Hirdetés
Magyarország

Két válogatott és kiemelkedő DVTK-s évad – interjú Kiss Angelikával



:

:

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Hirdetés

A felnőtt és az Universiade válogatottban is számítottak Kiss Angelika szolgálataira a szakemberek a nyári összetartások alkalmával. A DVTK játékosával ezekről és a klubszezon tapasztalatairól beszélgettünk.

Kezdjük a felnőtt válogatottal. Milyen várakozásaid voltak az összetartás előtt?

Nagyon vártam a felnőtt válogatott összetartását. Mindig óriási megtiszteltetés, amikor számítanak rám és meghívót küldenek. Próbáltam bizonyítani és megcsinálni mindent, amit kérnek tőlem az edzéseken és a mérkőzéseken is. A hangulat szerintem nagyon jó volt. A lányokkal megtaláltuk a közös hangot, élveztük a közös munkát.

Készülünk a novemberi Eb-selejtezőre, így az edzések kemények voltak, de szerintem jól sikerültek. Székely Norbert is elégedetten értékelt a végén. Természetesen hullámvölgyek mindig vannak, a végére kicsit mi is fáradtunk, de mindenki beletett 100%-ot. Szeretek a felnőtt a válogatottba járni, mert azt tapasztalom, hogy mindig mindenki a maximumra törekszik.

Látod a helyed a csapatban? Most nem feltétlenül a novemberi keretbe kerülés szempontjából, hanem a játékrendszerben, szerkezetben?

Látni látom, ahogy nyilván minden játékosnak van elképzelése erről. Székely Norbert döntése, hogy kinek hány percet ad és hogyan képzeli el a taktikát. Örülök, hogy az egyik mérkőzésen majdnem 20 percet játszottam. Ezek mind olyan lehetőségek, ahol megmutathatom, hogy támadásban és védekezésben mire vagyok képes. Nagyon boldog voltam, hogy bízott bennem a szövetségi kapitány és elégedett vagyok az összetartással ilyen szempontból is.

Határ Bernadett sérülése neked mennyire teremthet új helyzetet?

A válogatott egyik oszlopos tagját veszítettük el. Ez abszolút átírja az elképzeléseket, a taktikai elemeket. Én viszont azt látom, hogy minden magas pozícióban lévő játékos megpróbálja helyettesíteni és adott időszakokban olyan pluszt hozzátenni, ami segíthet nekünk. Sok kicsi sokra mehet. Nagyon nehéz, sajnáljuk a kiesését, de mindent megteszünk, hogy tudjuk őt pótolni.

Talán az a fontos, nem szabad, hogy túlzott görcsösséget okozzon Határ Betti hiánya.

Így van, nem szabad.

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Számodra az Universiade válogatottal folytatódott a program. Május elején halasztották el az eseményt. Miből sikerült motivációt meríteni?

Egymásból és a szakmai stábból. Nyilván nem voltunk boldogunk, de abban a közel két hétben próbáltunk olyan taktikai elemeket és játékot kialakítani, ha jövő nyáron megtartják, akkor azt tudjuk hasznosítani. Produktívan telt az összetartás, én jól éreztem magam és szerintem komoly esélyeink lehetnek jövőre. Remélem, hogy lesz is lehetőségünk megmutatni.

A mostani generációnál már nagyobb a rangja ennek, mint korábban.

Én is így látom. Komolyan vesszük az Universiadét. Van esély, hogy egy nagyon komoly és erős csapatunk lehet. Szövetségi kapitányunk Magyar Bianka is abszolút ezen a vonalon van, olyan csapatot szeretne összerakni, amelyik küzd, hal a pályán. Megpróbálunk mindent megtenni egy jó eredményért.

Neked magas játékosként egyértelműen vezérként kellene a csapat élére állni.

Biával is beszéltem erről és ő is elmondta a feladataimat, hogy a pályán kívül és a pályán is meghatározó emberként számít rám. Nem teherként fogom fel, hanem megpróbálom tolni a csapatot. Abszolút örültem ennek.

Térjünk át a DVTK-ra, hiszen elképesztően sikeres szezon áll mögöttetek. Hogy élted meg ezt a tavaszt?

Ennél sikeresebb nehezen lehetett volna. Nagyon szép szezont zártunk, történelmi rekordokat döntöttünk. Egységes és nagyon jó csapat állt össze. A jövőre nézve szerencsés, hogy a magot sikerült együtt tartani. Építkezünk ezekből az eredményekből. Ez a következő szezonra is erőt fog adni.

