Európa

Kiegyensúlyozott csoportok formálódtak a 2021-es Európa-bajnokságra

Szerző: Nagy Norbert

2021.03.13. 11:51

#2021 Európa-bajnokság, #F1

Hétfőn került sor a 2021-es női kosárlabda Európa-bajnokság csoportjainak sorsolására. Egy kicsit bővebben is megnéztük, hogy miként alakulhatnak a négyesekben az erőviszonyok, mire érdemes a következő időszakban figyelni.

A-csoport (Valencia, Spanyolország):
Spanyolország, Svédország, Fehéroroszország, Szlovákia

Az elmúlt két kiírás győzteseként és házigazdaként Spanyolország toronymagas favorit pozíciójából várja a kontinenstornát. Nincs könnyű helyzetben Lucas Mondelo, miután hazai környezetben az aranyérem megszerzésén kívül minden eredmény csalódás lenne a közvélemény számára. Ugyanakkor egy hónappal az Európa-bajnokságban után a 2021-re halasztott tokiói olimpián lépnek pályára és emiatt meg kell majd találni az egészséges egyensúlyt a két torna között. Ez talán a legnagyobb kihívás lesz és emiatt nem is véletlen, hogy társnak Szlovákiát választották. Egy ilyen rendkívüli terhelést hozó eredményorientált helyzetben minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, amivel tudják segíteni a csapatot. Spanyol szemszögből északi-szomszédaink ellen egy kötelező győzelmet remélnek. Ettől függetlenül Szlovákia sem került rossz helyzetbe, mert a magasabban jegyzett kalapokból Svédország és Fehéroroszország sem egy érinthetetlen ellenfél számukra.

Az “A” jelű négyesnek éppen az lehet a kulcsa, hogy a spanyolok mögött egy rendkívül nyílt versenyfutás alakulhat ki. A svédeknél nagy kérdés, hogy a jelenleg sérült kulcsembereik felépülnek-e az Európa-bajnokságig, Amanda Zahui miként határoz a WNBA és a válogatott között, illetve a csúcsformában pattogtató Eldebrink-ikerpár a gironai, illetve bourges-i formáját képes-e átmenteni. Nekik talán az utolsó igazán nagy dobásuk lehet ez a torna és éppen ezért a svédeknél már a fiatalok beépítését is nézni kell. Ha utolsó nagy dobás, akkor ez a fehéroroszokra abszolút igaz. Sőt, inkább már utolsó utáni dobásról beszélhetünk az esetükben. Kisebb meglepetés, hogy kijutottak. Minden nyilatkozat arra utalt, hogy 2019 nyarán, azzal, hogy nem érték el a tokiói selejtezőt, lényegében a korábbi domináns generációjuk lezárta az eredményorientált válogatott szereplést. Végül azonban még egy táncra összekapták magukat és egy-egy meccsen mindenkire veszélyesek lehetnek.

B-csoport (Valencia, Spanyolország):
Szerbia, Olaszország, Montenegró, Görögország

Ha a spanyoloknál az Európa-bajnokság és az olimpia közötti egyensúlyról beszéltünk, akkor ez a szerbeknél hatványozott kérdés. Érdekes lesz figyelni, hogy Marina Maljkovic miként állatja össze a keretet. A rutinos játékosokkal miként gazdálkodik, tehát mindenki megy mindkét tornára vagy adott esetben Valenciába már egy megfiatalított sor utazik. Nyilván teljes összeállításában éremesélyes Szerbia, amely az elmúlt nyolc évben háromszor is négy között járt és egyszer nyert is. Olimpia ide vagy oda, nehéz ezt a szempontot elengedni. Olaszországon óriási a nyomás, hogy végre felnőtt szinten is komoly eredményt érjenek el. Az utánpótlásuk szárnyal, 2019-ben U20-as és U18-as Eb-t nyertek, U16-ban az 5. helyen zártak. Felnőtt szinten azonban az áttörés előbb Giorgia Sottana, majd Cecilia Zandalasini generációjának sem sikerült eddig. Ilyen klasszisokkal “időzített bomba” a csapatuk, bármikor kiszaladhat egy nagy eredmény. Ha a négy első kalapos válogatott (spanyol, francia, szerb, belga) esetleg az olimpia miatt variál a formaidőzítéssel, akár még meg is ragadhatják az esélyt.

Montenegró és Görögország nagy lehetőséget kapott ezzel a négyessel. Könnyen lehet, hogy egymás között dönthetik el a harmadik továbbjutó hely sorsát. A 12 közé kerülés pedig mindkét nemzet számára nagy siker lenne. Főleg, hogy komoly generációváltás zajlik a kereteikben. Meghatározó egyéniségek búcsúztak az elmúlt két évben mindkét alakulattól. Nagy lökést adhat ebben a folyamatban egy némileg váratlan siker. A görögöknél már az utolsó másodpercekben kivívott kvalifikációt is ilyen közhangulat fordító eseményként élik meg.

