:
:
Csütörtök délután 13 órakor feldobják a labdát a 16. Nõi kosárlabda világbajnokságon. A csehországi tornán a férfi mezõnnyel ellentétben a sportág legjobbjai képviseltetik magukat. Az elõttünk álló másfél hét legnagyobb kérdése, hogy lesz-e olyan nemzeti csapat, amely képes megtörni Ausztrália és az Egyesült Államok már-már nyomasztóvá váló fölényét. Az alábbiakban áttekintjük az esélyeseket.
Minden beharangozót a címvédõvel szokás kezdeni és ez most sem lesz másként. 2006-ban Brazíliában Lauren Jackson felejthetetlen játékával Ausztrália szerezte meg a világbajnoki címet. Az opálok csúcsformában pattogtatva értek fel a világ tetejére és bár sikerükkel a közvéleményt igencsak meglepték, a szakemberek egybehangzóan állították, hogy abban esztendõben nem volt jobb csapat a Földön.
Az ausztrálok úgy értek fel a csúcsra, hogy egyszer sem kellett legyõzniük az Egyesült Államokat. Ezt megtették helyettük az elõdöntõben a szintén életük formájában játszó oroszok. Éppen az USA elkerülése miatt nem jelenthettük ki a trónfosztást és milyen jó, hogy ezt senki sem tette meg. Pekingben az amerikaiak csúnyán helyre tették a világot, nyomasztó fölénnyel verték többek között az opálokat is. Hogy most melyik arcát mutatja a két nemzeti csapat, arra lehetetlen válaszolni. Az auszik bíznak benne, hogy egy sérülésmentes nyár után, WNBA MVP címekkel (alapszakasz és döntõ) és a bajnoki címmel a zsebében Jackson újra az aranyig repíti a szeretett csapatukat. Természetesen nem egy nevezõs az ausztrál képlet, Penny Taylor, Kristi Harrower és Belinda Snell is sokat tehet a címvédésért. Carrie Graf együttesében érdemes lesz figyelni a 18 esztendõs, 203 cm magas Cambage játékát, jó eséllyel a VB felfedezettjéhez lesz dolgunk.
Az ausztrálok úgy tûnik, hogy az olimpiához képest jóval közelebb vannak az amikhoz. Ezen a nyáron már kétszer is verték õket, méghozzá úgy, hogy mindkét esetben közel a teljes keretek mérték össze erejüket.
Ezzel el is érkeztünk az amerikaiakhoz, akik kétség kívül a torna legnagyobb favoritjai. A 2006-os kisiklás után a pekingi olimpiai álomszerûen sikerült a Team USA számára, igaz az ötkarikás játékok óta rengeteg minden változott. A szakmai munka irányítását Geno Auriemma vette át, a legendás Lisa Leslie visszavonult, míg a csapat egyik vezére Candace Parker váll és térdmûtéten esett át és 2010-ben már kosárpálya közelébe sem nagyon mehet. Az amerikaiak minden poszton a világ fölé emelkednek, egyedül centerben kisebb az elõnyük az átlagosnál mivel Parker kiválása mellett Fowles is sérüléssel bajlódik, igaz õ legalább ott van a keretben és azt ígérik, hogy összefoltozzák a rajtra.
A Team USA karmesteri posztján természetesen Sue Bird található, akik január óta folyamatosan játékban van, áprilisban EuroLigát, szeptemberben WNBA-t nyert. Talán itt van egy minimális kérdõjel Auriemma csapatával kapcsolatban, hogy a több fronton is bizonytó harcosok bírják-e a csatát. Pekingben bírták, most nagy meglepetés lenne, ha nem. A csapat másik nagy vezére Diana Taurasi lehet, aki helyenként vergõdött a WNBA szezonban, de esetében ez is világklasszis teljesítménnyel párosult.
Geno Auriemma sem véletlenül került a kispadra, a UCONN, illetve az egész egyetemi nõi kosárlabdázás mindenható urának egy kicsit a fiatalítás felé is el kell mozdulnia, így Tina Charles és Maya Moore eredményes pályafutásának kezdete lehet ez a torna.
