:
:
340 nappal ezelõtt a WNBA 2016-os fináléjának sorsdöntõ ötödik meccsén Nneka Ogwumike 3 másodperccel a lefújás elõtt szerezte a sorsdöntõ találatot, amivel a Los Angeles Sparks 77-76-ra legyõzte a Minnesota Lynx gárdáját. Idén ismét jön a két együttes között a döntõ párharc, amely hasonlóan kiélezett küzdelmet ígér.
A Minnesota Lynx és a Los Angeles Sparks kiemelkedett idén is a WNBA mezõnyébõl. A Lynx 27 gyõzelemmel és 7 vereséggel, míg a Sparks 26 sikerrel és 8 vereséggel zárta az alapszakaszt. A rájátszás elsõ két körében mindkét együttes kiemelt volt, majd az elõdöntõjüket egyaránt 3-0-ra hozták. Errõl a párharcról szuperlatívuszokban beszélnek az Egyesült Államokban. Sokan a 80-as években kibontakozott Boston Celtics – Los Angeles Lakers rivalizáláshoz hasonlítják ezen két klub csatáját. Sõt, odáig mennek a vélemények, hogy olyan hatása is lehet a WNBA-re, mint az elõbb említett rivalizálásnak volt az NBA-re.
A két csapatot már nem kell bemutatni senkinek. A pályán az elmúlt 5 év WNBA MVP-je közül négyet – Candace Parker (2013), Maya Moore (2014), Nneka Ogwumike (2016) és Sylvia Fowles (2017) – köszönthetünk. Ott lesz a döntõben az elmúlt két év legjobb védõjátékosa és Seimone Augustus (2006), Parker (2008), Moore (2011), illetve Ogwumike (2012) személyében négy évad legjobb újonca is. Ezekbõl kiderül, hogy bár az Egyesült Államokban úgy van kialakítva a profi sport rendszere, hogy „szupercsapatok” ne formálódhassanak, de ez a két gárda a keretét nézve minden üldözõjéhez képest más szintet képvisel. Tényleg nem túlzás úgy fogalmazni, hogy ünnep az összecsapásuk. Természetesen arról lehet, sõt kell is, vitatkozni, hogy ez feltétlenül jót tesz-e a tengerentúli nõi kosárlabdázásnak.
Idén a két csapat három összecsapásából kettõt a Sparks nyert, de ezekbõl nem szabad messzemenõ következtetést levonni. A tavalyi zseniális döntõhöz képest változtak a keretek. A Sparks együttesétõl távozott Kristi Toliver, míg érkezett Odyssey Sims. A kezdõbe Sims rögtön bekerült és még változás, hogy Chelsea Gray is ott van az ötösben, ahonnan a távozó Toliver mellett Essence Carson került ki. Gray közel kilenc ponttal növelte az átlagát. Ez azt jelenti, hogy Ogwumike és Parker mellett Sims, Gray, illetve az év védõjének választott Beard szerepel a kezdõben.
A Lynx kezdõje nem változott. Akkor kellett átvariálni az ötöst, amikor Lindsay Whalen sérült volt, de a rutinos irányító már az elõdöntõk alatt visszatért. Szükség is volt rá, hiszen a hiányában négy meccset is elveszítettek. Az igazi fegyverténynek éppen azt tartják, hogy Whalen érkezése után gyorsan megtalálta a játékát szeptemberben a Lynx. A trónkövetelõnél Sylvia Fowles elõlépése vezérré az igazi nagy találmánya ennek a szezonnak. Teljesen megérdemelten díjazták MVP címmel. Nagy kérdés lesz viszont, hogy Parker, Ogwumike és Jantel Lavender mellett mennyire tud boldogulni.
A szakírók a tavalyi évhez hasonlóan azt várják, hogy a védekezés lesz a döntõ. Ez a két csapat ugyanis nem csak támadásban, hanem a védekezésre vetített mutatókban is kiemelkedõ. Aki itt rá tudja erõltetni az akaratát a másikra, az lehet a befutó. Hogy miért fontos ezt a nyilvánvaló tényt hangsúlyozni? 100 labdabirtoklásra vetítve a Lynx átlagban 14.2, míg Sparks átlagban 10.5 pontot vert a riválisaikra az évad eddigi mérkõzésein.
A döntõ menetrendje magyar idõ szerint
Szeptember 24., vasárnap
21:30 Minnesota Lynx (1) – Los Angeles Sparks (2)
Szeptember 27., szerda
2:00 Minnesota Lynx (1) – Los Angeles Sparks (2)
Szeptember 30., szombat
3:00 Los Angeles Sparks (2) – Minnesota Lynx (1)
Október 2., hétfõ (ha szükséges)
2:30 Los Angeles Sparks (2) – Minnesota Lynx (1)
Október 5., csütörtök (ha szükséges)
2:00 Minnesota Lynx (1) – Los Angeles Sparks (2)
