:
:
Míg itt az öreg kontinensen vasárnap este véget ér a tavasz legjobban várt nõi kosaras eseménye az Euroliga nyolcas döntõje, addig az Egyesült Államokban éppen akkor dobják fel a labdát a NCAA nõi kosárlabda bajnokságának denveri négyes döntõjén. Az ország kiemelkedõen négy legjobb egyetemi csapata jutott el a végjátékáig, de, hogy keddrõl szerdára virradóra ki örülhet, az megjósolhatatlan.
A Final Four párosítása és programja
Április 2., hétfõ
Connecticut – Notre Dame 0:30
Baylor – Stanford 2:30
Április 4., szerda
Döntõ
1989 „rémképe” kísért
Különleges négyes döntõre kerül sor, miután az egyetemi nõi kosárlabdázás történetében másodszor a négy régió elsõ helyen rangsorolt csapatai kvalifikálták magukat, név szerint a Baylor, a Stanford, a Connecticut és a Notre Dame. Elõször és eddig utoljára 1989-ben volt ilyenre példa és bármilyen furcsán is hangzik, az Egyesült Államokban finoman szólva sem fogadták kitörõ lelkesedéssel ezt a felállást.
Szakírók, szakemberek egyaránt attól tartanak, hogy ez a négy szakmai program egyre inkább elszakadt a mezõnytõl és vége a szakág kiegyensúlyozottságának, hosszabb távon felborulhatnak az erõviszonyok. Még Geno Auriemma a Connecticut szakvezetõje és az Egyesült Államok válogatottjának szövetségi kapitánya – nem mellesleg minden idõk valószínûleg legnagyobb edzõje a nõi kosárlabdában – is elismerte, hogy szokatlan ez a helyzet, de nincs mit tenni.
„Biztos vagyok benne, hogy az egyetemi nõi kosárlabdában dolgozók, amikor felpillantanak a táblára és látják a Final Four csapatait, azt mondják: „Elég volt! Kérnénk szépen néhány új arcot!” Jelen pillanatban azonban a négy legjobb csapat találkozik Denverben és a szezon elõtt mind ezt szerettük volna.” – fogalmazott Auriemma.
Azt, hogy valóban történelmi idõket élünk-e a tengerentúli nõi kosárlabdázásban, nem lehet megmondani. Erre a következõ évek, inkább évtizedek adnak választ. Jelenleg azonban fontosabb, hogy mit hoz a Final Four.
UConn-Notre Dame
A Connecticut és a Notre Dame játékosai már unhatják egymást, hiszen a NCAA semmihez hasonlítható versenyrendszere ellenére az elmúlt két évadban 7 alkalommal találkoztak. Ebbõl négyszer az UConn, háromszor a Notre Dame ünnepelhetett gyõzelmet. Ezek a mérkõzések mindig az edzõi hitvallások csatáját hozták, a Connecticut az egész mezõny legjobban védekezõ csapata, míg a Notre Dame a második legtöbb pontot szerzõ alakulat az egyetemi gárdák között.
Az UConn az idei évben némileg kisebb felhajtás közepette játssza a mérkõzéseit. A csapat idei keretében nincs egy Maya Moore vagy Diana Taurasi, akik már az egyetemi éveik alatt is sztárok voltak. Nem utolsó sorban pedig egy emberként el tudták dönteni a rangadókat. A Notre Dame ezen a téren is egészen más utat jár be, náluk pattogtat Skylar Diggins, aki már most hatalmas ikon. Esetében a média is beindult, ha a nõi kosárlabdáról van szó állandóan szerepel az országos médiában az Egyesült Államokban.
A két csapat között a szakemberek szerint a lepattanók dönthetnek, illetve az, hogy az UConn mennyire becsüli meg a labdát. A Notre Dame ugyanis mérkõzésenként átlagban 13 labdát szerez és ebbõl rendszerint pontok születnek. Sokan úgy tartják, hogy a harcoló írek képesek a leggyorsabban átváltani védekezésbõl támadásra. A lepattanók terén azért érdekes a helyzet, mert a két gárda õszi mérkõzésén 19 támadólepattanót szedett a Notre Dame és összesen 25 pontot termeltek második szándékból. Ekkor 72-59-re nyertek is.
Stanford-Baylor
Elrontja-e a Stanford a Baylor történelmi szezonját? – ez a kérdése a második elõdöntõnek. A Baylor abban az esetben, ha megnyeri a bajnokságot, egy évadon belül 40-0-s sorozatot csinál, amire nem volt példa a szakág történetében. Ez a két csapat az idei évben egyébként eddig 73-1-es mutatóval áll, mivel a Stanford is csak egyszer bukott.
Ez a nagyágyúk találkozója. A Stanfordot erõsíti az Ogwumike testvérpár Nneka és Chiney Ogwumike. Õk ketten együtt 38 pontot és 20 lepattanót átlagolnak mérkõzésenként. Nem mellesleg pedig Nneka az idei WNBA drafton a legesélyesebb arra, hogy az elsõ helyen kerüljön kiválasztásra. A másik oldalon pedig ki más lenne az ikon, mint Brittney Griner a legnagyobb egyénisége jelenleg az egyetemi nõi kosálabdának. Az idei évadban 23.4 pontot és 9.4 lepattanót átlagoló szupertehetség neve már a válogatott kapcsán is felmerült a kõkemény profik mellett. Ennél nagyobb elismerés pedig nem nagyon kell.
A szakemberek szerint hiába áll kiváló erõkbõl a Stanford, a Baylor az esélyes. Az ESPN szakírója arra hegyezte ki az esélylatolgatását, hogy a Stanford együttesében nincs meg az a kiegyensúlyozottság a külsõ sor és a magas emberek között, mint a Baylor-nál. Annál a Baylor-nál, akik Griner vezérletével mindent egy lapra tettek fel az idei évadban, akiknél csak a gyõzelem az elfogadható. Ennek megfelelõen hatalmas elszántsággal és igazi csapatként küzdenek.
