:
:
Szerdán elrajtol a Sopron Basket és a DVTK HUNTHERM bajnoki döntője, illetve az NKA Universitas Pécs és a SERCO UNI Győr bronzcsatája. A párharcok előtt állandó szakértőnket, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük.
Bajnoki döntő
Sopron Basket – DVTK HUNTHERM
„Az elmúlt évek egyik legizgalmasabb döntőjét várom és nem titkolom, hogy ötmeccses fináléra számítok. Az első négy meccsen szerintem védeni fogják hazai pályájukat a csapatok és végül az szerzi meg a bajnoki címet, amelyik jobban rá tudja erőltetni az akaratát a másikra.
Nem számítok sok pontos mérkőzésekre. Még akkor sem, ha az elődöntőben a DVTK két pontgazdag és nagy különbségű meccsen múlta felül a Pécset, de a Sopron egyszer sem fogja úgy megadni magát, mint a Pécs tette. Bár természetesen az egész döntő alakulását nézve rengeteg múlik azon, hogy Sopronban Jacinta Monroe és Jelena Brooks mennyit tud vállalni. Az elődöntőben Monroe csak a Győr elleni harmadik meccsen játszott. Ott nem zárom ki, hogy a szerepeltetése lehetett egy „ijedtségből” adódó reakció, hogy a sorsdöntő mérkőzésen tovább növelje esélyeit a Sopron. Jecát viszont a játékosmentalitása nem hagyhatta nyugodni, hogy a harmadik meccsen előlépjen olyan szintű vezérré, amit láttunk tőle. A Sopronnak a győri második felvonás figyelmeztető, mert az Európa Kupában is volt arra példa, hogy nagyobb előnyt adott le. Az viszont megnyugtató lehet számukra, hogy a három játékos, akiken a kulcsmeccsek múlnak – a Reid, Monroe, Brooks trió – nagy átlagban hozták magukat eddig.
A DVTK-nál tavaszra érezhetően fordulat állt be. Nálam a kulcs az alapszakasz utolsó meccse volt, amikor olyan lendületbe kerültek a Győr ellen, amit aztán tovább vittek a Magyar Kupára. A kupán, több játékos nyilatkozatához csatlakozva, előjött a bajnok mentalitásuk. Ráéreztek újra a győzelem ízére és lehetőségére. Ugyanakkor a Sopron most jóval masszívabb ellenfél lesz, mint a Pécs és a Győr volt. Sopronban Monroe és Jeca szereplésén túl számomra még az a nagy kérdés, hogy azok, akik egy-egy meccsen vezérré léptek fel, egy döntő sorozatban mennyit tudnak hozzátenni. Sitku Zsuzsi az utóbbi időben érezhetően több lehetőséget kapott és jól is élt vele. Varga Aliznak megint voltak jó megmozdulásai. Papp Dia is kiérdemelte egy alkalommal a „meccs embere” címet. A Sopronnak ezen játékosok szerepvállalása rengeteget jelentene, de ezt az egész szezonban elmondtuk.
A DVTK-nál számomra érdekes, hogy „a három kicsi” elleni játékot hogyan tudja kezelni. Ha az fekszik a Sopronnak, akkor a címvédőnek akadhatnak gondjai. Ha egy sérülés nem határozza meg egyértelműen, akkor a diósgyőrieknek van lehetőségük az öt légióssal taktikázni. Engem meglepett, hogy a Pécs elleni második meccsen Milica Jovanovic maradt ki. Lehet, hogy volt ebben egy olyan elv, hogy az esetleges harmadik meccsre frissebb legyen. A Sopron ellen nálam Aleksa Gulbe és Monika Grigalauskytė közül kerülne ki a kimaradó és többször Gulbéra esne a választásom. Az első négy mérkőzés – szerda, szombat, kedd, péntek – nem annyira húzós. Pontosabban ehhez hozzászoktak a csapatok, de egy esetleges ötödik meccsen – péntek után vasárnap -, már lehet jelentősége, hogy van egy ilyen változtatási lehetősége a DVTK-nak.
