Hirdetés
Archivum

Jobb munkafeltételekért küzdenek a WNBA játékosok



:

:

Hirdetés

Nem történt meglepetés, hivatalossá vált, hogy a WNBA játékosok érdekeit képviselõi WNBA’s Players Association elutasította a hatályban lévõ kollektív szerzõdést. Izgalmas tárgyalás-sorozat kezdõdik.

A WNBA játékosok hatályban lévõ kollektív szerzõdése (CBA) a 2019-es évad végéig szól. Ugyanakkor tartalmaz egy olyan záradékot, hogy ebbõl bármelyik fél 2018. november 1-jével a feltételek újratárgyalását kezdeményezheti. Az elmúlt hónapok történései után nem meglepetés, hogy a játékosok szakszervezete (WNBA’s Players Association) a jelenlegi szerzõdés elutasítása mellett döntött. Most egy hosszú tárgyalás-sorozat kezdõdik, mely várhatóan az egész 2019-es év beszédtémáját meghatározza. Bár az emelkedõ érdeklõdés és a javuló televíziós számok miatt nem reménytelen a kedvezõbb feltételek kiharcolása, de érdemi változások 2020 elõtt így sem várhatóak.

Mit is jelent pontosan a kollektív szerzõdés? A kollektív szerzõdés (CBA – collective bargaining agreement) a tengerentúli profi ligák legfontosabb dokumentuma. Ez szabályoz ugyanis minden olyan területet, ami elengedhetetlen a liga és a klubok mûködéséhez. Mivel a WNBA játékosok még európai szemmel is rendkívül kedvezõtlen kondíciók mellett szerepelnek a ligában, így várható volt, hogy egy idõ után párbeszéd kezdõdik a CBA feltételeinek átalakításáról.

Joggal adódik a kérdés, hogy egészen pontosan mi a játékosok problémája? A fõ gond az, hogy a fizetéseket mesterségesen alacsonyan tartják a WNBA-ben. Jelenleg a maximum éves fizetés mindössze 115500 dollár, amely a kollektív szerzõdés szerint évente maximum 2000 dollárral emelkedhet. Ennek a legnagyobb európai ligákban átlagban az ötszörösét is megkeresik a sztárok, de még ennél is nagyobb bérekrõl hallani az orosz-török vonalról. Ez a rendszer gyakorlatilag belekényszeríti a legjobbakat, hogy egész évben szinte pihenõ nélkül pályán legyenek.

A legkomolyabb ellentmondás nem is feltétlenül a megkereshetõ összeg nagyságában keresendõ, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy a WNBA-bõl meggazdagodni nem lehet. Hanem az a tény jelenti a gondot, hogy a játékosok a liga bevételeinek mindössze 20%-ából részesülnek. Ez rendkívül alacsony arány. Elég arra gondolni, hogy a férfi kosárlabdázók részesedése az NBA bevételeibõl eléri az 50%-ot. Gyakorlatilag már ennek az aránynak a szabályozása helyrebillentené a nõknél a béreket.

A másik két terület, ahol a WNBA játékosok érdekeit képviselõ szervezet elõrelépést szeretne, az a marketing és az általános munkakörülmények. A marketing terén az adja a vita tárgyát, hogy a WNBA a játékosok és a csapatok megjelenésére egyáltalán nem áldoz. Önmagában a ligának van egy marketing stratégiája, de az nem foglalkozik azzal, hogy mint önálló márka a klubokat vagy egy-egy sztárt felépítsen a nyilvánosság elõtt. Ez azért nagy probléma, mert lényegében a csapatok egy ördögi körbe kerültek. A nõi kosárlabda iránt egyébként is érdeklõdõ közönségen kívül nem tudnak szélesebb réteget elérni.

A munkakörülmények között a versenynaptár és az utazás a legvitatottabb terület. A csapatok rendkívül leterheltek, hiszen a liga ragaszkodik a szerzõdésben foglalt 34 meccses alapszakaszhoz, amelyrõl már többször bebizonyosodott, hogy egészen egyszerûen ennyi meccs nem fér bele a nyári programba. Az idei év erre rátett még egy lapáttal. A szeptember végi Világbajnokság miatt két héttel le kellett rövidíteni a ligát, de maradt a 34 meccs. Akik követték nyáron a WNBA történéseit, azok pontosan tudhatják, hogy egy örült utazás volt a szezon a csapatok számára. Ez sérülés-veszélyes, ráadásul a színvonalra is igencsak rányomja a bélyegét.

A liga nem nyújt anyagi segítséget a kluboknak az utazások megszervezéséhez sem. Ennek eredménye, hogy a klubok spórolásból legtöbbször kereskedelmi járatokkal reptetik át a játékosokat az Egyesült Államokon. Mivel nagyon sûrû a naptár, így extrém megoldásokra kényszerülnek a csapatok, ráadásul akár már egy-egy csúszás a meccsek elmaradásához vezethet. Idén például a Las Vegas Aces nem ért oda idõben a washingtoni fellépésére. Ráadásul a kényelmetlen és hosszú utazás miatt fáradt játékosok finoman szólva sem tudnak csúcsformában teljesíteni. Ez megint visszavisz oda, hogy emiatt a mérkõzések színvonala is hagy kívánni valót maga után, ezért aztán idõvel csökken a nézõszám és a bevétel. A kör pedig kezdõdik elölrõl.

Hirdetés