Hirdetés
USA

Juhász Dorka: Célom a WNBA-szereplés és a magyar válogatottság



:

:

Fotó: uconnhuskies.com

Hirdetés

A magyar női kosárlabda jelenlegi legnagyobb reménysége és legígéretesebb játékosa Juhász Dorka. A 21 éves pécsi kosarasra idén csapott le az egyik legjobb amerikai egyetemi csapat, a Connecticut Huskies, edzője pedig a női kosárlabda élő legendája, Geno Auriemma lett.

Az interjúból – többek között – kiderül, hogy:

  • mi alapján döntött a pécsi klasszis a világ legjobb egyeteme mellett,
  • hogyan befolyásolja édesanyja – Balázs Hajnalka – lánya pályafutását,
  • hogyan látja saját, esetleges WNBA-pályafutását
  • hogyan vélekedik a magyar válogatottban való szerepléséről

Az Ohio State-ben töltött utolsó éved az egyik legeredményesebb szezonod volt. Ennek köszönhetően nyílt meg a kapu a UConnra? Hogy zajlott ez az átigazolás?

Elsősorban az utolsó szezonomnak köszönhetően volt sok az opcióm az átigazolási időszak alatt, de emellett nagyon sok edző előzőleg is figyelte az egyetemi karrieremet. A váltáson (azaz egy másik egyetemre való átigazoláson) csak az utolsó év legvégén, a diplomám megszerzése után kezdtem el gondolkodni. Számot vettem magammal, hogy mi történt az eltelt 3 év alatt, milyen céljaim, és lehetőségeim vannak a jövőben.  Úgy éreztem, hogy váltanom kell és szintet kell lépnem. Ezért döntöttem úgy, hogy bejelentkezek a transzfer portálra. Ekkor még nem gondolkodtam azon, hogy melyik egyetem jöhet szóba, csak az elhatározás született meg bennem. A nevemet, ha jól emlékszem, egy szombati napon tettem fel a portálra,  és ami ezután történt,  az elképesztő volt. Pár pillanat leforgása alatt az őrültek házában találtam magam. Csörgött a telefon, kaptam az üzeneteket, e-maileket a különböző egyetemektől, majd délután kaptam a telefonhívást Geno Auriemmatól, a UConn vezetőedzőjétől.

Hogyan zajlott a beszélgetés kettőtök között?

Az első kérdése természetesen az volt, hogy miért is döntöttem a váltás mellett, illetve, hogy mik a terveim, milyen szempontok alapján keresem a következő egyetemet. Elmondtam neki, hogy mivel a diplomámat már megszereztem, ezért az elsődleges cél a kosárlabda. Fejlődni szeretnék, illetve minél jobban felkészülni a profi karrierem kezdetére.  A beszélgetés, végén elmondta, hogy örömmel látna és vár a UConn női kosárlabda csapatában. Ekkor még nem volt szó semmi konkrétumról – hány percet játszok majd, mennyi lehetőségem lesz. Annyit mondott, hogy nagyon számítanak rám, illetve, hogy én lehetnék az a hiányzó láncszem, amire a csapatnak szüksége van, és segít felkészülni a profi életre. Nekem ezt elég volt hallani, és ekkor már nem is arra gondoltam, hogy vajon hány percet fogok majd játszani. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy mennyit fogok fejlődni.

Mi alapján döntöttél végül a UConn mellett?

Mivel sok megkeresésem volt, ezért le kellett szűkítenem a listát, az elsődleges szempont az volt, hogy melyik egyetem kínálja a legjobb kosárlabda-programot. Elég sok időt töltöttem információ gyűjtéssel, hogy kik lehetnek a potenciális csapattársaim, kik alkotják a szakmai stábot és ezek alapján pontosan hova is férek, illetve illek be. A UConnra is ugyanezek a paraméterek alapján tekintettem, és arra a következtetésre jutottam, hogy náluk nincs jobb lehetőség. Amerika elsőszámú egyetemi kosárlabda-programjáról beszélünk, egy Final Four-os csapatról van szó, akik számtalan WNBA-s játékost neveltek fel. Tudtam, hogy a fejlődésem szempontjából nem lesz rossz a döntés, ha őket választom. Minden egyes edzésen a legjobb játékosokkal és ellenük fejlődhetek, ami már magában megalapozhatja a profi karrieremet.

