:
:
Múlt héten lezárult a nõi kosárlabda Euroliga alapszakasza, így elérkezett az idõ hagyományos alapszakasz összefoglaló cikkünkre. Mivel egy év kihagyást követõen ismét volt magyar résztvevõje a sorozatnak, így az összeállításunkban az UNIQA Sopron szereplését tekintjük át részletesen, majd teszünk egy kis kitérõt a végsõ gyõzelemre esélyes csapatok felé is.
Írta: Nagy Norbert
A soproni együttes szereplését remekül keretbe foglalja két interjú, a szezon elején Sterbenz László vezetõedzõvel beszélgettünk az Euroliga részvételben rejlõ lehetõségekrõl, majd a múlt héten oldalunkon is újraközöltük a klub honlapján megjelent ügyvezetõi értékelést. Sopronban már a szezon elõtt egyértelmûvé tették, hogy idén nem a klasszikus eredményorientált szerepelésben gondolkoznak, hanem szeretnének a klub kötelékébe tartozó fiataloknak több lehetõséget adni és õket egy olyan fejlõdési pályára állítani, ami a jövõ csapatainak alapját adhatja. Összességében ez a cél meg is valósult, így 2016 februárjában már szépen látszódik, hogy kik azok a feltörekvõ tehetségek, akikre lehet és kell is számítani. Ettõl függetlenül el kell ismerni, és ezt mi hatványozottan láttuk a szezon kezdete óta a saját felületeinkre érkezõ olvasói véleményekben, hogy az eredményorientáltság háttérbe szorulása nem találkozott a szurkolók többségének igényeivel. A legnagyobb szemléletbeli különbség a hazai viszonyok és Nyugat-Európa között éppen ebben húzódik, hogy itthon az „ott kell lenni” szemléletet sokan nem érzik magukénak. Ugyanez egyébként megtapasztalható volt õsszel az Európa Kupából korán búcsúzó három klub esetében is. Pedig minden példa azt mutatja, hogy még az eredménytelenebb szereplés mellett is ott kell lenni a nemzetközi porondon és legalább egy csapattal az Euroligában is. Ha nem vagyunk ott, akkor még ilyen kaliberû játékosok sem érkeznek hazánkba, még ekkora nyilvánosságot sem kap a sportág, és ami a legfontosabb, hogy a fiatalok nem találkoznak az európai elitet jellemzõ sebességgel, játékfelfogással, ezzel megtorpan a fejlõdésük.
A fentebb leírtaktól függetlenül június végétõl októberig szerkesztõségünk is reális célként írt az Európa Kupás folytatás lehetõségérõl. A másik nagy tanulsága az elmúlt négy hónapnak, hogy valamivel nagyobb különbség mutatkozott a mezõny utolsó harmada és a magyar bajnok között, mint amivel a nevezés utáni hetekben számoltunk. Ennek egyik oka, hogy a gazdasági lehetõségek beszûkülése miatt nem volt lehetõség a korábban megszokott amerikai légiós(ok) igazolására. A monitorok elõtt most sokan felkapják a fejüket, hogy januárban elõbb Ana Lelas, majd Honti Kata érkezésével sem lett jobb a helyzet. Azonban Halvarsson kiválását centerposzton figyelembe kell venni és azt sem szabad elfelejteni, hogy az Euroliga nem a magyar bajnokság. Itt januári igazolásokkal csak apróbb korrekciókat lehetett végrehajtani, minõségi ugrást az utolsó pár fordulóban már nem. Természetesen, ha augusztustól két ilyen rutinos játékos rendelkezésre áll, az egy egészen más versenyhelyzetet teremt. Igaz, egészen más gazdasági lehetõségeket kíván meg. Nem véletlen, hogy az új igazolások bejelentésekor a hazai eredményesség szempontjai kerültek elõtérbe.
Többé-kevésbé látva mind a 14 idei Euroliga meccsét a Sopronnak, különösen látványos volt két játékos fejlõdése. Dubei Debóra meccsrõl meccsre jobban érezte az Euroliga ritmusát, Alexandra Crvendakic esetében pedig könnyen lehet, hogy az idei évadot, mint a nemzetközi áttörését jelentõ szezont fogjuk emlegetni. Korosztálya egyik legjobb formában lévõ játékosa egész Európában és már most bárki ellen megállja a helyét. A másik nagy tapasztalat, hogy az eredményesebb helytálláshoz a belsõ posztok megerõsítést kívánnak. A 2000-es években, amikor lényegesen közelebb voltak az európai elithez élcsapataink, akkor is nagyon nehezen lehetett megoldani, hogy a célok eléréséhez megfelelõ ár/érték arányú magas játékosok érkezzenek. Akkoriban azonban tudtuk, hogy legalább a mezõny fele ugyanezzel a problémával küzd és ellenük jó százalékkel megszerezhetõek a gyõzelmek. Az utóbbi években az Euroligában az egyik legnagyobb fejlõdést ezen a területen láthattuk. Már a mezõny utolsó harmada is olyan kaliberû játékosokkal áll fel 4-es, 5-ös poszton és olyan centerjátékra képes, amivel nem sikerült felvenni a versenyt. A 2015/2016-os évad magyar Euroliga szereplését tehát úgy lehetne összefoglalni, hogy sok területen nincs ok az örömre. Azonban nagy lehetõséget kaptak a soproni fiatalok és ha ez a munka tud folytatódni, akkor nem kell sokat várni és ismét eredményesebben lehet helytállni a legrangosabb európai kupasorozatban.
Térjünk rá egy kicsit a sorozat folytatására, a negyeddöntõk párosításait bemutató cikkünkben már nagy terjedelemben írtunk a legjobb nyolc közé jutott csapatokról. Függetlenül attól, hogy van játékosállományban és lehetõségekben két kiemelkedõ gárda, ezek a Jekatyerinburg és a Fenerbahce, nem lehet azt mondani, hogy lefutott lenne az Euroliga idei szezonja. Kellõen egymáshoz erõsödött a mezõny és örömteli azt látni, hogy milyen kemény munkát végez az üldözõboly, hogy oda tudjanak érni a Final Four szereplésre. Ez viszi elõre a sportágat itt Európában. Bár nem biztos, hogy lesz az USK Praha tavalyi álomszerû meneteléséhez hasonló meglepetés, de látható, hogy nagyon sok gárda tud kifejezetten nyílt meccseket játszani a legerõsebbeknek tartott alakulatokkal is. Jót tesz ez a folyamat a színvonalnak és az Euroliga élvezhetõségének. Emellett pedig megerõsíti azt, hogy akkor sem dõl össze a világ, ha adott esetben gazdasági vagy politikai folyamatok eredményeként Törökországban, Oroszországban kevesebbet tudnak áldozni a sportágra.