C-csoport (Strasbourg, Franciaország):
Belgium, Szlovénia, Törökország, Bosznia-Hercegovina

Bízva abban, hogy teljes kapacitással lehetnek nézők a lelátón, Franciaország Belgiumot választotta társnak. A belga szurkolók így remek hangulatot varázsolhatnak a strasbourg-i helyszínen. Azért is lehetnek bizakodóak a belga hívek, mert a 2019-es botlásuk ellenére, amikor nem jutottak a négy közé, Emma Meesseman és Julie Allemand még tovább fejlődött, a tengerentúli karrierjük is új lendületet vett és olimpiai kvótát szereztek. Ráadásul Kim Mestdagh schiói példája jól mutatja, hogy megfelelő csapatválasztással többen is felnőhetnek hozzájuk. Tokióban is tényezők lehetnek. Szlovénia kiemelkedő utánpótlásából már komoly egyéniségek nőttek ki és lettek európai szinten jegyzettek a profik között. Évről évre lépnek előrébb és amit ebben a sorozatban mutattak, az nagy reményekkel töltheti el őket egy eredményes szereplés kapcsán. Mivel minden szlovén kulcsjátékos légióskodik, így sok múlik azon, hogy a klubszezon hajrája hogy alakul, milyen formában, egészségesen zárnak-e a meghatározó embereik.

Törökország és Bosznia-Hercegovina teljesen más pozícióból készül. A törökök mostani domináns generációja már túl van a csúcson. Nem könnyíti az életüket, hogy a klubok játékospolitikája nem sokat változott, inkább csak finomodott. Bár a Fener és a Galata is igyekszik jobban sakkozni a hazai maggal, de még az út elején járnak, hogy megtalálják a minőségi légiósok, a hazaiak fejlődése és az eredmények közötti összhangot. A bosnyákok egy extraklasszis tehetség, Marica Gajic vezetésével és egy kiemelkedő honosítással, Jonquel Jones segítségével jutottak ide. Nagy kérdés, hogy Gajic felépül-e és miként tér vissza sérülése után, illetve Jones ott lesz-e az Európa-bajnokságon. Ha mind a kettőre pozitív válasz jön, akkor a bosnyákok üde színfoltként tündökölhetnek az Eb-n.

D-csoport (Strasbourg, Franciaország):
Franciaország, Oroszország, Csehország, Horvátország

A franciák ugyanabban a cipőben vannak, mint a spanyolok. Egy hazai rendezésű nagy torna és az azt egy hónappal követő olimpia között kell egyensúlyozni. A mennyiség és a minőség egyértelműen az oldalukon áll, ahogy az is, hogy 2009 óta mindig négy közé jutottak és öt döntőt vívtak ez idő alatt. Az utolsó négy kiírásban mindig ezüstérmet szereztek, de talán számukra klub oldalról most jön a legtöbb. A nemzetközi kupás csapatok fejlődtek, erős hazai maggal dolgoznak és továbbra is a kontinens legnagyobb merítési lehetőségét biztosítják. Szerkezetben ismét sokoldalú csapat formálódhat és van egy olyan született zsenijük, mint Marine Johannes, akinek immár egyértelműen vezérként kell az élre állnia.

10-15 évvel ezelőtt egy francia-orosz meccs igazi klasszikusa lett volna a női szakágnak. A hagyományok miatt most is így van ez, de az elmúlt években más célokért küzdött a két nemzet. Érdekes lesz figyelni, hogy Maria Vadee és Raisa Musina generációja újra felemeli-e Oroszországot a legnagyobbak közé. A selejtezőben nem sok jel utalt erre. Olaf Langét hazai szakember váltotta a kispadon és az volt a fő magyarázat a döntésnél, hogy egy teljesen orosz stáb jobban érti a speciális orosz viszonyokat. Legyen igazuk! Mert kívülről nem nagyon látszódik, hogy hol lehet az eredményességi fordulat kulcsa. A Kurszk és az Orenburg gazdasági okok miatt nagyobb hangsúlyt helyez a hazaiakra, ami reményt adhat.

Csehország és Horvátország számára komoly lehetőség ez a csoport, hogy továbbjusson. A horvátok Ivana Dojkic fejlődésének köszönhetően egy európai szinten is meghatározó klasszisra építhetnek. Mivel a társak jegyzett bajnokságokban játszanak, tudják hozni Dojkic mellé azokat a villanásokat, amivel nyerhetnek meccseket ezen a porondon. A cseheknél Stefan Svitek rutinosan menedzselte ezt az Eb-selejtező-sorozatot is. Kis merítésből kell ügyesen sakkoznia. Kulcs, hogy Gironából Julia Reisingerova csúcsformából érkezzen (erre minden esély meglesz) és a honosított Kia Vaugh rendelkezésre álljon. A prágai mag komoly hátrányt szenvedett a vírushelyzettel. A 14 garantált magas szintű Euroliga meccsből lett hat és nem jutottak tovább. Mivel a bajnokságban nincs kihívás, így ezen meccshiány olyan ritmusvesztés, ami a válogatott életére is kihathat.