:
:
Nemes, de egyben nagyon nehéz feladat az EuroLiga sorozathoz beharangozót készíteni. Ha a végsõ gyõzelemre esélyesek szempontjából néznénk a most induló évadot, akkor az itt az oldalon egyébként is kicsit sokat szereplõ orosz-spanyol-török Bermuda-háromszögben keringenénk. Ha pedig a magyar csapatok szemszögébõl vetnénk bele magunkat a küzdelembe, akkor leragadnánk ott, hogy a megfiatalított Pécs tud-e meccset nyerni és McCoughtry meddig jut egyedül a sorozatban. Éppen ezért kicsit felborítva az eddigi hagyományokat, csoportonként megyünk végig a mezõnyön, hogy legalább pár mondat erejéig minden gárdáról essen szó. A sorozatunk második részében a magyar érdekeltségû csoportokat és a csapataink esélyeit tekintjük át.
Az A-csoportban kapott helyet a Krakkó, a Kassa, a Taranto, a Riga, a Mondeville és a Pécs.
A Pécs 2010 nagyon belenyúlt a tutiba. A többi csoportot látva nyugodtan le lehet írni, hogy Zseljko Djokics együttesének akkora szerencséje volt, mint Lauren Jackson kétszer. Ebben a csoportban ugyanis ne felejtsük el, nincs orosz, spanyol és török csapat. Iványiéknak ennek ellenére nem lesz könnyû dolguk, mivel a mostani keret rutinban nem fogható a korábbi évek együtteseihez. Csak egy rövid névsorolvasás: Vajda Anna, Nicole Ohlde, Kelly Mazzante. Õk távoztak a klubtól… Helyükre érkezett Kelsey Griffin, a még mindig sérüléssel bajlódó Regina Palusna, illetve Palusna felépüléséig Jelena Vidacsics. Baranyában a legnagyobb értéket azonban a maradók képviselik, Iványi Dalma, Fegyverneky Zsófia, Allie Quigley és Bujdosó Nóra, illetve a hétrõl hétre többet mutató Sara Krnjics.
Hogy mire mehet ez a keret, azt valószínûleg csak egy idõgép segítségével lehetne megmondani. Biztosan átkozódtak volna a pécsiek, ha októberben egy kisebb rangadót (Gyõr vagy Szeged) sodor útjukba a bajnoki sorsolás, de legalább látták volna, hogy mégis hogy néz ki ez a csapat egy olyan ellenfél ellen, ahol minõségi játékosok is pattogtatnak. Eddig csak a Kassa és a Fenerbahce elleni felkészülési összecsapásokból lehetne kiindulni, de felelõtlenség lenne ezekre bármit is alapozni, az együttesek készültségi állapota akkor rendkívül eltérõ volt. Maradjunk inkább egy kicsit a játékosoknál.
Ha a légiósokat nézzük, akkor a legérdekesebb kérdés az lehet, hogy Allie Quigley a nemzetközi porondon is tud-e villogni. Tavasszal a magyar bajnoki rájátszásban és idén õsszel kisebb alakulatok ellen már igazi vezér volt az amerikai. Az EuroLigában azonban tavaly még nem kapta meg a kellõ bizalmat, így azt nem lehet kiszámolni, hogy az impozáns magyar statisztikákból mennyit kell levonni EuroLigás ellenfél ellen. Ha még 15-20%-ot ront is Quigley, akkor is nagyon szép percek várhatnak a baranyai szurkolóseregre.
Kelsey Griffin elsõ európai évét kezdte, ami mindig egy speciális idõszak az amerikai játékosoknál. Griffin-rõl azt tartják, ha a beérik és kis szerencséje is lesz, a tengerentúlon sokra viheti. Addig azonban rögös az út, a szép egyetemi teljesítmények után ráadásul az elsõ profi nyár, a vártnál kicsit halványabb volt. Hatalmas közhellyel élve, biztosan mindent kapunk majd tõle a Pécs EL találkozóin, csak bízhatunk benne, hogy a szebbik arcát azokon a mérkõzéseken mutatja, ahol reális gyõzelmi esélyek lesznek. Még egy pár hónapig a légisok közé kell sorolni Sara Krnjicset is. A szerb centerre nagy feladat hárulhat, már csak azt kell megélni, hogy hazai közönség elõtt is megmutassa azt, amit idegenben kisebb teher alatt már tud. Palusna helyzetét nem érdemes még elemezni, míg a jelenleg sérült Vidacsics nagyon örülhet neki, hogy EuroLigás csapatnál egyáltalán szóba került a neve.
