni, hogy végre Andi is izgult, a gyõzelem után még remegõ kézzel írta ki a világnak a Facebook-ra, hogy EMBEREK, 4-ben vagyunk. A mérkõzés után kulcsfontosságú volt az idõfaktor, hiszen az elõdöntõig egészen 3 óra volt még vissza. Ebben a szûk idõintervallumban a stábunk megállás nélkül tevékenykedett, Kriszta (Takács Krisztina) aranykezeivel életet varázsolt a csajok fáradt lábaiba, míg Andrea és én a Starbucks névû egységben összeraktuk az oroszok elleni gameplant. Bármiféle elfogultság nélkül hibátlanra vizsgázott az általunk megálmodott taktika, hiszen a regnáló, kétszeres Európa-bajnok, euroligás játékosokkal telepakolt OROSZOKAT zseniális controll game-mel búcsúztattuk. Pötyi levegõhöz sem hagyta jutni a Jekából is ismert Vidmert, aki a ruszki csapat egyik kulcsfigurája volt.
Megvan az érem, kérdés hogy arany vagy fehér arany?!
Dramaturgiailag úgy hozta az élet, hogy a döntõben a hazai pályán játszó román válogatott lesz az ellenfelünk, akiket több mint ezren buzdítottak a bukaresti bevásárlóközpontban. Igazi propagandája a kosárlabdának, 3×3-nak és persze a sportnak. Ordítottam, üvöltöttem, hogy zárj ki, maradj szemben a Gaby-val es még hasonló rövid utasításokat, amiket persze a csajok tuti hogy meg sem hallottak! De kellett a lelkemnek, mert így ki tudtam adni az összegyülemlett feszültséget.
Megyó extra jó idõben kikért timeoutja nem hagyta, hogy a románok átvegyék a lélektani elõnyt, Ruji pedig a fujjoló hangzavarban, sanda vigyorral, csont nélkül dobálta a büntetõket. Alig volt már idõ, de még mindig nem akartuk elhinni, ütöttem az Andi és a Kriszta lábát. Majd amikor Megyó visszalépett a rajta védekezõ Haas-ról és beemelte az utolsó triplát, amivel 21-14 re beállította a végsõ eredményt, akkor esett le:
EURÓPA-BAJNOKOK VAGYUNK!!!
Ami ez után következett azt rekonstruálni is igen nehéz, hiszen minden olyan egyszerre történt: megannyi gratuláció, örömünnep, pezsgõzés, ünneplés, sírás-rívás (mert a bajnoknak szabad). Ráadásul az esti záróparti azt is megmutatta, hogy a magyar lányok nem csak a pályán a legnagyobbak…
Nagyon örülök, hogy együtt lehetettünk, együtt dolgozhattunk. Innentõl kezdve nekem ti vagytok a Fantasztikus négyes.
Ruji, aki idén csöppent bele a 3×3-ba, de mondhatni rövid idõ alatt kiderült, hogy ez a játék nagyon fekszik neki. Felkészülés során többször teszteltünk, amikor 3 fõs csapatba tettünk, hogy bírod-e a gyûrõdést. Csillagos ötös.. Hihetetlen jó versenyzõ vagy és óriási stabilitást adtál a pályán.
Pötyi, aki az andorrai selejtezõ elsõ napja után értette meg, hogy õ itt bizony húzóember és micsoda felelõsség van rajta. Mi sem bizonyítja jobban a felelõsségtudatot, hogy ezen a kontinensviadalon a második legtöbb pontot szerezte az egész nõi mezõnyben.
Ali, aki a padról érkezve, ámde jolly jokerként beszállva hihetetlen fontos pillanatokban, kulcsfontosságú triplákat szerzett, és nem egyszer semlegesítette az ellenfél legjobbjait. Nálam õ a dancing queen és a visszapörgetõs dobás immáron koronázott királynõje.
Megyó, akit direkt utoljára hagytam. Habár a 3×3-ban a NO COACH rule érvényes, nálunk mégis úgy érzem, hogy Dora nem csak játékos, hanem komoly edzõi szerepet is betölt a csapatban. Mentális vezére vagy ennek a csapatnak, aki igazi tanár a 3×3 világban. Az MVP!
És persze a zseniális stáb: Andi, Kriszta!
KÖSZÖNJÜK!
Írta: Jakab Máté