A UConnt mindenki csak a legnagyobbak között emlegeti. Mitől olyan nagy és profi ez a program?

Maga a 11 bajnoki cím, amit az egyetem Geno Auriemma edzősége alatt elért, már magáért beszél. A női kosárlabda-programot ő építette fel a szó szerinti nulláról, ő nevelt ki olyan világszinten ismert játékosokat, klasszisokat, mint például Sue Bird, Diana Taurasi vagy Breanna Stewart – de még lehetne sorolni a neveket a végtelenségig. Ez az, amiben a UConn szakmai programja különbözik az összes többitől.

Fotó: uconnhuskies.com

Geno Auriemmával is ugyanaz a helyzet, mint magával az iskolával. Mindenki csak sztáredzőnek emlegeti, de senki sem tudja, hogy mitől az?

Geno Auriemma közel 38 éve edzősködik a UConn színeiben. Ő nem csak egy arc a programban, hanem köré épül a program. Ha megkérdezik bármelyik itteni játékost, hogy miért választotta a UConnt, akkor azt fogja mondani, hogy a vezető edző miatt. Mindenki a világ legjobb edzőjeként emlegeti és ez így is van. A szó minden értelmében megpróbálja kihozni belőled a maximumot, az ő kezei alatt a legjobb formádat tudod nyújtani. Nem csak egy világklasszis edzőről, hanem egy remek pedagógusról is beszélünk. Én is tapasztalhattam, hogy az edzései minőségben vagy intenzitásban különböznek az eddigiektől. Minden szempontból a maximumot várja a játékosoktól, de cserébe nekik is a maximumot adja. Remek szakmai stáb veszi körül, akik segítik a munkáját.

Kicsoda Geno Auriemma? A női kosárlabdázás legendás edzője. Csapatát, a UConn együttesét 11-szer vezette bajnoki címig, ami az eddigi legtöbb az egyetemi női kosárlabdázás történetében, őt pedig nyolcszor választották az Év edzőjének. A 67 éves, olasz származású tréner 2009-től 2016-ig az Egyesült Államok női válogatottját irányította, amellyel 2010-ben és 2014-ben világbajnok, 2012-ben és 2016-ban olimpiai bajnok lett. Mindezt úgy, hogy mind a négy sorozatban veretlen marad. A UConn edzőjeként olyan későbbi kiválóságok kerültek ki a kezei közül, mint Sue Bird, Diana Taurasi, Tina Charles, Maya Moore vagy Breanna Stewart.

Az ohiói edződ egy cikkben nemcsak sokoldalúnak, hanem örök elégedetlennek, maximalistának is nevezett. Mindezt persze jó értelemben véve. Olyan játékosnak, akit nem kell motiválni, mert mindig motiválja saját magát, hogy még jobb legyen. Miből fakad nálad ez az állandó elégedetlenség?

Édesanyám, a PVSK egykori játékosa, Balázs Hajnalka is ilyen kosárlabdázó volt, így érthető, hogy én is ilyen lettem. Sosem vagyok a teljesítményemmel igazán elégedett. Anyukám is így nevelt, tőle is mindig jött a dicséret mellé a kritika. Ő egyébként a mai napig éjszakánként nézi a mérkőzésemet, akkor is, ha az magyar idő szerint éjjel kettőkor van. Utána mindig átbeszéljük, ő mit gondol, és én mit éreztem. Úgy gondolom, hogy a fejlődéshez az a kulcs, hogy sose legyél magaddal teljesen elégedett. Az Ohio State-en eltöltött éveim alatt, főleg az utolsó évben,  azt éreztem, hogy valami még hiányzik. Nem játszhattam az országos főtáblán, mert hiába kerültünk be, először a koronavírus-járvány szólt közbe, ekkor másodéves voltam. Tavaly pedig az egyetemet eltiltották egy szabálytalanság miatt. Ez nagyon fájt. Tavaly az egyetemi kosárlabdázók legjobb harmincas listájába is beválasztottak, mégsem tudtam megmutatni, hogy komolyabb csapatok ellen mire vagyok képes. Tudtam, hogy még van hova fejlődnöm, hogy sokkal több van bennem – annak ellenére, hogy milyen statisztikákat produkáltam az évek során. Ez  a hiányérzet volt igazából az, ami végül a UConn irányába terelt.

