:
:
Október 1-jén, csütörtökön elrajtol a 2015/2016-os bajnoki évad Magyarországon. Az elõszezon küzdelmeit minden korábbinál nagyobb terjedelemben követtük, így kitartó olvasóink már megismerhették a formálódó új kereteket. Ennek megfelelõen idén szubjektívebb beharangozóval készülünk, melyben a csapatokat az elmúlt szezon bajnoki sorrendje alapján vesszük sorra.
Írta: Nagy Norbert
Sopron-DVTK versenyfutás jöhet
Ahogy azt minden évben megszokhattuk, idén is az UNIQA Sopron volt az elsõ, mely csapatot hirdetett a magyar mezõnybõl. A legnagyobb erõsítés Fegyverneky Zsófi visszatérése, aki olyan kaliberû vezére ennek a csapatnak, hogy egymaga képes új szintre emelni a játékot. A kerethirdetés óta két kényszerû változtatásról számolhattunk be. Dragana Stankovic és Abby Bishop kiválása kapcsán különösen az meglepõ, hogy az ausztrál klasszis távozása milyen hullámokat kavart a helyi szurkolók körében. Reálisan nézve viszont a 14 meccses Euroliga alapszakasz elõtt egyszerûen nem szabad kockáztatni egy sérült játékos szerepeltetését. Egy hosszabb kiválás a nemzetközi szereplés mellett a hazai eredményességet is veszélyeztetné, így teljesen érthetõ a döntés.
Bár nyilván nem lehet összehasonlítani a szezonokat, de Halvarssson érkezésével a tavalyi bajnokcsapat szintjét bõven sikerült tartani a Sopronban, ahol ráadásul még egy szabad hely is maradt légiósnak. Így összességében azt lehet mondani, hogy egyáltalán nem lenne meglepetés a címvédés. Sopronban a fentieken túl érdemes lesz majd figyelni Dubei Debóra és Határ Bernadett teljesítményét. Dubei úgymond nagycsapatból érkezett, tehát számára kisebb lesz a váltás. Határnak viszont képletesen szólva egy hatalmas lépcsõfokot jelent a Vasasból az Euroligába lépni.
Az Aluinvent DVTK helyzete más. Dubei kivételével a magyar magot sikerült együtt tartani, sõt Horti Dóra hazatérésével még tovább erõsíteni azt. A légiósok kicserélõdtek, de az elmúlt két évhez hasonlóan ezúttal is minõségi játékosokban gondolkoztak Miskolcon. Tina Jovanovic ismert a PEAC-ból, esetében ha sérülés nélkül lehozza a szezont, nagyon jó vásárt csinált a DVTK. Külön kiemelendõ a lengyel pontkirály Brewer, hiszen mindig érdekes, ha egy másik európai liga legeredményesebb játékosa érkezik hazánkba. Ugyanez igaz a PEAC-os Robyn Parks-ra, aki Spanyolországban lett második a ponttáblázaton. Nyilván ezek az extra statisztikai mutatók egy adott játékrendszerben más-más célokért küzdõ csapatokban születtek. Ettõl függetlenül, amennyiben sikerül megközelíteni ezen teljesítményeket, az már önmagában nagyon jót tehet a bajnokságnak.
Nagy lehetõség kapujában áll a DVTK, hiszen nem feltétlenül erõsödött az elmúlt szezonhoz képest a közvetlen rivális Sopron és alapjaiban az üldözõk játékereje sem változott. Ha az új légiósok között nem lesz akkora mellényúlás, mint Snytsina volt tavaly (a felkészülési meccsek alapján nincs ilyen) és a rotációban sikerül mélyíteni a csapatot, tehát nem ismétlõdik meg a tavaszi felállás 5-6 kulcsjátékos 36-38 perces átlagos játékidejével, akkor közelebb lehet az a hõn áhított trófea.
Van feljebb a dobogó harmadik fokánál?
A Gyõr, PEAC, PINKK hármas nyári játékosmozgásait nézve az a közös, hogy ismét megmutatkozott mennyire szûk a magyar játékosok piaca. Mindhárom klubnál igény mutatkozott arra, hogy igazoljanak élvonalban bevethetõ hazai játékosokat, de nagyon kicsi volt ezen a területen a mozgástér. Ha szabad így fogalmazni: a klubok ugyanazokat a köröket futották, mint a korábbi években. Ki több, ki kevesebb sikerrel… Ettõl függetlenül elmondható, hogy versenyképes csapatok formálódtak. Messze nincs akkora elõnyben a Sopron-DVTK páros, mint például a 2000-es évek egyes szakaszaiban a Sopron-Pécs duó, így az üldözõk szempontjából sem reménytelen a helyzet egy jó eredményre.
