:
:
Szombaton kezdetét veszi az U20-as A-divíziós Európa-bajnokság Portugáliában. A magyar válogatott szövetségi kapitányával Cziczás Lászlóval beszélgettünk az elutazás elõtt a felkészülési idõszak tapasztalatairól.
Írta: Nagy Norbert
Kezdjük a legáltalánosabb, de mégis a legfontosabb kérdéssel: a felkészülés alatt minden tervezett munkát el tudtatok végezni?
Úgy érzem, hogy igen. Még az utolsó két napra maradt egy-két dolog hátra, de amit el szerettünk volna, az el lett végezve. Mindenki szeretne már utazni, nagyon izgatottan várjuk az Eb-t. Erõs csoportba kerültünk, de a negyedik mérkõzésen dõl el, hogy bejutunk-e a legjobb nyolcba. Olyan a lebonyolítási rendszer, hogy akkor akár a csoportelsõk is elbukhatnak, de még az utolsók is ott lehetnek a nyolc között.
Röviden térjünk rá a felkészülési mérkõzésekre. Összesen 10 találkozót játszottatok, melyeken Oroszország, Franciaország, Törökország és Nagy-Britannia voltak az ellenfelek. Milyen tapasztalatokkal szolgáltak ezek a meccsek?
A briteket nem számítva – õk B-divíziós válogatottként nem okozhatnak nekünk problémát –, a másik három csapat Európa elitjéhez tartozik és velük sikerült jó mérkõzéseket játszani. Ráadásul úgy, hogy egyetlen mérkõzésen sem tudtunk teljes összeállításban pályára lépni. Az elején Dubei Debóra nem volt még, felnõtt válogatottbeli kötelezettségeinek tett eleget. Studer Ági pedig egy hete tudott bekapcsolódni a munkába. Azóta tudunk komplett csapattal edzeni. Különbözõ dolgokat gyakoroltunk és kerestük, hogy kik alkotják az utazó keretet. Most az utolsó héten már csak 12-en vagyunk és tudunk a saját játékunkra koncentrálni mindenféle kísérletezés nélkül.
Ha valaki ránéz az utazó keretre, akkor azt láthatja, hogy teljesen eltérõ közegbõl érkeznek a játékosok. Van, aki már itthon az A-csoportban is meghatározó, vannak az Egyesült Államokban tanuló lányok és természetesen azok, akik itthon a korosztályos bajnokságban vitézkednek. Hogy lehet ezt összehangolni?
Igen, ez egy nehéz feladat. Meg kell próbálni a csapaton belül egy olyan hierarchikus rendszert felépíteni, ahol nem sérül senkinek sem a személye. Nagy kihívás, de igyekeztünk a stábbal megoldani. Van a keretben 16 éves játékos, de olyan is, aki bajnoki döntõt játszott vagy éppen az amerikai egyetemén csak edzett. Nehéz volt ezt az egy hónapot úgy megcsinálni, hogy mûködõképes legyen a dolog, de a lányok maximálisan helyt álltak, fantasztikusan edzettek és nagyon jó közösséget alkotnak.
Ajánló: az U20-as válogatott keretét ITT mutattuk be
A keretet nézve azt is elmondhatjuk, hogy nem a magyar válogatott lesz a legmagasabb csapat az Európa-bajnokságon. Miként próbáltátok azt ellensúlyozni, hogy magas posztokon szûkösebbek a lehetõségek?
Ez így van, egy klasszikus magas emberrel nem kimondottan a magas csapatok közé fogunk tartozni az Eb-n. Visszautalnék egy dologra. Egy hónappal ezelõtt megkerestük Kiss Virágot, aki ennek a korosztálynak az egyik legjobb játékosa volt évekkel ezelõtt, hogy esetleg vállalja-e a válogatottságot. Mindenféle kötelezettség nélkül, tehát bármikor elmehet. Mondta, hogy nem és az, hogy utána mégis bejelentette visszatérését, egy kicsit szíven ütött minket. Úgy gondolom, hogy még ennyi kihagyás után is hasznára tudott volna lenni a csapatunknak.
Franciaország, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina lesznek a csoportellenfelek. Milyen esélyekkel számolsz a csoportmeccseken?
Fiatal lányokról van szó, bármelyik meccsen bármi elõfordulhat. Nyilván a franciák dominálják a csoportot, de ellenük sem feltett kézzel fogunk menni. A szlovénok tavaly megnyerték a B-divíziót. Gyakorlatilag csont nélkül jutottak fel az A-divízióba. A bosnyákok pedig kimondottan rutinos A-divíziós résztvevõk. Papíron nem mi vagyunk az esélyesek, de oroszlánként fogunk küzdeni.
Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok az Európa-bajnokságon!