Nagyon sokszor hallja az ember, hogy mennyire „egységes, jó csapatunk van”, de a látottakból nekem úgy tűnik, hogy ez nem csak egy kötelező udvariassági nyilatkozat tőled.

Biztos másik csapatnál is megvan, de az, hogy ilyen mértékben van meg az egység, én még egyetlen korosztályban, egyetlen válogatottban sem tapasztaltam. Olyanokat ismertem meg ebben a közösségben, ahol teljes összhangban van mindenki mindenkivel. Szerintem nagyon kevés ilyen időszak van egy klub életében. Ez megmutatkozik abban, amilyen szép eredményeket elértünk. Ezeknek az eredményeknek köszönhetően elvárás azért már van velünk szemben. Mindenki jobban odafigyel ránk, mindenki meg akar minket verni, de ez nem szabad, hogy túlzott teherként nehezedjen ránk.

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Nyilván sok minden más lesz a következő szezonban, de egyébként emberileg lehet ott folytatni augusztusban a felkészülés első napján, ahol április végén Pécsett abbamaradt.

Mindenképpen. Most egy kicsit mindenki próbál elszakadni a kosárlabdától és pihenni. Erre szükség van. Az augusztus pont arra lesz elég, hogy belecsapunk az alapozásba, mindenki visszarázódik és dolgozunk tovább. Ez a csapat képes onnan folytatni, ahol Pécsett abbahagytuk. Ezt igyekszünk is megmutatni.

Neked az utolsó U20-as éved volt. Milyen érzések vannak benned? Tudtál előrébb lépni az elmúlt évadban?

Kicsit szomorú vagyok, hogy lezárult ez a korszak. Én nagyon maximalista vagyok, nehéz így erre a kérdésre válaszolni. Úgy érzem, hogy képes voltam fejlődni lelkileg és fizikálisan is. Képes vagyok megtartani nagyobb, erősebb centert. Jobban elhiszem fejben is, hogy meg tudom csinálni.

Profi sportolóknak, rutinos kosárlabdázóknak ezek a képességek már mind megvannak. Nekem még helyre kell tenni magamban és most már azt érzem, hogy képes vagyok erre. A másik ilyen terület, hogy el merem dobni távolabbról is. Gyakoroltam rengeteget, még most is gyakorlom, de már voltak olyan meccsek, hogy ment a kinti dobás. Magam szempontjából így pozitív az elmúlt szezon.

Talán mondhatom azt, hogy külsőre is látszódik: egyre jobban fel tudod venni a versenyt fizikálisan.

Igen, erősödöm. Kezdek felnőni és úgy kinézni, mint egy kosárlabdázó. Ez sok kondivál jár, de dolgozom, hogy még erősebb legyek. Muszáj centerposzton erre hangsúlyt fektetni, mert egyre erősebb lányokkal találkozik az ember.

Fotó: DVTK

Mit vársz az első nem U20-as évedtől?

Én úgy fogom fel, hogy pozitívnak kell maradnom. Nem úgy, hogy a perceim csökkenni fognak. Ha 5-10 percet kapok, akkor abból kell kihozni a maximumot. Csak arra koncentrálok, hogy abban az időben, amit kapok, ne hibázzak, maximálisan használható legyek és azt mondja az edzőm utána, hogy legközelebb kapok még 10-12 percet.

Lelkileg nem lesz könnyű, de ebben a fázisban pont arra van szükségem, hogy ezt a szituációt is megtanuljam kezelni. Kiváncsi vagyok, hogyan fog alakulni. Még keményebben fogok edzeni és egyéni képzéseken is részt veszek majd. Kitűztem magam elé célokat és ezeket szeretném megvalósítani.

Arról nem beszélve, hogy ez része a profi sportolóvá válásnak.

Így igaz és én nagyon várom. Rengeteg tapasztalattal fog járni. Lesznek hullámvölgyek, de szeretem ezeket a kihívásokat. Ezáltal is megismerem magam, hogy milyen helyzetekben hogyan reagálok.

Zárásul, az Universiade elhalasztása mennyiben módosította a nyaradat, hiszen sportolóknál sok mindent át kell gondolni ilyenkor.

A nyaram valóban nem így nézett volna ki, éppen most lenne az Universiade. Nem könnyű újratervezni. Az erőnléti edzőm írt egy négyhetes programot és most azt csináljuk a konditeremben. Emellett dobok folyamatosan. A terem szabad, ott a dobógép, de bármelyik edzőt is felhívhatom és mindenki abszolút segítőkész. Minden adott a fejlődéshez. Ez az első olyan nyaram, amikor lesz egy hosszabb pihenőm. Ezt próbálom maximálisan kihasználni.

Fotó: DVTK

Hirdetés