A Gyõr az elmúlt szezon végén a bronzérmével kivívta az egész szakma elismerését. Sok nehézséggel és sérüléssel küzdve sikerült mindkét pécsi csapatot megelõzniük Völgyi Péter tanítványainak a rájátszásban. Szervezett és jól felépített gárda formálódott. Az akkori állapotokhoz képest az egyik oldalról elsõsorban Vajda Anna távozása okoz problémát, míg a másik oldalon Tamara Radocaj megtartása mellett a minõségi légiósok érkezése ad okot a bizakodásra.
A legfontosabb Gyõrben egy nyugodt szezon és az állandóság lenne. Ezen felül óriási kérdés, hogy a tehetséges helyi fiatalok, mint Horváth Krisztina vagy Török Ágnes mennyit tudnak vállalni. A tõlük érkezõ extra teljesítmény új színt hozhat a játékba. Emlékezhetünk az áprilisi bronzmeccsre, ahol Horváth Kriszti bátor megoldásai nélkül nem lett volna meg az érem. A gyõrieknél is van még egy szabad hely légiósnak, de ezen felül az elõrelépés kulcsát az jelentené, ha közel azonos játékoskerettel végig tudná dolgozni a szezont a szakmai stáb. Völgyi Péter ugyanis már sokszor bizonyította, ha adott az alapanyag, akkor jó csapatot tud építeni.
Rázósabb téma a két pécsi együttes, melyek kapcsán tavaly egy óriási széria szakadt meg, hiszen 22 év után elõször nem került bajnoki érem a baranyai megyeszékhelyre. Várható, hogy mindkét gárda mindent meg fog tenni az elõrelépés érdekében. Nem túlzás azt állítani ezen két alakulat kapcsán, ha tartósan beszorulnak a negyedik-ötödik helyre – teljesen mindegy milyen sorrendben – onnan nagyon nehéz lesz már elõrébb lépni.
Haladva a tavalyi bajnoki végeredmény mentén, folytassuk összeállításunkat a PEAC-Péccsel, ahol nagy változások történtek. A szakmai stáb mellett a játékoskeret nagy része is kicserélõdött. Már tettünk utalást a magyar magra, melyet nézve egyértelmûen látszódik a szándék a keret mélyítésére. Lehet, hogy az elmúlt szezonban a légiósok között nagyobb nevek szerepeltek a PEAC-nál, de egyértelmûen megmutatkozott annak a koncepciónak a gyenge pontja. Akkora teher hárult a néhány rutinosabb játékosra, mely kódolva hordozta magában a végül elért eredményt. Szimbolikus pillanata volt a tavalyi évnek, amikor a Szekszárd elleni negyeddöntõ elsõ meccsének utolsó perceiben 5 külföldit (4 légiós + 1 honosított) kellett bevetni pécsi oldalon egyáltalán a pár pontos gyõzelem megszerzése érdekében.
A most érkezett vagy éppen visszatért magyarokkal valamennyire árnyaltabb lesz a „fiatal, tehetséges csapatom” koncepció, de a Zele Dorina, Czirják Noémi, Bozóki Bettina, Gorjanácz Ágnes, Fûrész Dia ötösre szükség van, ha dobogóközelben akar versenyképes maradni a klub. Mellettük a helyi utánpótlásból még állva maradt játékosok és a három minõségi légiós adott a PEAC-nál. Róluk az elõszezonban is sokat írtunk. Nyilván Kiss Virágot kell még pótolni, helyére kézenfekvõ megoldás lenne a fennmaradt légiós hely kihasználása. A tehetséges center kiválása a magas poszton keletkezett ûr mellett a fiatalok kötelezõ szerepeltetése miatt is okozhat fejtörést Roberto Hernandeznek. Itt át kell alakítani a tervezett rotációt.
Az elmúlt szezonban a PINKK címvédõként az ötödik helyre futott be, de ez nem jelentett különösebb meglepetést. Azzal mindenki tisztában lehetett, hogy a bajnoki menetelést övezõ euforikus állapotot nehéz szinten tartani és Iványi Dalma visszavonulása után jöhet egy átmeneti év. Ettõl függetlenül a kupában begyûjtött egy bronzot a klub és ezzel a harmadik évében a harmadik érmét is megszerezte, ami kifejezetten jó eredmény. A PINKK-nél továbbra is a fõ nehézséget az okozhatja, hogy a magyar magot idén nyáron sem sikerült megerõsíteni. Sõt, Õri Györgyi távozásával még szûkültek is a variációs lehetõségek. Bár érkezett Kovalcsik Emese Szekszárdról. Tavaly komoly problémát okozott emellett az is, hogy igen hullámzó volt a hazai mag teljesítménye. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a három vezetõedzõ – hiszen ide sorolhatjuk Szentendrei Áron meccseit is – három különbözõ elv szerint rotálta a magyarokat.