A magyarokról kevesebb szó esett, igazából õket jól ismerjük. Iványi Dalma, még mindig Iványi Dalma és az évek, a rutin az idei szezonban még biztosan az elõnyére válnak. Fegyverneky Zsófi megmutatta a válogatottban, hogy elsõ számú vezér is tud lenni. Klubcsapatánál Iványi miatt ez egyelõre nem lesz a feladata, de joggal bízhatunk a tavalyinál jobb számokban.
Baranyában a szakmai stáb is átalakult. A vezetõedzõi székbõl Fûzy Ákos távozott és helyére jött eddigi segítõje, Zseljko Djokics. Ezen a téren csodák nem várhatóak, de szüksége volt rá a Pécsnek hogy házon belülrõl érkezzen az új mester. Djokics minden tekintetben ismeri a pécsi viszonyokat, így ha esetleg a speciális gazdsági körülményeket kell kommunikálnia a keret felé, nem lesz annyira nehéz helyzetben, mint mondjuk lenne egy “külsõs” mester.
A fenti rövid bevezetõben feltett kérdés azonban továbbra is áll. Nyerhet-e meccset a rendkívül megfiatalított Pécs? Erre egyértelmû a válasz, igen. A hatosban egyedül a Krakkó tûnik leküzdhetetlen akadálynak, a többiek nem. Ez persze nem azt jelenti, hogy 8-2-vel megy tovább a magyar bajnok, mert hazai pályán és idegben is lesznek majd vereségek, de a negyedik hely nem lehetetlen küldetés. Igazából ennek a keretnek a gyengéi az idegenbeli túrák lehetnek, az más mûfaj. Sajnos itthon jellemzõ, hogy míg a külföldi csapatokról nyíltan leírjuk a véleményünket, addig a hazai ikonokról csak virágnyelven fogalmazzuk meg az esetleges hiányosságokat. Itt ki kell mondani, az idegenbeli gyõzelemhez több rutinos játékos és nem utolsó sorban több minõség kell.
A hatos nagy favoritja a Krakkó. A tavalyi EuroLiga negyedikjét és meglepetéscsapatát nem szedték szét a nyáron. Bár Marta Fernández rutinja és elsõsorban játálinteligenciája nagyon hiányozhat, de Liron Cohen és Iziane Castro Marques kiválásával nem dõlt össze a világ, ráadásul nem rossz sor érkezett Andja Jelavics, Gunta Basko és az ausztrál válogatott Erin Phillips személyében. A Krakkó idén a lengyel bajnokságra is fókuszál, illene már a négy közé bejutniuk, amihez két válogatott játékos Kataryna Krezel és Magdalena Leciejewska is a segítségükre lehet. A lengyel együttes legnagyobb ászát azonban továbbra sem a pályán, hanem a kispadon kell keresni Jose Ignacio Hernandez személyében. A spanyol szakvezetõnek a könnyû csoportnak köszönhetõen még a VB és az emiatt finoman szólva is rövidebb összetartás okán sem kell aggódnia. Papíron egy 70%-os csapattal is futhat egy 10-0-s alapszakaszt. A rájátszásra pedig összerakja a keretet, amely talán egyedüliként lehet veszélyes az orosz-spanyol-török hármasra.
A Krakkó mögött a papírforma a Kassa és a Taranto versenyfutását ígéri a második-harmadik helyért. A Kassának az ereje továbbra is abban a tudatos építkezésben kereshetõ, mely hosszú távon a közép-európai csapatok egyetlen túlélési esélye lehet. Azaz a nemzeti válogatott köré hoznak egy-egy minõségi légióst és velük veszik fel a harcot. A Kassánál az évek óta megbízható és mindig rájátszást érõ szlovák alapcsapat (Jana Carnoká, Ivana Jalcová, Beáta Janoscíková Anna Jurcenkova, Lucia Kupcikova) mellé visszahozták Zuzana Zirkovát és újra elcsábították Candice Dupree-t. A Kassa esetében is azt lehet mondani, mint szinte mindenkinél ebben a hatosban, hogy a sztárcsapatok hiánya akár egy jó gyõzelem/vereség mutatót is érhet, amivel könnyebb ellenfél fogható az elsõ körben.