A Magyar Kupa negyeddöntőjét januárban a DVTK nyerte, az alapszakaszban mindkét mérkőzést a Sopron. A soproniaknak biztos jó alapot adhat ez, de abban is biztosak lehetünk, hogy ez más helyzet és a csapatok szakmailag kiválóan fel lesznek készítve a párharcra. A korábbi eredményeknél többet jelent, hogy az ilyen kiemelt helyzetekben megszerzett rutint melyik fél tudja jobban hozni. Az éles meccsek tekintetében nagyjából egálban vannak. Nyilván a Sopronnak a múltjából adódóan nagyobb a tapasztalata, de – ahogy a szezonban sokszor kiemeltük – nem szabad az Euroligás időszakkal párhuzamot vonni. A DVTK pedig lépett előre annyit, hogy ez a két tényező kiegyenlítette egymást.
Sokat beszéltünk az előzményekről, a játékosok szerepvállalásáról, de a bajnoki döntő párharc az, ahol eldől a csapatok sorsa egy adott évadban. Lehet örülni a Magyar Kupának, lehet örülni annak, hogy meddig jutott egy csapat az Európa Kupában, vagy bánkódni azon, hogy meddig nem. Az egészre a koronát bármilyen körülmények között a bajnoksággal lehet feltenni. Bízom benne, hogy ennek megfelelően jó színvonalú meccsek lesznek.”
3. helyért
NKA Universitas Pécs – SERCO UNI Győr
„Érdekesnek ígérkezik ez a párharc. Nem is feltétlenül arra helyezném a hangsúlyt, hogy csalódott csapatok vagy sem. Sokkal inkább arra, hogy kit tud jobban koncentrálni és ki lát benne nagyobb lehetőséget. Arra nincs ráhatásunk és nem is tudjuk előre, hogy adott esetben Euroliga selejtezőt érhet-e a harmadik pozíció. Ha ott lesz a fejekben, hogy kedvező döntések esetén milyen kapukat nyithat meg ez a bronzérem, akkor az a tudat, kell hogy nyomjon a latba. Emiatt bízom benne, hogy itt is jó mérkőzések lehetnek.
A Pécs 2-0-ra maradt alul az elődöntőben a DVTK-val szemben. Ha ekkora különbség nincs is a két csapat között, de azért valamennyi egyértelműen van a Diósgyőr javára. Nekem meglepetés lett volna, ha nem a DVTK jut tovább. A Győr előtt le a kalappal az elmúlt egy hónapban bemutatott küzdelme miatt, de az elődöntőben a második meccs megnyerése ellenére már nagyon érezhető volt a fáradtság rajtuk. Megmutatkozott, hogy azt nem bírják el, ha nem tud mind a hét játékos beletenni a közösbe valami jelentőset.
A sportban nincs „ha” vagy „volna”, de én megkockáztatom, ha Cziczás Lászlót nem állítják ki, lehet már a második meccs sem így alakul a Győrnek. Ilyen események tudnak még egy utolsó lökést adni. Ráadásul bármennyire is minden elismerést megérdemel és extrát játszik Dombai Réka az elmúlt egy hónapban, de nagy valószínűséggel nem lesz ebben a szezonban még egyszer olyan dobószázalékkal értékesített 30 pontos meccse, mint az elődöntő második volt.
Az esetlegesen megnyíló Euroliga-selejtezős lehetőséget nem számítva, ha azt nézzük, hogy mi minden történt a Győrrel az idei szezonban – szigorúan érzelmi oldalról – talán nekik adhat többet ez a párharc. Pécs ilyen szempontból nincs irigylésre méltó helyzetben, mert a lélektani teher a csapatukat nyomja. Mégis pályaelőnyben vannak, olyan ellenfél jön szembe, ahol alig állnak a lábukon a játékosok. Ők az a csapat, amelyik nagy terveket kommunikálva arról álmodik, hogy pár éven belül visszahozza a régi hangulatot. Ezeket mind összevetve a pécsieken nagyobb a teher, hogy érmet szerezzenek a szezon végén.
Nem véletlen a lélektani kérdéseket helyeztem a fókuszba, mert ilyen szempontból lesz ez szerintem nagyon érdekes párosítás.”
