Ki kelt fel úgy, hogy „bajnok lehetek” és ki úgy, hogy „ma bajnok leszek”?

Vasárnap 14 óra 5 perctől rendezik a 2025-ös bajnoki finálé sorsdöntő ötödik mérkőzését Sopronban. A Sopron Basket és a DVTK HUNTHERM döntője 2-2-re áll, így nem kell számolgatni, aki a vasárnapi találkozót megnyeri, megszerzi a bajnoki címet 2025-ben. Az összecsapás előtt állandó szakértőnket, a játékosként hétszeres magyar bajnok, nyolcszoros Magyar Kupa-győztes, kétszeres Euroliga-bronzérmes, edzőként a 3×3-as válogatottal Európa-bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes Károlyi Andreát kérdeztük.

Sopron Basket – DVTK HUNTHERM

„Annyi mindenen múlik egy ilyen döntő, illetve annyin nem… Kis túlzással a kosárlabda az utolsó, amin az egész dőlhet. Olyan értelemben, hogy a sorban talán a legutolsó most az a tényező, hogy ki milyen figurát játszik vagy éppen hogyan védekezik.

Mindkét csapatot érte csalódás ebben a párharcban. Amíg a Sopron egészen biztosan arra készült, hogy a harmadikat behúzza otthon és nekik onnantól már elegendő egy újabb hazait nyerni, úgy a Diósgyőr a péntekire készült. Sokat gondolkoztam azon, amikor mindenhonnan az jött szembe pénteken, hogy mennyire készülnek Miskolcon, nem feltétlenül szerencsés, ha a játékosok is érzik, amikor ennyire a bajnokavatásra készül az egész közeg.

Bajnoki döntőt nyerni is meg kell tanulni. Amikor címvédőként hazai pályán befejezhet egy újabb finálét a csapat, az nagyon nagy teher tud lenni. Nem mindegy, hogy reggel úgy ébred fel egy játékos, hogy ma bajnok LEHETEK vagy ma bajnok LESZEK. Tanulni kell ezeket a helyzeteket kezelni és ezt csak bajnoki döntők során lehet megtenni. Ha a Diósgyőr ezt behúzza, az azt jelenti, hogy ebben léptek előre.

Az egész évad során mutatta a DVTK, hogy ilyen területen fejlődnie kell. Nem egy tétmeccs volt, amit hasonló körülmények között nem sikerült behúznia. Ez az egyéni teljesítményekben is megmutatkozott. A magyar sor összesen 17 pontot szerzett legutóbb, amiből Kányási Vera 14-et. A toronymagas húzóember Lelik Réka, az utóbbi mérkőzéseken előre lépő Toman Petra, Miklós Melinda, akitől az egész rendszer beindult tavasszal vagy éppen a sérülésből visszatérő Aho Nina – rajtuk is mind látszott, hogy nincs meg a tapasztalatuk az ilyen szintű feladat megoldásához.

Tanulságon volt látni, hogy Milica Jovanovic sem tudott ebben segíteni. A döntő alatt emellett érdekes volt figyelni Völgyi Péter döntéseit, hogy kit hagy ki. Ana Tadicot, aki nélkül ugyan nyertek meccset, de mégis egy tömeg a palánk alatt és Jacinta Monroe mellé szükség lehet a tömegre. Aleksa Gulbe kiváló formában van, az elmúlt meccseken hihetetlen hasznosan játszott. Nem is tudom miért titkolta ezt eddig. Monika Grigalauskytė pedig támadásban kevesebbet vállalt, de remek védő. Milica Jovanovic – bár pénteken ez nem sikerült neki –, de bármikor a kezében lehet egy jó hármas.

A Sopron eközben – az idei szezonban divatos kifejezéssel élve – karaktert mutatott. Ehhez kellett, hogy a DVTK megadta az esélyt és ahogy a bevezetőben említettem, úgy kelt fel, hogy „bajnok lehetek” és nem azzal „bajnok leszek”. Ha szigorúan a szakmai részt nézzük, nem játszott jól egyik csapat sem, a Sopron sem. Jacinta Monroe szemmel láthatóan nagy fájdalmakkal küzdött, Jelena Brooks is össze van drótozva. Mégis összekapták magukat és döntő pillanatokban eredményesek voltak, pontosabban játszottak. Arról beszélgettünk a rádióban is, hogy itt ez a két rutinos légiós, akik egyik napról a másikra rakják össze a szervezetüket és azért küzdöttek pénteken, hogy vasárnap még játszhassanak 40 percet. Ez az a karakter, ami a Sopronnak meghozta a pénteki sikert.

Kellett a női kosárlabdának ez a döntő, 11 év után rendeznek ötödik meccset. Bármelyik csapat is húzza be a bajnoki címet, szerintem nem örült semminek úgy kosaras pályafutása során, mint ennek. Lesz egy külön értéke a 2025-ös bajnoki címnek. Nyilván a 3-0-s döntőkkel is bajnok egy csapat, de azt teljesen másként éli meg mindenki, ha az ötödik meccset nyeri meg.

Most már csak az a kérdés, hogy ki kelt fel úgy, hogy „bajnok lehetek” és ki úgy, hogy „ma bajnok leszek”.”