Az olasz bajnok Taranto egy rendkívül mély és kiegyensúlyozott kerettel igyekszik bizonyítani a nemzetközi porondon. A csapatban az olasz válogatott meghatározó játékosai mellett olyan légiósok kaptak lehetõséget, mint Kathy Wambe, Elodie Godin, Megan Mahoney és a horvát-olasz center Dubravka Dacsics. Roberto Ricchini igazából azzal érhet el sikereket, amivel olasz bajnokok is lettek. Van egy olyan tízes keretük, amiben világsztárok nincsenek, de kényelmesen lehet rotálni. Nem túl nagy költségvetésbõl (már az élmezõnyhöz és nem a magyar mezõnyhöz viszonyítva) nagyjából ez lehet az ideális keret.
Elérkeztünk ezzel a csoport végéhez, a Rigához és a Mondeville együtteséhez. Õk a Péccsel kiegészülve az a hármas lehetnek, akik közül az egyik el fog jutni a rájátszásba. A TTT Rigánál a tavalyi csalódást keltõ 2-8-as EuroLiga szezon után egy sikeresebb szereplést tûztek ki célul. Ezért a hazai játékosok alkotta alapcsapathoz (Kristina Karklina, Anda Eibele, Ieva Veinberga, Liga Surkusa) leigazolták a brit válogatott ászát, Kimberly Butler-t, aki az idei EB selejtezõk alkalmával 9.5 pontot és 5.5 lepattanót átlagolt. Érkezett még Shavonte Zellous, róla azt kell tudni, hogy a tavalyi Európa Kupában a Besiktas színeiben 17 pontig jutott meccsenként és a TTT-hez helyezte át a székhelyét a floridai egyetemmel az egyetemi bajnokságban villogó, de a profik között semmit sem mutató Jacinta Monroe is. A Riga egy fiatal kosárlabdázót is kifogott a nyári játékos börzén, a lett U20-as válogatott húzóembere Karline Nimane is elkötelezte magát hozzájuk. Ahogy olvasható is, ez egy messze nem világverõ alakulat, valahogy az extra hiányzik belõlük is.
A Mondeville nem mozgott ügyesen a nyári átigazolási piacon. Elvesztették Temeka Johnson-t és Caroline Aubert-et, miközben egy darab Kristen Sharp és a lett válogatott Aija Brumermane akadt horogra. A franciáktól Aurélie Bonnan a FibaEurope honlapjának még szeptemberben azt nyilatkozta, hogy nincs EuroLiga rutinjuk, ezért nehéz õszre számít. Egyet lehet vele érteni…
A B-csoportban kapott helyet a Jekatyerinburg, a Fenerbahce, a Rivas Ecopolis, a Gdynia, a Gospic és a Sopron.
Ha a Pécsnél úgy fogalmaztunk, hogy belenyúltak a tutiba, akkor a Sopron is, igaz más elõjellel. Egy halálcsoportot fogott ki Székely Norbert együttese, ahol a sportág legnagyobb sztárjait tömörítõ európai gárdákat sorsolták össze. Sztárok terén szerencsére a Sopronnak sincs szégyenkezni valója. Nem ritka a nõi kosárlabdában, hogy „nagy nevek” érkeznek a hazánkba, de olyan, hogy egy abszolút csúcson lévõ világsztár fusson ki a magyar pályákra hetente, még nem volt. Angel McCoughtry pedig ebbe a kategóriába tartozik. McCoughtry csodálatosat játszott a WNBA-ben és a világbajnokságon is, mégis, talán a tavalyi kassai számait érdemes ide másolni, akkor 19 pont és 7.8 lepattanó került átlagban a neve mellé. McCoughtry szerencsésnek mondhatta magát Kassán, mivel voltak társai, most a Hûség városában is hasonló lesz a helyzet. Amber Holt, a palánk alatt a lett Zane Tamane, az izraeli szupertehetség Ekaterina Abramzon és természetesen az egész csapat szíve-lelke Honti Kata is garancia arra, hogy ne „egy emberes” gárdát lássunk.
Ezzel a névsorral nem lenne szabad, hogy ebbõl az erõs csoportból gondot okozzon a továbbjutás, csak közben láttunk egy októbert. A Sopron nem állt össze, sõt félõ, hogy mire csapat lesz ebbõl a játékoskeretbõl az EuroLigában nagyon nehéz helyzetbe kerülnek Székely Norberték. Igazából ide kapcsolódik a bevezetõben elejtett félmondatunk is, azaz könnyen lehet, hogy az akadozó csapatjáték miatt az elsõ három-négy fordulóban McCoughtry egyéni klasszisára lesznek rászorulva a nyugati határszelén. Ami nem akkora tragédia, de elég rizikós vállalkozás.