Nagy inspirációt jelent számodra édesanyád, Balázs Hajnalka sportmúltja?

Természetesen. Kiskorom óta felnézek rá és motivál, hogy milyen karriert futott be Magyarországon, Pécsett, vagy akár a válogatottban is. Ő az én legnagyobb kritikusom, de egyben a leglelkesebb támogatóm is. Sokan mondják, hogy hasonló a mozgásunk, annak ellenére is, hogy sok mindenben változott azóta a játék. Hatalmas motiváció számomra és büszke vagyok, hogy ő az édesanyám.

A Rátgéber Kosárlabda Akadémián nevelkedett Juhász Dorka esetében a genetika adott volt. Édesanyja, Balázs Hajnalka éppen az akadémia névadójának pécsi sikercsapatában játszott a kilencvenes években.

Még a szezon elején vagytok az amerikai egyetemi bajnokságban. Mennyire érzed magad meghatározó játékosnak a csapatnál?

Egy új csapatba, egy új közegbe kerültem be idén, ezért is érzem úgy, hogy még nincs akkora szerepem, most a beilleszkedés időszakát élem. Mérkőzésről-mérkőzésre egyre többet játszom, ami pozitívum, de erre én inkább úgy tekintek, mint egy maraton, nem pedig sprint. Nehéz út áll előttem, hogy kivívjam a helyem, ezért dolgoznom és bizonyítanom kell minden egyes nap. Arról nem is beszélve, hogy nagyon ügyes csapattársaim vannak. Idén is mi rendelkezünk Amerika talán legjobb játékosaival. Meg akarom mutatni, hogy nekem mik azok az erősségeim, amikkel mások nem rendelkeznek. A legutóbbi mérkőzésünkön a South Carolina ellen sajnos kikaptunk, ami azt is bizonyítja, hogy nemcsak egyénileg, de még csapatban sem tartunk ott, ahol tartanunk kellene. Még sokat kell fejlődnünk, meg kell találnunk együtt az egyensúlyt. Szerintem ez az elsődleges mindenki számára, nem pedig az egyéni brillírozás. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy jó irányba haladok. Nagyon pozitívan állok a helyzethez, nem arra koncentrálok, hogy mennyi a játékpercem, hogy hány pontot dobok meccsenként. Azon van továbbra is a hangsúly, hogy megmutassam magam, hogy a lehető legtöbbet tudjak fejlődni. Ha ezek megvannak és eközben a csapatot is segítem, akkor ez szépen lassan kitölti a bennem lévő hiányérzetet.

Fotó: uconnhuskies.com

Aki rád néz, látja, hogy nagyon szép lány vagy. Sikeres sportolóként jutottál be a világ elsőszámú kosárlabda programjába. Mennyivel nőtt a népszerűséged mióta az egyetemre kerültél? Hogyan nyilvánul meg mindez a közösségi média oldalain?

Ez most egy teljesen más világ. Az Ohio State is egy neves egyetem volt, de a UConnról tudni kell, hogy országosan elismert női kosárlabda-csapata van. Az Instagramon több ezer követője van a programnak, ezáltal pedig a játékosoknak is automatikusan megnő a népszerűségük. Ezt a nyár folyamán még annyira nem is éreztem, de ahogy a szezon beindult, mindez hatványozódott. Teltházas mérkőzéseket játszunk, a campuson megállítanak minket fényképet készíteni, vagy csak autogramot kérnek tőlünk. Más világ ez, egy-két csapattársamnak már most közel milliós nagyságrendű követő tábora van.

A hírnév nagyon sok embert tévútra visz. Érzel magadon változást?

