Európa

Hazai pályán nagy lehetőség előtt a Fenerbahce

Szerző: Nagy Norbert

2022.04.07. 11:41

#Euroliga, #f2

Pénteken kezdetét veszi Isztambulban a 2022-es női kosárlabda Euroliga Final4. A második elődöntőben a ZVVZ USK Praha és a Fenerbahce Safisport méri össze a tudását. Az alábbiakban ennek a párharcnak az erőviszonyait igyekszünk áttekinteni.

A prágaiak hosszú-hosszú évek óta igyekeznek megtalálni az ideális arányt a játékoskeret kialakításánál, hogy a legmagasabb szintű nemzetközi versenyképességet elérjék, miközben sem a lehetőségeik nem korlátlanok, sem a cseh bajnokság nem kínál semmilyen kihívást számukra. Ez a patikamérlegen gondosan kimért csapatépítés az ideivel együtt már öt Final4 részvételt ért (akárcsak a Sopronnak) és 2015-ben a trófeát is elhódították. Ugyanakkor az is megmutatkozott az elmúlt években, hogy akár a világjárvány kihívásai, az időben egyre inkább összeérő amerikai és európai szezon, illetve egy balszerencsésebb sérüléshullám könnyen rendkívül nehéz helyzetbe hozhatja a csapatukat.

Ezt jól mutatja az idei szezon, ahol a negyeddöntőre úgy fordultunk rá, hogy a versenyben maradt csapatok között a legtöbb szerzett pont, legtöbb lepattanó, legtöbb gólpassz átlaggal rendelkező gárda éppen az USK Praha volt. Ugyanakkor Barbora Bálintova és az Euroliga Final4-ra már visszatérő Dragana Stankovic sérülése miatt gyakorlatilag olyan szinten beszűkültek a lehetőségeik, hogy az egyébként kifejezetten jó játékerőt képviselő Famila Schio sokáig szorongatta őket. Az olaszok közel álltak az első negyeddöntő összecsapáson a bravúrhoz. Egész egyszerűen annyi tartalék nem volt ebben a prágai keretben, hogy minimálisan ellensúlyozzák a kieső játékosokat. Nyilván Alyssa Thomas és Brionna Jones zseniális játéka, illetve az Európa-klasszissá emelkedő Maria Conde megkerülhetetlen tényezője az Euroliga mezőnynek, de közben könnyen lehet, hogy egy ilyen Final4 menetelés az üvegplafon ennek a felállásnak. Ahhoz, hogy az USK Praha versenyképes legyen az előbb kiemelt két játékosokon túl Teja Oblaktól is csúcsteljesítményre lenne szükség, illetve Dragana Stankovic-tól is a lehető legtöbb kellene. Ahogy az olyan pluszok is megkerülhetetlenek, amiket egy-egy alkalommal Veronika Vorackova szállított.

A Fenerabahce-val könnyen lehet, hogy egy kicsit igazságtalan lesz a történelem. Nyilvánvalóan a 2022-es eredménylista mellett egy kis csillaggal mindig ott lesz megjelölve az orosz csapatok kizárása és az a megjegyzés, hogy a rájátszást a mezőny legerősebb klubja nélkül rendezték. Közben pedig teljesen reálisnak tűnt, ha az eredeti mederben megy végig a szezon, az idei év akkor is váltást hoz az élen. Hosszú idő után először tűnt fel egy olyan erő, egy olyan felállás, egy olyan koncepció – kinek hogy tetszik – amelyik képes lehetett volna versenykörülmények között letaszítani a trónról a Jekatyerinburgot. Ez a Fenerbahce sok tekintetben alkalmasnak tűnt erre. Nem csak azért, mert november eleje óta nem kaptak ki az Euroligában, hanem a keret egyensúlyát is megtalálta Victor Lapena vezetőedző és a klubvezetés.

Vannak olyan domináns játékosok a Fener-nél, mint Alina Iagupova, Kayla McBride vagy Satou Sabally, akiknek támadásban kis túlzással minden belefér. Mellettük viszont ott vannak azok, akik tökéletesen elvégzik a munkát a mezőnyben. Ilyen az év védőjének választott Elizabeth Williams, de Amanda Zahui, Bria Hartley, a sérüléséig Kiah Stokes is alkalmas volt erre a szerepre. Szépen lassan a török mag is beletanult abba, hogy nekik mikor és mivel kell hozzájárulniuk a sikerhez. Már tavaly is látszódott ez és idén hatványozottan igaz, hogy elképesztően nagy utat tett meg és sokat fejlődött a Fenerbahce. Már nem egy “ész nélkül” összerakott sztárcsapat, de természetesen ahhoz, hogy az igazi szintlépés meglegyen, nyerniük kell. A hullámzás azonban náluk is ott van a játékban. A Török Kupa nyolcas döntőjében ugyanúgy meglepetés érte őket, mint itthon a Sopront. Ők a Mersintől kaptak ki és lettek ezzel ezüstérmesek.

Hazai rendezés ez a Final4 a Fenernek, de nem abban a teremben lesznek a meccsek, ahol egyébként játszanak. Az Ülker Aréna nagytermében mérik össze az erejüket a csapatok. Nagy kérdés, hogy milyen mozgósítást tud az eseményre összehozni az anyaklub a nagy ultracsoportjaik között. Az utóbbi évekből a legjobb példa 2018. Akkor az Európa Kupa döntőjének az első meccsére a Galata meglépte azt, hogy megtöltötte az egyik nagy isztambuli aréna lelátóját a híveivel. A többség vélhetően azt sem tudta, hogy milyen eseményen van vagy kik játszanak a pályán, de az atmoszféra így is rengeteget dobott a csapaton. Érdekes lesz majd figyelni, hogy ez miként alakul most és miként kezelik az elvárásokat. Ha megremegnek a kezek, akkor az USK Praha oldalán az alapcsapat és Natalia Hejkova edzőnő példátlan rutinja esélyeket teremthet. Minden más esetben a Fener döntője valószínűsíthető.