Hirdetés
Magyarország

Kezdetét veszi a miskolci MEFOB-FESZT – interjú Rozmán Lillával



:

:

Fotó: gyorikosar.hu

Hirdetés

Szombaton megkezdődik Miskolcon a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Bajnokság (MEFOB) FESZT. Ezt megelőzően Rozmán Lillával, az UNI Győr SZESE játékosával beszélgettünk az elmúlt szezonról, és az egyetemi Final Four-ral kapcsolatos várakozásairól.

Ezen a héten kezdetét veszi az ország felsőoktatási intézményei közötti legnagyobb sorozat, a MEFOB-FESZT. Ahogy az ismeretes, idén Miskolcra utaznak az egyetemista és főiskolás sportolók, ahol nyolc sportágban huszonöt egyetem képviselteti majd magát. A Széchenyi Egyetem női kosárlabda csapata idén is a legjobb négy közé jutott, és célja egyértelműen nem más, mint a tavalyi bronzérem még fényesebb medálra való cserélése. A győri csapatból eddig két játékossal készült interjú: Török Ágival, aki egyben az Egyetemi Sportszövetség (MEFS) új kampányának egyik arca is, illetve Perl Zsófiával, aki pedig a Miskolcon szerelő győri együttes csapatkapitánya. Hozzájuk csatlakozik ezúttal az UNI Győr MÉLY-ÚT fiatal játékosa, Rozmán Lilla, akivel az idei szezonról és a közelgő hétvégéről beszélgettünk.

Előszőr is, kezdjük a felnőttekkel. Mit gondolsz, hogy alakult az idei szezon a UNI Győr MÉLY-ÚT számára? Mennyire jöttek be a várakozásaitok?

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy idén nem jöttek be nagyon a számításaink. Az egész szezont nézve azt tudom mondani, hogy sok sebből vérzett a csaptunk. Számtalanszor cserélődtek játékosok, ami önmagában talán nem is lett volna baj, de ezek a változások a két legfontosabb posztot – irányító és center poszt – érintették. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, sajnos a szerencse sem állt a mi oldalunkra. Sérülések, illetve betegségek sorozatával küzdöttünk végig a szezon során, amik szintén megnehezítették a helyzetünket.

Legjobb esetben is hullámzónak mondható a csapatunk idei teljesítménye. Ez abban is megmutatkozik, hogy az alapszakasz során sikerült megvernünk a Sopron együttesét, – ami egy hatalmas pozitívum – azonban olyan mérkőzéseket veszítettünk el, amiket nyernünk kellett volna. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy büszkék lehetünk magunkra. Nehéz időszakokon mentünk át, de ennek ellenére együtt maradt a csapat. Nem volt klikkesedés, hanem csak még jobban összekovácsolódtunk, ez pedig büszkeségre ad okot. Mindenesetre, ez a szezon befejeződött, innentől kezdve csak a következőre koncentrálunk és mindent meg fogunk tenni, hogy az pozitívabban alakuljon.

Ha a csapat után az egyéni teljesítményt nézzük, akkor neked személy szerint milyen benyomásaid vannak a szezonnal kapcsolatban? Miben kellene fejlődni?

Leegyszerűsítve azt tudom mondani, hogy rettentő sokat kell még fejlődnöm. Az élmezőny egy teljesen más szintet, sebességet képvisel, mint az összes többi. Ebbe kell sokkal jobban beleszoknom. Őszintén szólva, sokkal többet vártam magamtól. Legfőképpen védekezésben éreztem a hiányosságokat, abban mindenképp fejlődnöm kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden más el lesz hanyagolva. Csinálom tovább a feladatokat, és minden nap azon fogok dolgozni, hogy jobb és jobb legyek.

Fotó: gyorikosar.hu

A felnőtt csapat után beszéljünk egy kicsit a Piros csoportról, ahol szintén szerepelsz. Szép számokat produkáltál az elmúlt szezonban – átlagban 24.6 percet töltöttél a pályán, ami alatt 11.7 pontot, 3.2 lepattanót és végül 2.9 gólpasszt jegyeztél. Ezt a teljesítményt hogy értékelnéd?

A Piros csoportban szereplő csapatunkról azt tudni kell, hogy az eddigi évekhez képest idén más szisztémában zajlottak az edzéseink, felkészüléseink. Az előző évek során a “B” csapat inkább a fiatalokra épült, akik az utánpótlásban szerepeltek. A terhelés azonban túl soknak bizonyult ezeknek a fiatal játékosoknak, így a “B” csapatot, illetve az egyetemi csapatot összevonták.

Ha a saját teljesítményemet és számaimat nézem, akkor azt tudom mondani, hogy fejlődés látható az előző évekhez képest. Ez, úgy gondolom, hogy elsősorban az élmezőnyben való szereplésnek, és a felnőtt csapatban való edzéseknek köszönhető. Emellett, az elmúlt egy évben két húzóembert is “vesztett” a csapat. Ez szintén megnyitotta a lehetőségek kapuját. Míg Kéita Aya Amerikában folytatta tanulmányait, addig Révész Boróka szintén a tanulmányaira fektette a hangsúlyt. Ezáltal több játéklehetőséghez jutottam, illetve egy új szerepbe is kerültem. Több felelősség hárul most rám, amit remélhetőleg jól kezelek.

A számok alapján abszolút látható a fejlődés. Ha már fejlődésről beszélünk, a tavalyi szezon során bronzéremmel zártátok a MEFOB négyesdöntőjét. Idén mire számítasz? Jobb helyezésben reménykedtek?

Idén nagy hangsúlyt fektettünk a MEFOB-ra. Az elsődleges célunk a legjobb négy közé jutás volt, amit sikeresen teljesítettünk is. Én nehéz mérkőzésekre számítok Miskolcon. Tavaly a TF csapat ellen kezdtünk, majd a Debrecen ellen játszottuk a bronzmérkőzést. Idén a Debrecen lesz az első ellenfél, és biztos vagyok benne, hogy vissza akarnak majd vágni a tavaly történtekért. Én maximálisan felkészültnek érzem a csapatunkat, mindenki nagyon motiváltan várja a MEFOB FESZT-et.

Magad felé mik az elvárásaid? Hiszen mégis csak a felnőttek között edzel, játszol.

Konkrét elvárás a saját teljesítményemmel kapcsolatban nincs. Csapatban gondolkodom, nem arra fogok koncentrálni, hogy magamat minél jobb színben tüntessem fel – nem szeretném egyedül megnyerni a meccseket. Azt gondolom, hogy egy nagyon jó csapatunk van, erősek vagyunk minden poszton. Ezt kell kihasználnunk a mérkőzések során, hogy a tavalyinál egy még fényesebb éremmel térhessünk haza.

A te esetben is felmerül a kérdés: hogy sikerül összeegyeztetned a tanulást és az élsportot?

Szerencsére azt lehet mondani, hogy az egyetemen nagyon rugalmasak és segítőkészek a tanárok. Tisztában vannak a helyzetünkkel, tudják, hogy mi az iskola mellett élsportolók is vagyunk, így nem tudunk ott lenni minden órán. Azt gondolom, hogy meg kell találni az egyensúlyt a kettő között. Megfelelő kommunikációra is szükség van mind az oktatókkal, mind pedig az edzőkkel. Ez a kulcs az összeegyeztetéshez.

Fotó: gyorikosar.hu

Hirdetés