:
:
A múlt héten zajlott Franciaországban a nõi kosárlabda olimpiai selejtezõtorna. A helyenként igen nagy különbségû meccsek ellenére sok értékes tapasztalattal szolgált az elmúlt egy hét. Szubjektív összefoglalónkban megpróbáltuk összeszedni ezeket.
Franciaország, Spanyolország és Törökország veretlenül szerzett olimpiai kvótát. Ez a három együttes tökéletesen megmutatta, hogy mi a különbség az európai élmezõny és a középmezõny között. Pontosan tisztában volt vele mindegyik szakmai stáb és természetesen a játékosok is, hogy toronymagasan esélyesek minden találkozón. Mégsem csökkent egy pillanatig sem a koncentráció. Végig fókuszált, pontos játékot láthattunk, nem voltak kihagyások védekezésben (amik miatt egyébként világversenyek csoportkörében a törököket gyakran megtalálják, de a spanyolok is aludtak már bele nagy tornába) és ami talán mindennél fontosabb, megvolt az alázat az ellenfél, a tét iránt. Ezért a profizmusért jár az olimpiai kvóta.
A tavalyi Eb-hez képest sok újdonságot nem mutattak a csapatok. A francia válogatottnál a bõ keretben már helyet kaptak az utóbbi évek korosztályos válogatottjainak legjobbjai. Ahogy most a selejtezõn láthattuk, úgy vélhetõen Rióban is még egy rutinos csapat fog pályára lépni, de azt követõen már megindulhat a generációváltás a galloknál. A spanyoloknál az Eb-hez képest ismét ott volt a keretben Sancho Lyttle és a megállapodás az esetében úgy szól, hogy Rióban is pályára léphet. Lyttle nagyszerû VB-t zárt 2014-ben és tavaly egyértelmûen hiányzott a spanyol keretbõl. Visszatérésével stabilabb volt a játék a festékben. A törököknél pedig Lara Sanders beépítése haladt kiválóan. Az amerikai játékos pontban és lepattanóban csapata legjobbja volt, mint tavaly a kontinenstornán. A látottak alapján azonban Ekrem Memnun sokat dolgozott azon, hogy Sanders jobban illeszkedjen a gépezetbe.
A három elõbb kiemelt nemzet mellett negyedikként Kína szerezte meg a kvótát a pénteki negyeddöntõk során. A kínaiakat az a Tom Maher készíti fel az Olimpiára, aki a 2012-es londoni játékokra a briteket. Akkor egy igen látványos szakmai programot vezényelt le, ami nagy fejlõdést hozott a helyi nõi kosárlabdában. A kínaiak játékán is látszódik az a végtelen szervezettség, ami az ausztrál szakember munkáját jellemzi. Emellett azonban az is látszódik, hogy most nincs egy olyan tehetséges generációjuk, mint amit a 2008-as pekingi olimpia idején láthattunk. Errõl árulkodnak az elmúlt évek kontinenstornáinak és Ázsia-bajnokságainak eredményei is, ahol Japán mögé szorultak és Dél-Korea is többször le tudta gyõzni õket. Érdekes, mert a helyi profi ligában továbbra is csak egy légiós lehet a csapatoknál és hiába vittek oda „példaképnek” WNBA-sztárokat, nem nõtt a merítés. Ezt Maher is elmondta több nyilatkozatában. Ettõl függetlenül ez a szervezettség sokat érhet, a fehéroroszokat is le tudták gyõzni és egy ilyen bravúr Rióban már negyeddöntõt jelent.
Fehéroroszország szerezte meg az utolsó kvótát az Olimpiára. Náluk sincsen nagy változás, a kiemelt generációjuk még egyszer összeállt. A legnagyobb probléma az esetükben azzal van, hogy a padról a sztárjaik kevés segítséget kapnak. A Leuchanka, Verameyenka, Snytsina, Likhtarovich, Harding ötös bárkivel felveszi a versenyt, de csere nélkül ezen a szinten nincsenek csodák. Nagyon jól mutatja ezt, hogy amikor Kína ellen Verameyenkát megszórták faultokkal, teljesen összeomlott a fehérorosz gárda. Ugyanaz igaz viszont, mint a törököknél, hogy a tavalyi Eb-hez képest is haladtak Harding beépítésével. Számukra a legnagyobb feladat az Olimpiáig, hogy megtalálják azokat a kiegészítõ embereket, akik Rióban legalább részfeladatokat át tudnak vállalni. Egész egyszerûen egy olimpián, ha így marad a rotációjuk, ezt nem lehet bírni.
A végére maradnak azok a csapatok, akik nem tudtak a selejtezõrõl továbbjutni. Közülük egyértelmûen Dél-Korea nyújtotta a legtöbbet. A csoportkörben a fehéroroszokat is legyõzték. Sokszor leírtuk mi is, a FIBA honlapja is, hogy remek fiataljaik vannak és jó eséllyel pályáznak arra, hogy a következõ években meghatározóak legyenek Ázsiában. Olimpiához ez még kevésnek bizonyult. Az afrikai és a dél-amerikai csapatok, illetve az óceániai térségbõl Új-Zéland nem tudtak versenyképesek lenni. Nagy probléma, hogy komoly fejlõdés sem látszódik, talán Új-Zéland szervezett játékát lehetne egyedül kiemelni. Dél-Amerikából pedig továbbra is – az ezúttal rendezõ jogán olimpiai résztvevõ – Brazília az egyetlen gárda, amely oda tud érni az európaiak, illetve az Egyesült Államok és Ausztrália mellé. Argentína és Venezuela lényegében semmit nem mutatott.
