Jó irányba tartó egységes csapat volt az U16-os válogatott – interjú Czirják Szilviával

Folytatjuk a nyári utánpótlás versenyekre történő visszatekintő sorozatunkat. A 2010-es és a 2009-es nemzeti csapataink után a harmadik részben az U16-os válogatott következik. Czirják Szilvia vezetőedzővel tekintettük át a miskolci Európa-bajnokság tapasztalatait.

Gratulálok! Egy olyan kontinenstornára tekintünk vissza, ahol számszerű eredményben és a játék képében megfogalmazott célokat is teljesítette a csapat. Gondolok arra, hogy a nyolc közé jutás volt a célkitűzés, illetve a torna előtt elmondtad, hogy egy olyan válogatottat szeretnél látni, mely soha nem adja fel és kúszik-mászik minden labdaért. Mindkettő megvalósult.

Köszönjük! Egyetértek, mindkét területen elértük a célt. Nagy fegyvertény, hogy a nyolc közé magabiztosan jutott be a csapat. A másik oldalról nézve pedig az is hasonlóan nagy érték, hogy a játékstílusunkat, a karakterünket a hét mérkőzésen keresztül végig megőriztük.

Igyekeztünk agresszívan védekezni és többfajta védekezést folyamatosan váltogatni. Még az Európa-bajnokság utolsó, helyosztó szakaszában is képesek voltunk erre. Pozitív visszajelzés, hogy a játékosok egy pillanatra nem engedték ki ezt a hozzáállást a markukból, ami azt mutatja számunkra, hogy jó irányba tartunk.

Mely területen fejlődött a legtöbbet a csapat az első és az utolsó találkozó között?

Elsősorban az emelném ki, hogy gyorsan tanultak a lányok, rendkívül koncentráltak az új információkra, és azokat bátran alkalmazták, mindig nyitottak voltak az új elemek elsajátítására.

Bontsuk két részre a tornát. Kérlek először a csoportmeccsek és a horvátok elleni nyolcaddöntő legfontosabb tapasztalatait foglald össze.

A csoportmérkőzések alkalmával a bombaerős francia válogatottal kezdtünk. Ott részfeladatokat tűztünk ki a játékosok elé, eközben pedig olyan időmenedzsmentre törekedtünk, hogy mindenki megérezze az Európa-bajnokság hangulatát, izgalmát. Ezeket a célokat elértük, a megszerzett tapasztalatokat Izrael és Görögország ellen végül tudtuk is kamatoztatni.

Az izraeli kellemetlen stílus ellen sokáig jól játszottunk. Ezt követően jött egy komolyabb hullámvölgyünk, de a hosszabbítást végül jó játékkal nyertük meg. A görög meccsen az első félidőben benne maradtunk az előző nap hosszabbításos sikerében. A félidőben rendezni kellett a dolgainkat, de ezt a csapat abszolút megértette. Utána olyan fordulatszámon dolgoztunk, hogy a második 20 percben nem volt kérdés: ki hagyja el győztesen a pályát.

Értékes második helyet szerzetünk a csoportban. Nem számolgattunk, hogy ez milyen ágon mire lehet elég. Nekem ez nem szokásom, mivel fiatal korosztályról beszélünk. Ráadásul a keresztágon is születhetnek kiszámíthatatlan eredmények. A mostani torna jó példa erre, miután körbeverés alakult ki, egy ponton múlt, hogy végül Horvátországgal találkoztunk.

Tettük a magunk dolgát, kis lépésenként, meccsről meccsre haladtunk az egész tornán. Talán ennek is köszönhető, hogy kiváló formaidőzítéssel a csapat topformában játszott a nyolcaddöntőben. Magabiztosan jutottunk be a legjobb nyolc közé. Büszke voltam a lányokra és a stáb munkájára. Alaposan megtervezett feladat volt, amit végül sikerült megoldani.

Természetesen nem írhattuk ki nagybetűkkel a címlapra, hogy a torna legfontosabb mérkőzését vívja a csapat, de a horvátok elleni ebbe a kategóriába tartozott. Egy közösség erejét az mutatja igazán, ha a legfontosabb helyzetben adja le a legjobb teljesítményt.

Ebben a csapatban nagyon jól közösség alakult ki. A lányok egymásért dolgoztak, íz egyéni érdekek háttérbe szorultak. Sokkal inkább a csapat érdekei kerültek előtérbe. Ez az egész Európa-bajnokságra igaz, hogy végig egységesek maradtunk, ami szintén pozitív visszajelzés számomra.

A torna második felében a későbbi győztes finnekkel vívtátok a negyeddöntőt, majd a helyosztó szakaszban két olimpiai résztvevő nemzet (Belgium és Németország) U16-os válogatottja volt a rivális. Talán ezzel bevezetővel mindent el is mondtam. Milyen érzésekkel gondolsz vissza a torna ezen szakaszára?

Erős és kiegyenlített volt a mezőny. A csoportmeccseket, illetve a nyolcaddöntőket figyelve a spanyol és a francia válogatott úgy tűnt, hogy kilóg felfelé, míg az őket követő 6-7 gárda bármikor megverheti egymást és bármilyen sorrend kialakulhat közöttük.

A negyeddöntőhöz mi is úgy érkeztünk, hogy mindent megpróbálunk. Többször visszajöttünk, de a végén rossz döntéseket hoztunk. Elfáradtak fejben a játékosok. Ha viszont azt nézzük mai tudásunkkal, hogy a későbbi Európa-bajnokkal vívtunk ilyen mérkőzést, annak komoly értéke van.

Összességében egy erős mezőnyben tudtunk végig szoros meccseket játszani. Ha ezt a magyar kosárlabda fokmérőjének nézzük, akkor büszkék lehetünk erre a társaságra, mert jó úton halad.

Ezt a közönség is elismerte, hiszen a kilátogatók a szívükbe zárták a lányokat.

Sokat dolgoztunk ezért, olyan alapokat kaptak a játékosok, amire lehet építeni. Azon túl, hogy sok kosárlabdát is tanítottunk, meg kellett szokni a hosszú felkészülést, a hazai rendezéssel járó nyomást, elvárásokat. Jól vették ezeket az akadályokat a lányok. Ilyen szempontból hálás társaság volt.

Augusztus elejétől Miskolcon töltöttük már a felkészülés utolsó szakaszát is. Profi körülmények fogadtak minket, minden kívánságunkat teljesítették, amit ezúton is szeretnék megköszönni. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének (MKOSZ) is köszönettel tartozunk. A hat hét alatt minden feltétel adott volt ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessünk.

Összességében ideális körülmények között dolgoztunk, amibe beletartozik a szervezők munkája és a szurkolók buzdítása is, akik eredménytől függetlenül végig mellettünk álltak. Ez nagyon jól esett a lányoknak és plusz erőket tudtunk mozgósítani ezáltal.

A németek elleni helyosztó után milyen gondolatokat fogalmaztál meg a csapat felé az öltözőben?

Pozitívan zártuk, megdicsértem a játékosokat. Komoly fejlődést értek el a nyáron. Azt mondtam nekik, hogy nem feltétlenül azonnal kapja vissza egy sportoló a befektetett munkát, de az életben ezt már senki nem veszi el tőlük. Ha ügyesen sáfárkodnak vele, akkor a klubjaikba visszatérve ez olyan motivációt adhat, ami előre viheti őket.

Nem számszerű eredményekben, hanem teljesítményekben gondolkoztunk és ha ezt nézzük, akkor nagyon komolyat tettek le az asztalra a lányok. Remélem, hogy fel tudják használni a jövőben – ez volt a zárszó az öltözőben az értékelés alkalmával.