Az viszont ezúttal is elmondható, hogy a hazai viszonyokhoz képest négy jobb légiós érkezett. Amennyiben a valós tudásuknak megfelelõen játszanak, különösen Chantelle Handy és Binta Drammeh szerezhet sok örömet a pécsi híveknek. Vucetic Magyarországra igazolása már többször szóba került korábban, egy tehetséges és ponterõs játékosról van szó, aki akár meglepetésember is lehet az egész mezõnyt nézve. Jewel Tunstull egy kicsit ismeretlenebb, az olasz statisztikái keveset árulnak el róla. A PINKK-nél a rutinos szakember Sandro Orlando munkájában joggal bíznak. Az olasz szakvezetõ biztos, hogy tisztességesen összerakja ezt a csapatot. Az elõrelépés kulcsa a kiegyensúlyozottság (teljesítményben) és az állandóság (játékoskeretben) lehet.
Megnehezíteni az élcsapatok életét
Az elmúlt szezonban a ZTE lett a hatodik, de az évad második felében leginkább az adta a beszédtémát, hogy mit hoz a jövõ a klubnak a Volán-társaságok átszervezése miatt. Szerencsére megmaradt a zalaegerszegi együttes és ez rendkívül fontos. Szinte minden nagyobb európai bajnokságban van olyan csapat, amely felvállalja, hogy a pályafutásuk elején járó vagy más kluboknál kevesebb lehetõséget kapó tehetséges játékosokra épít. Ahogy eddig is sikerült minden évben egy-egy erõsebb csapatot elkapni, úgy ez idén is reális cél lehet. Mivel nem érkezett meg eddig a tervezett légiós, így a zalaiak csak magyar játékosokkal vágnak neki az élvonalnak. Az érkezõk között Licskai Zsófia vagy Böröndy Vivien pályafutásában lehet benne egy olyan ugrás, ami például tavaly Nagy Dórának sikerült Zalaegerszegen. Emellett erõsítés Gáspár-Szalay Virág visszatérése is.
Tavaly a végül 7. helyen záró CEKK hosszú idõ után újra élcsapatot tudott verni a januári miskolci bravúrja alkalmával. Nyolcan maradtak a legutóbbi felállásból. Bozóki és Gorjanácz személyében két játékost elvitt a PEAC, de az igazán nagy érvágás az Aradra igazoló rendkívül ponterõs Brankica Hadzovic kiválása. Cegléden az érkezõ Medgyessy Dóra, Katona Szidónia, illetve a kiszemelt szerb center Jelena Maksimovic garantálhatja azt, hogy az eredmények szinten maradnak. Ha a jelenlegi erõviszonyok drasztikusan nem változnak, akkor egy-egy bravúrgyõzelem mellett a 6-8. hely lehet a reális Cziczás László csapatának.
Az elmúlt évadban a 8. helyen záró Atomerõmû KSC Szekszárdnál az elõrelépésben bíznak, ahogy azt Magyar Gergely lapunknak adott szeptemberi nyilatkozatában is elmondta. A korábbi évekhez képest minõségibb légiósok érkeztek a tolnai megyeszékhelyre, illetve Õri Györgyi személyében egy rutinosabb magyar játékos is csatlakozott a kerethez. Szekszárdon emellett arra építhetnek, hogy a fiatalok egy évvel rutinosabbak lettek. Az eddigi tapasztalatok alapján teljesen reális elvárás, hogy egy-egy mérkõzés erejéig fõleg hazai pályán a dobogóért küzdõ nagyobb csapatokat is megszorongassák.
Az igen hosszúra nyúló beharangozónk végére maradt a két fõvárosi gárda a Vasas és az ELTE-BEAC Újbuda. A Vasasnál tavaly nagy bravúr volt az élvonalbeli tagság megõrzése és idén sem lehet más a cél. Az BEAC az ANB-bõl amolyan félprofi csapatként érkezik. Balogh Judit az elmúlt hónapokban sok helyen elmondta, hogy elsõsorban magas posztokon kellett erõsíteni ahhoz, hogy versenyképesek legyenek. A Gyõr felkészülési meccsen történõ legyõzésével pedig bizonyította a BEAC, hogy nem kell tartani még az élcsapatoktól sem.