A lélektani dolgokról sem szabad megfeledkezni. Székely mesternek fejben együtt kell tartania a lányokat, mert ne felejtsük el, hogy a 10 alapszakasz meccsbõl 4-en (két Jekatyerinburg, két Fenerbahce) minimális esélyekkel lép pályára a Sopron, nem szabad, hogy a lányok kedvét szegjék az esetlegesen bekövetkezõ vereségek, ugyanakkor az is megengedhetetlen, hogy elõre feltett kézzel lépjenek pályára a hölgyek. Itt komoly egyensúlyra és még komolyabb edzõi teljesítményre van szükség.
A Jekatyerinburg újra nekifut annak, ami már évek óta nem akar sikerülni, azaz az EuroLiga gyõzelemnek. A keret bombaerõs és változatlan tavalyhoz képest. A világ leggazdagabb és legerõsebb csapata az övék. Talán az, hogy idén az állandóságnak szavaztak bizalmat, meghozza a kellõ pluszt. Most már nem lehet azt mondani, hogy nem szokott össze a gárda, most már nyerni kell. A Jekatyerinburgnak a legnagyobb gondot az jelentheti, hogy a VB és/vagy a WNBA rájátszásában minden játékosuk érdekelt volt. Így a fáradság ott van a fejekben, lábakban, de egyben a hatalmas tudás is. Minden további okoskodás helyett jöjjön a névsor, Svetlana Abrosimova, Olga Arteshina, Agnieszka Bibrzycka, Celine Dumerc, Sandrine Gruda, Crystal Langhorne, Deanna Nolan, Anna Ostroukhova, Cappie Pondexter, Maria Stepanova, Tatiana Vidmer, Elena Volkova és Ann Wauters. Ehhez a kerethez ráadásul januártól a tervek szerint csatlakozik Candace Parker is.
Ha van csapat, amelyikkel sokat foglalkoztunk idén, az a Fenerbahce. A török sztárklub leigazolta a legutóbbi két VB legértékesebb játékosát (Penny Taylor, Hana Horakova), a világ legjobb nõi kosárlabdázóját (Diana Taurasi) és olyan európai klasszisokat, mint Vajda Anna vagy Ivana Matovics. A kispadon Rátgéber Lászlónak azonban nem lesz könnyû dolga, ha az EuroLiga gyõzelem kerül szóba. Moszkvában a pécsiek sikeredzõjének a kíméletlen kezdõcsapat mellett az orosz válogatott legjobbjai jutottak a padra. Ezúttal „csak” a törökök ikonjai szállhatnak be, ami azt jelenti, hogy kevesebb érkezhet a cseréktõl. Ez csak olyan rangadón lehet érdekes, mint amilyen az elsõ bajnoki volt Taurasi 0 pontjával. Ettõl függetlenül ez egy végsõ gyõzelemre esélyes felállás, ráadásul ha igaznak bizonyulnak azok a hírek, hogy a törökök a Final Four-t is rendeznék, akkor ott bármi lehet.
A Rivas Ecopolis Elisa Aguilar, Amaya Valdemoro és Dewanna Bonner megszerzésével lépne elõrébb a tavalyi szereplésénél. A madridiak szintén nem rendelkeznek gyenge sorral, de mind Aguilar, mind Valdemoro túl van pályafutása csúcsán, ráadásul itt a sérülés is komoly és talán elõre kalkulálható tényezõ lehet. Ennek ellenére a rutin sokat érhet, Madridban például a két nagyot is megcsíphetik és ha hozzávesszük, hogy a többiek ellen reális elvárás a gyõzelem, akkor azért az már rögtön nem egy rossz mutató.
A csoport végére kívánkozik a két „G” betûs, a Gdynia és a Gospic. A Gdyniáról már szintén szóltunk a közelmúltban. Náluk most valami nagyon nem kerek, már edzõt is váltottak és a keret erõssége sem vetít elõre sok jót. A Gospic pedig ismét bejelentkezett pár pofonért. A keretükben a Poznan tavalyi sztárja Mauritia Reid és az Európa Kupában bizonyító Michelle Maslowski lehet a két húzóember.
Pár óra múlva elrajtolnak a küzdelmek, várhatóan az EuroLiga történetének legjobb szezonja vár ránk.
