:
:
Vasárnap magyar idõ szerint a kora délutáni órákban megkezdõdik a bajnoki döntõ párharc Törökországban a Yakin Dogu Universitesi és a Fenerbahce között.
Fotó: ydumelekleri.neu.edu.tr
Úgy is fel lehetne vezetni az idei török finálét, hogy az Európa Kupa gyõztese (Yakin Dogu Universitesi) és az Euroliga ezüstérmese (Fenerbahce) méri össze az erejét. Ez a mondat jól érzékelteti, hogy milyen színvonalú találkozóra készülhetünk. A török rájátszásból eddig látottak alapján nem kérdés, hogy kiemelkedõen a mezõny két legerõsebb csapata találkozik. A riválisok egyik gárdát sem tudták megszorongatni.
Idén a két csapat mindössze kétszer találkozott. Még október végén a bajnokság elsõ fordulójában és január végén az alapszakasz második körének kezdetén. Mindkét alkalommal a Fenerbahce ünnepelhetett gyõzelmet. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy még a második összecsapáson sem voltak ott a keretekben a tavaszra igazolt sztárcenterek: Yelena Leuchanka, illetve Candace Parker. Ráadásul a Fener-nél Parker szerzõdtetése mellett edzõváltás is történt azóta, így nem szabad ezekbõl az eredményekbõl messzemenõ következtetést levonni.
Egy biztos, hogy a január végi találkozón a Fener 10 triplát dobott és erre nem tudott válaszolni a YDÜ. Nyilvánvaló, ha bármelyik oldalra most is kiszalad egy ilyen dobóforma, az döntõ lehet. A másik meghatározó tényezõ az a festék uralása. Mindkét keret alkalmas arra, hogy rendkívül magas szerkezetben játsszon. Az Euroliga Final Four-on láttunk olyan felállást a Fener-tõl, amikor Candace Parker hármas poszton szerepelt. Azt is érdemes nézni, hogy mindkét csapatban rendkívül gyors magas játékosok vannak, akik mellett a külsõ posztokon szereplõk bátran futhatnak. Mivel alapképességekben nagyon közel áll egymáshoz a két állomány, meghatározó lehet, hogy melyik oldal tudja a ritmust diktálni. Magyar szemmel bízzunk benne, hogy az Európa Kupa döntõ párharcához hasonlóan ezen a téren Vajda Anna és Courtney Vandersloot csapata ismét kiemelkedõ lesz.
A két gárda között a mérkõzések számában nincs nagy különbség, megvannak már a praktikák, hogy miként lehet kezelni a kiemelkedõ terhelést. A bajnokság és a helyi kupa mellett a YDÜ gárdájának 18 meccset kellett megvívnia az Európa Kupa gyõzelemhez, a Fener-nek pedig 19 találkozó kellett az Euroliga ezüstéremhez. Nem véletlen, hogy mindkét csapat mély rotációval dolgozik, a YDÜ még a nevezhetõ létszámon felül is foglalkoztat légiósokat, hiszen amit teljesítenek ezzel a brutális török versenynaptárral, az ennél kisebb keretekkel kezelhetetlen lenne. Csak egy adat, hogy érzékeltessük a terhelést. A KSC Szekszárd itthon 29 tétmérkõzést játszva lett bajnoki ezüstérmes, míg a Fenerbahce jelenleg tart 53 tétmérkõzésnél. Ezzel nem a szekszárdi teljesítményt akarjuk csökkenteni, hanem azt érzékeltetni, hogy mennyire más dimenzióban kell számolni ezen a szinten.