Ez egyelőre nem fenyeget. Nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy mikor, mit posztolunk a közösségi média oldalakon, a Facebookon, Instagramon, Snapchaten, mert rengetegen követnek minket, de erre úgy tekintek, hogy ez csak segít nekünk. Az emberek támogatnak minket, illetve egy ilyen szituáció akár ajtókat is kinyithat számunkra, például munka szempontjából. Az elején meglepett ez a tömeges imádat, de én ezt pozitívan fogom fel. Engem motivál az is, hogy mennyien járnak a meccseinkre szurkolni, és milyen hangosak a szurkolóink. Ez elképesztően jó érzés, de én nem gondolnám, hogy ettől más lettem. Figyelem a csapattársaimat, ők hogy kezelik ezt a helyzetet és tőlük is tanulok. Több ezren követik őket, mégis a legalázatosabb, legkedvesebb és legszerényebb emberek, akiket ismerek. Az ő példájuk segít nekem is. E mellé jön még az edzői stáb útmutatása is.

Korábban célod volt, hogy bekerülj az amerikai profi női bajnokságba, a WNBA-be. Korod alapján pedig már jelentkezhettél is volna a ligába. Mi tartott vissza? Hogy állnak a tervek ezzel kapcsolatban?

Megint csak visszatérnék az előzőleg említett elégedetlenséghez. A mutatók alapján nagyon jó szezonom volt az előző évben, ennek ellenére úgy éreztem, hogy még ennél is több van bennem. Mehettem volna profinak, vagy akár meg is próbálhattam volna a WNBA-t, de úgy gondoltam, hogy hiányzik még az a minőségi edzésmunka, amit most a UConnál nap mint nap megkapok, amitől tovább fejlődhetek, hogy a WNBA drafton is jobb esélyeim lehessenek. Természetesen továbbra is a WNBA-szereplés a célom, viszont annyi a különbség, hogy most már az Egyesült Államok elsőszámú kosárlabda-programja is bekerült az önéletrajzomba, ami előnyt jelenthet majd számomra.

Juhász Dorka karakterét az is mutatja, hogy 2018-ban egy súlyos sérülésből felépülve bátran bevállalta a Pécsről az Amerikába való költözést. Ott pszichológia szakon tanult és végzett a columbusi Ohio State egyetemén.

A tanulással hogy állsz?

Négy helyett három év alatt sikerült megszerezni a pszichológia alapdiplomát az Ohio State-en. Jelenleg a mesterdiplomámon dolgozom, az viszont már sportmenedzsmentből lesz. Ez normális esetben két éves program, de úgy tűnik, hogy egy év alatt be tudom fejezni. Ez egyfajta flexibilitást ad, ugyanis, ha egy év után úgy döntenék, hogy visszamegyek Európába, vagy akár megpróbálom a WNBA-t, akkor nem fog leláncolni, röghöz kötni az utolsó év. Hogyha úgy döntök, hogy mégis maradok még egy évre, akkor megszerzek még egy mesterdiplomát.

Fotó: uconnhuskies.com

Szeretnél a jövőben a pszichológiával foglalkozni?

Mindig is érdekelt az emberi lélek, arról nem is beszélve, hogy mennyire szeretek kommunikálni, illetve másoknak segíteni. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi lenne a számomra megfelelő hivatás ha egyszer a kosárlabda-pályafutásom véget ér. Ekkor jött szóba a sportpszichológia. Ehhez még a pszichológiai mesterdiplomát is meg kell szereznem.

Az U18-as válogatottban a hazai Eb-n elszenvedett ACL sérülésemből mentálisan nem volt könnyű továbblépni, akkor jártam először sportpszichológusnál. Tartottam a rehabilitációtól, illetve attól, hogy vajon sikerül-e ugyanarra a szintre visszatérnem. Akkor jöttem rá, hogy mennyit segíthet ilyenkor egy szakember, hogy mennyire el tudnám képzelni magamat ebben a szakmában.

Amerikában nagyobb hangsúlyt fektetnek a sportolók mentális állapotára. A UConn-nál van sportpszichológus? Milyen szerepet tölt be?

