Hirdetés
Magyarország

Katrina Ozola: Együtt dolgozni, együtt küzdeni



:

:

Fotó: BEAC/ Girgász Péter

Hirdetés

Második idényét tölti hazánkban Katrina Ozola, az E.ON ELTE BEAC lett származású erőcsatára. Vele folytatta légiós interjú-sorozatát a Hunbasket.

– Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?

Hét évesen kezdtem kosárlabdázni. A családomban mindenki kosárlabdázott vagy edzőként dolgozott, így kerültem én is kapcsolatba a sportággal. Pont ezért a családom jelenti számomra a példát, nincs egyetlen példaképem, ők együttesen mind azok.

– Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?

Visszaemlékezve, a fiatalkori képzések során az edzőim elsajátíttatták velem az összes alapvető készséget, amire egy kosárlabdázónak szüksége van. Mivel nem vagyok túl magas, a cselezésre, betörésekre és a távoli dobásokra egyaránt hangsúlyt fektettek. Ahogy idősebb lettem, megtanították, miként használjam a fizikai adottságaimat is. Így nehéz lenne csak egy területet kiemelnem.

– Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem a történelmi sikert elérő lett U20-as válogatottnak. Ezüstérmet nyertünk, először a sportágunk hazai történetében.

– Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?

Azt hiszem, a legnehezebb távol lenni a családtól és a barátaidtól egy, számodra eltérő kultúrájú és anyanyelvű országban. Nagyon fontos a csapat támogatása, és az, hogy miként fogadnak be téged légiósként. De, azt gondolom, hogy minden helyzethez hozzá lehet szokni. Én nagyon korán, már 15 éves koromban elkerültem egy másik országba játszani, így mostanra hozzászoktam ahhoz, hogy távol legyek az otthonomtól.

– Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?

Az a legfontosabb számomra, hogy minden nap az aktuális legjobbamat adjam a csapatnak, legyen az mérkőzés vagy edzés. Minden más ezután jön. Alapvetőn szerintem az az erősségem, hogy több szerepben is lehet rám számítani: tudok pozíciós játékot játszani, betörni és távolról is dobni. A kosárlabdában eltöltött éveim során voltam már pozíciós játékos, de irányító is, úgyhogy sok különböző tapasztalatot szereztem.

Fotó: BEAC/ Girgász Péter

– Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?

A napi rutinom attól is függ, hogy hazai pályán vagy idegenben lépünk-e pályára. A legfontosabb viszont mindig a tartalmas reggeli és egy jó kávé, ezek megalapozzák a napomat. A felkészülés maga egész héten tart, mentálisan és fizikálisan egyaránt. Az edzéseken elvégzett kemény munka jutalma az, ha viszontlátjuk a mérkőzésen az adott héten elvégzett munkánk eredményét.

– Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?

Idén nagyon fiatal a csapatunk, de a lányok nagyon motiváltak és minden szituációban igyekeznek segíteni, a pályán és azon kívül is. Abszolút pozitív érzéseim vannak az idei csapattal kapcsolatban, élvezek minden napot velük, legyen éppen edzés, meccsnap vagy pályán kívüli program.

A sebességünk az erényünk, és keményen dolgozunk, hogy meglepjük az ellenfeleinket a meccsen diktált tempónkkal. De, ami a legfontosabb, nagyon jó a csapaton belüli kémia, ez lehet az idei sikereink kulcsa: együtt dolgozni és együtt küzdeni.

– Mi a véleményed a magyar bajnokságról?

A magyar bajnokság nagyon fizikális, sok erős csapat küzdelme ez, nem csak a hazai, de az európai színtéren is.

Fotó: BEAC/ Girgász Péter

– Mivel lennél elégedett a szezon végén?

Leginkább azzal, ha a szezon előtt magam elé kitűzött célokat elérném, de ennél fontosabb, hogy hozzá tudjak tenni azokhoz a közös célokhoz, amiket csapatként magunk elé tűztünk és a lehető legjobb eredményt érjük el ezzel a magyar bajnokságban.

– Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?

Nagyon szeretem Budapestet, különösen a budai részt, ahol én is lakom, ez egy nagyon nyugodt, békés környék. Már megszoktam az ittlétet és élvezem a budapesti életet.

– A magyar nyelvvel hogy boldogulsz?

Számomra meglehetősen nehéz a magyar nyelv, mert nem hasonlít egyetlen másik nyelvre sem, amit ismerek. De mivel ez már a második szezonom Magyarországon, néhány szót már értek és örök hála a csapattársaimnak, amiért az alapokat már megtanították nekem.

– Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?

Úgy érzem, a magyar és a lett kultúra között sok hasonlóság van, sok tekintetben mindkét ország hasonló történelmi múltat tudhat a háta mögött. Ez is segített nekem, hogy jobban megértsem a magyar kultúrát, sok minden nem teljesen újdonság nekem, ellentétben azokkal a játékosokkal, akik nem európai országból érkeznek ide.

– Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?

Amiatt, hogy sok a hasonlóság a két ország között, könnyű dolgom van, szinte mindent szeretek Magyarországgal kapcsolatban. De, ami mindenképpen kiemelkedik, az az építészet, különösen Budapesten. Ez a város amúgy tele van élettel, és külön köszönet a csapattársaimnak azért is, amiért a magyar konyhát megismertették és megszerettették velem.

– Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?

Mivel egyetemista vagyok, nincs olyan sok szabadidőm, de ha mégis van, szívesen vagyok a csapattársaimmal és szerencsére a családom is gyakran jön látogatóba. Emellett nagyon szeretek hosszú sétákat tenni a természetben.

– Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?

A szurkolók nagyon fontosak számomra, és nagyon jól esik, hogy az elkötelezett szurkolóink mindig mellettünk állnak és bíztatnak bennünket, akármi is az eredmény. A fiataloknak azt üzenném, hogy találjanak olyan helyet, ahol úgy érzik, a legtöbbet tudják kihozni magukból és ahol jól érzik magukat.

Emellett, sose feledjék, hogy a kosárlabda, bár fontos, de nem az egyetlen része az életüknek, így kell, hogy találjanak olyan, más dolgokat is, amik örömet okoznak az életben.

Fotó: BEAC/ Girgász Péter

Hirdetés