:
:
Csütörtökön 18 óra 30 perctõl megkezdõdik Miskolcon az Aluinvent DVTK és a PINKK Pécsi 424 együttese között az egyik fél második gyõzelméig tartó bronzcsata. Beharangozónk a párharchoz.
Nagyon nehéz felvezetni minden évben a bronzcsatát, hiszen ilyenkor a statisztikákból, a korábbi meccsekbõl nem lehet kiindulni. Talán a 3. helyért zajló párharc az a helyosztók közül, ahol leginkább a pillanatnyi forma és az éppen aktuálisan nagyobb motivációs bázis a meghatározó. Statisztikai érdekesség, hogy az elmúlt három esztendõben az alapszakasz eredmények alapján alacsonyabban rangsorolt gárda nyerte a párharcot. A szokatlanabb eredmények közé lehet sorolni a tavalyi esztendõt is, amikor például a hárommeccses bronzcsata során egyetlen egyszer sem született hazai gyõzelem. Idén is kiszámíthatatlan párharcra van kilátás. Óriási közhely, de most hatványozottan igaz: az is benne van bármelyik irányba, hogy két sima találkozóval eldõl az érem sorsa és az sem ördögtõl való gondolat, hogy három kiélezett mérkõzést látunk.
Ellentétes utat járt be a szezon utolsó heteiben a DVTK és a PINKK. A DVTK helyzete mindenki számára ismert, aki követi a sportág eseményeit. A kupagyõzelem és a szép Európa Kupa menetelés után teljes kerettel nagyobb célok fogalmazódhattak meg Miskolcon a bajnoki szereplés tekintetében. Horti és Brewer kiválása azonban felülírta a számításokat. Ebbõl kiindulva emberileg teljesen érhetõ, ami szombaton a Gyõr elleni elõdöntõ kulcsmeccsén történt. Nehéz feldolgozni a két sérülést és a két elveszített egylabdás végjátékot. Nem meglepetés, hogy bár nagyon akart a hazai csapat, de nem tudott pontosabb teljesítményt kihozni magából. Vélhetõen egyébként a DVTK szempontjából ez a kulcsa ennek a párharcnak. Fizikálisan szombattól csütörtökig lehet regenerálódni és ennyi idõ a taktikai felkészítésre is elég, viszont azért nagyon meg kell dolgozni, hogy a csalódottság érzését tudja csökkenteni a szakmai stáb.
A PINKK-nél a szezon elõtt is reálisan a bronzcsata volt az elérhetõ maximum. Különösen, amikor már februárban látszódott, hogy a soproni ágra fog kerülni a bajnoki rájátszásban a pécsi együttes. Ebbõl kiindulva nem lehet jelen az a csalódottság, mint Miskolcon. A PINKK elõdöntõje kilenc napja lezárult, így volt idõ felkészülni erre a párharcra. Ez egy kétélû fegyver, hiszen ennyi alatt idõ ki lehet pihenni a negyeddöntõ és az elõdöntõ fáradalmait, a kisebb sérülések is orvosolhatóak, akár egy-két játékelemre is rá lehet pontosítani. Ugyanakkor óriási a felelõsége a szakmai stábnak, hogy koncentrált legyen a keret, megmaradjon az összpontosítás. Itt érdemes visszakanyarodni a bevezetõhöz, hiszen tényleg megjósolhatatlan, hogy milyen formában érkeznek a csapatok.
Játékban a DVTK-nak elsõsorban támadásban kell rendeznie a sorokat. A Gyõrtõl kapott 68 és 65 pont a két vesztes találkozón, egyértelmûen elfogadható, azonban látható, ha támadásban nincs extra egyéni teljesítmény (ahogy az érkezett az elõdöntõ elsõ meccsén), akkor túl sok a ki nem kényszerített hiba a játékban. Látszik, hogy az egész szezon a bajnokikat tekintve a belsõ posztokon mutatkozó fölény kihasználására épült és ezek után nem sikerült a Gyõr ellen megújulni. Maikel Lopeznek vélhetõen az lehetett az elmúlt napokban a célja, hogy a belsõ és a külsõ sor között jobban megossza a terheket. A PINKK-nek tanulságos lehetett a Gyõr játéka. A pécsiek sem rendelkeznek jobb rotációs lehetõségekkel, viszont ugyanúgy benne van a légiósokban az extra dobóteljesítmény. A PINKK a negyeddöntõben a PEAC-ot tudta lassítani és különösen a két hazai meccsén koncentrált játékkal érvényre juttatta az akaratát. A Sopron ellen ez egy negyedet leszámítva nem sikerült, de ott jelentõs tudáskülönbség mutatkozott. Ilyen elõzmények után érkeznek tehát a csapatok ebbe a párharcba, mely során a csütörtöki miskolci nyitányt követõen szombaton már megrendezésre kerül a második összecsapás.