Úgy gondolom, hogy minden csapatnál kellene legalább egy sportpszichológus szakember.  Ha a UConnt vesszük alapul, a teljesítménykényszer miatt az itteni játékosokra hatalmas nyomás nehezedik, amit meg kell tanulni kezelni, ez pedig nem mindenkinek megy segítség nélkül. A UConn az elmúlt 12 évben mindig szerepelt ez a Final Fourban, így ehhez méltóan is kell teljesíteni. Ez hatalmas felelőséggel jár, ami egyfajta nyomást gyakorol, nem csak a játékosokra, de mindenkire, aki részese ennek. A mi csapatunk körül is dolgoznak pszichológusok, akikkel tudunk beszélgetni, ha arra van szükség. Ez leginkább egyéni foglalkozásokat jelent, de természetesen csapatszinten is bevonják őket, ha szükséges. Itt azt is figyelembe kell venni, hogy fiatal, épphogy felnőtt emberekre nehezedik ez az előbb említett nyomás, akik távol élnek a családjuktól. Tehát nem csak a kosárlabdából adódhatnak különböző problémák,  hanem az élet minden területén jelentkezhetnek gondok. Szerencsére ezekkel tisztában vannak a UConnál, így minden segítséget megkapunk, amire szükségünk van.

Miként látod az egyetem utáni kosárlabda-pályafutásodat? Egy esetleges magyarországi szereplés a terveid között szerepel?

Az elsődleges cél mindenképpen a WNBA lesz, azt szeretném megpróbálni. Ha sikerülne bekerülnöm a draftba, az nemcsak számomra lenne nagy büszkeség, hanem úgy gondolom Magyarország számára is. Ha rövid időre is, de a magyar női kosárlabda reflektorfénybe tudna kerülni. Természetesen szeretnék visszatérni Európába, azon viszont még nem gondolkoztam el, hogy pontosan hova. Nyitott vagyok minden opcióra, és ha esetleg úgy adódna, akkor szívesen visszajönnék Magyarországra is. Ez azonban jelenleg még a jövő zenéje, ugyanakkor hiányolom az európai kosárlabdát. Ezért is volt jó, hogy májusban volt alkalmam elmenni a válogatottba, így egy kicsit visszacsöppenhettem a magyar kosárlabdába és azokkal a lányokkal játszhattam együtt, akikkel régebben is.

Az NKA Universitas PEAC jelenleg az Európa Kupában játszik és remekül teljesít. Előfordulhat, hogy egyszer Pécsett látunk játszani?

Pécs mindig is az otthonom lesz. Most nyáron is otthon voltam, és ilyenkor mindig visszatérek a Rátgéber Akadémiára, ahol Rátgéber László a mai napig szeretettel vár a csarnokba. Amikor otthon vagyok akár este nyolckor is biztosít számomra külön edzéslehetőséget. Nyáron leültünk beszélgetni és mondta, hogy az egyetemi éveim után szívesen látna Pécsen. Addigra egy Euroliga-szintű csapatot szeretne építeni. Pécs közel áll a szívemhez, követem őket és minden nap szurkolok nekik. Örülök, hogy idén ilyen jól teljesítenek. Jó látni, hogy a pécsi kosárlabda azon az úton halad, hogy újra sikeres legyen.

Májusban már részese lehettél a felnőtt válogatott összetartásnak, de hivatalosan még nem sikerült pályára lépni magyar mezben. Még mindig célod, hogy a magyar felnőtt válogatott tagja lehess?

Természetesen. Székely Norbert szövetségi kapitánnyal többször beszéltem az elmúlt évek során, és biztosított arról, hogy számít rám a válogatott keretben. Ennek nagyon örültem, hiszen már sok év eltelt azóta, amikor legutóbb magamra húzhattam a magyar válogatott mezét. A szövetségi kapitány tisztában van a helyzetemmel, tudja, hogy nem egyszerű hazamennem az itteni kötelezettségek miatt. Május környékén úgy alakult, hogy korábban ért véget a szezonom, így tudtam pihenni is egy keveset, majd csatlakoztam a válogatott székesfehérvári összetartásához. Ekkoriban derült ki az is, hogy a UConn színeiben fogom folytatni a pályafutásom, de mivel náluk csak 5-6 hetes volt a nyári felkészülés, így ez nem akadályozott ebben. Nagyon jól éreztem magam az edzőtáborban, arról nem is beszélve, hogy ezzel hivatalosan is megkezdődött a beépítésem is a női válogatottba. Ez egy külön dicsőség számomra, hiszen ezzel is anyukám nyomdokaiba tudok lépni. Remélem, hogy a két év múlva esedékes Európa-bajnokságon már hivatalosan is magyar mezben tudok majd pályára lépni.

Fotó: uconnhuskies.com

Hirdetés