A két nagy favorit mögött/mellett még Oroszország válogatottja érhet oda a dobogóra. Az egyetlen európai csapat, amely egyéni képességekben és a keret mélységében is felveszi versenyt a két nagyágyúval. Az oroszok egy éve csúnyán elszúrták az EB döntõt, amit simán nyerniük kellett volna, de elbambultak a franciák pedig elcsenték az aranyakat. Az oroszoknak most kicsit más lesz a helyzete, mint tavaly Lettországban. Becky Hammon már két hete a csapattal edz (az Eb-n úgy esett be a végjátékra), míg Svetlana Abrosimova a tavalyinál is jobb formát mutat és a gárda vezére lehet még Ilona Korstin is.
Szokolovszkij mesternek Karpunina sérülése mellett a gondot mindössze az okozhatja, hogy Maria Stepanovának nem volt nagy éve az idei, míg Irina Osipova finoman szólva sem alkotott maradandót az utóbbi két szezonban. Ennek ellenére az oroszoknak elérhetõ akár a döntõ is, bár jelenleg nincs bennük az a bravúr, mint négy éve az amerikaiak ellen.
A brazilokkal zárul a favoritok sora. A dél-amerikai csapat esetében két nevet elég mondani, Érika de Souza és Iziane Castro Marques. A Valencia és a Krakkó Final Four-t megjárt játékosai, akik az Atlanta Dream együttesével egészen a WNBA döntõjéig meneteltek. Ha maradt a lábukban egy világbajnokságra való, akkor könnyen megismétlõdhetnek a brazíliai torna elõdöntõi. Igazából a papírforma ezt vetíti elõre.
Nézzünk szét egy kicsit még az európai indulók között. Az Európa-bajnok franciák csak részben emlékeztetnek a tavalyi sikercsapatukra. Celine Dumerc hiába kapott új impulzusokat Jekatyerinburgban és a játéka hiába lépett még egy szintet, társai könnyen lehet, hogy nem lesznek. A franciák nagy ásza, 2009 legjobb európai játékosa, Sandrine Gruda térdsérülés miatt kénytelen kihagyni a tornát és nem lesz ott a keretben Emilie Gomis sem. A galloknál emellett visszavonult Cathy Melain, aki a válogatott szellemi vezére és összetartója volt. A franciák ebben a formájukban nehezen szorongathatják meg a világ élvonalát és inkább az 5.-8. hely között végezhetnek.
Európai sötét ló Spanyolország. A hispánok kiemelkedõ egyéniségekkel rendelkeznek, ugyanakkor világversenyeken bravúrra képtelenek. Az összes alacsonyabban rangsorolt gárdát verik, de amikor jön az elsõ nagy falat, a bicskájuk mindig beletörik a találkozóba. A spanyoloknak az elmúlt négy évben az oroszok váltak a mumusaikká, kikaptak tõlük 2006-os VB negyeddöntõben, a 2007-es EB döntõben, a 2008-es olimpiai negyeddöntõben és a 2009-es EB elõdöntõben is. Ami érdekesség, hogy a 2006-os találkozót leszámítva, klasszis különbség mutatkozott a gárda között. Jose Ignacio Hernandez csapatának az életét nem könnyíti meg, hogy szépen lassan kifelé megy a nagy generáció, Valdemoro, Palau, Aguilar és Montañana is 30 felett van, míg az Alba Torrens nevével fémjelzett ’89-es generációnak még idõ kell.
Kevés szó esett Ázsiáról. Ebbõl a régióból Kínát érdemes kiemelni. A 2008-as Olimpia negyedikjét igazából nem látjuk sokat játszani, tavaly megnyerték az Ázsia Bajnokságot, idén pedig háromszor verték felkészülési meccseken az ausztrálokat, még júliusban, nagyjából azt a csapatot, amelyik fellépett Szombathelyen is. A kínaiaktól nagy bravúr lenne, ha megismételnék a pekingi négy közé jutást, bár ha belegondolunk, hogy az U17-es VB-n bronzérmesek lettek júliusban…
A tornát Csehország három nagyvárosában, Brnóban, Ostravában és az egyenes kieséses szakaszt Karlovy Varyban rendezik. A 16 résztvevõ csapatot, négy négyes csoportba sorsolták, ahonnan hárman jutnak tovább a középdöntõbe, ahol az AB és a CD csoportok egyesülésébõl létrejött ágakon versenyeznek tovább az együttesek. A hatos csoportok elsõ négy helyezettje jut az egyenes kieséses szakaszba, ahol klasszikus keresztbejátszás vár a hölgyekre. A helyosztókig eljutó csapatok 9 találkozót vívnak.
A 16. Nõi Kosárlabda világbajnokság minden mérkõzésérõl beszámolunk itt a wbasket.hu oldalon.
