Magyarország

Koch Dóra: “el kellene hinnünk, hogy sikerülhet”

Szerző: wbasket.hu

2020.12.09. 08:43

#ELTE-BEAC Újbuda, #f2, #Koch Dóra

Egy évnyi „B csoportos” szereplés után az ELTE-BEAC Újbuda színeiben újra az élvonalban kosárlabdázik Koch Dóra, aki az elmúlt időszakban kifejezetten sok lehetőséget kapott Balogh Judit, vezetőedzőtől. Vele beszélgetett az átigazolásáról, a saját maga felé támasztott elvárásokról, a következő hetek kihívásairól és a közelgő ünnepekről a klub honlapja.

Térjünk vissza először egy kicsit a nyári átigazolásodra. Nyilatkoztad korábban, hogy mindenképpen szerettél volna visszatérni az Nb1-be, miért épp a BEAC-ot választottad?

Nyilván kézenfekvő válasz lenne, hogy a nővérem, Laklóth Anna itt sportigazgató, de ez csak egy része a történetnek. Mindig is szimpatikus volt az az elv, amit a BEAC-ban vallanak, hogy komoly szerep hárul a magyar játékosokra, így nem először került szóba nálam sem, hogy szeretnék itt játszani. A nyáron azért érezhető volt a bizonytalanság az egész sportágon belül, nem egy olyan klub volt, ahol kérdésessé vált az élvonalbeli szereplés, így amikor jött a megkeresés a BEAC-tól, viszonylag gyorsan eldöntöttem, hogy ide igazolok. Tudtam, hogy itt fogok lehetőséget kapni a pályán, és bár úgy érzem, mindazok a célok, amiket csapatként megfogalmaztunk magunknak és amikért augusztus óta rengeteget dolgozunk, még nem valósultak meg, őszintén bízom abban, hogy ki fog jönni a pályán is a beletett munkánk eredménye.

Abban mindenképpen igazolódni látszik a döntésed helyessége, hogy bőven kapsz lehetőséget a bizonyításra. Visszanézve az Nb1-es éveid statisztikáit, csupán egy évad volt, amikor átlagban több percet kaptál, mint idén az eddigi kilenc fordulóban.

Ez azért egy kicsit csalóka, hiszen a vírushelyzet sok mindent átírt nálunk is, úgyhogy ebből nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni. Én leginkább abban reménykedem, hogy tudok a saját szempontból építkezni ebből a helyzetből.

Mire gondolsz pontosan?

Szeretnék stabil emberré válni a csapatban, olyan játékossá, akinek a teljesítménye mellett nem lehet csak úgy elmenni. De ennél is fontosabb, hogy szeretnék az önmagammal szemben támasztott elvárásoknak megfelelni, elérni azt, hogy tényleg úgy jöjjek le mindig a pályáról, hogy azt mondhatom, maximálisan mindent odatettem, ami bennem van.

Nyilván nem könnyű ezeknek az elvárásoknak megfelelni úgy, hogy egy ennyire erős kosaras háttérből érkezel.

Minden helyzetnek van előnye és hátránya, és azt gondolom, hogy mindenkinek megvannak a pályafutása során a maga nehézségei, amikkel meg kell küzdenie , kinek ez, kinek az. Tény, az én életem eddigi 27 évében nem nagyon volt olyan nap, amiben nem lett volna ott a kosárlabda. Akkor is, amikor mondjuk egy hullámvölgy legmélyebb pontján az ember épp nem szeretne tudomást sem venni róla. A családom igyekszik mindig erősíteni bennem a jót, amiért nem lehetek elég hálás, bennem pedig nagyon erős bizonyítási vágy dolgozik, azt hiszem, ez az, ami az élsporthoz hozott engem elsősorban.

Beszéljünk egy kicsit a csapatról, erről az idényről. Azt mondtad, úgy érzed, nem jött még ki belőletek az a rengeteg munka, amit beletettek az idei évadba augusztus óta. Szerinted miért?

Nagyon sokat beszélgettünk erről a lányokkal az elmúlt időszakban. Én azt gondolom, hogy el kellene hinnünk, mindannyiunknak, hogy sikerülhet. Az eddigi meccsek többsége, a szoros végeredménnyel zárulók is, azt a forgatókönyvet hozták, hogy hátrányból kellett visszakapaszkodnunk. Ehhez szinte mindig meg volt az erőnk, lendületünk, még az utolsó negyedekben is. Azt kellene elérnünk, hogy ezt az erőt, lendületet ne a visszakapaszkodásra tudjuk csak használni, hanem arra, hogy kézben tudjunk tartani egy mérkőzést. Csapatként folyamatosan „érünk”, de még mindig van hová tartanunk. Fontos az is, hogy legyen önbizalmunk és bizalmunk is egymásban, hogy találjuk meg adott meccseken azokat, akik húzóemberek tudnak lenni, és az általuk adott energiát csapatként is jól tudjuk használni.

16 nap van karácsonyig, ránk pedig 5 meccs vár még az ünnep előtt. Hogy lehet ezt az elképesztő terhelést bírni?

Sok lesz, az biztos. Az elmúlt hetekben, mióta kijöttünk a karanténból, igyekeztünk olyan munkát végezni, hogy fizikailag is bírjuk ezt a sorozatterhelést. Azt gondolom, az lesz a legfontosabb, hogy a személyes problémáinkon, a stresszhelyzeteken mindannyian túl tudjunk lépni egyénileg és együtt, csapatként is. Ez az év a folyamatos változásról, a különböző nehézségekről szól, ezen csak összetartással lehet úrrá lenni. Mindenkire szükség lesz a következő két hétben, aki itt van most. Én személy szerint sosem játszottam még december 23-án tétmeccset, és a két ünnep között sem, ez egy egyedi helyzet, de ehhez is alkalmazkodni kell. Minden csapat fáradt lesz, úgy vélem, akarati tényezők fognak dönteni adott mérkőzéseken.

Ezen a héten két fontos idegenbeli mérkőzés is vár ránk, a PINKK és a Vasas ellen. Hogy látod az esélyeket?

Két nagyon nehéz mérkőzésre számítok, ahol meg kell küzdenünk majd a téttel is, hiszen ők azért a közvetlen ellenfeleink közé tartoznak. Ezeken a meccseken a stresszhelyzet kezelése legalább olyan fontos lesz, mint a papírra vethető statiszikai mutatók. A PINKK ellen nagyon későn lépünk majd pályára, messze is utazunk, ezek sem könnyítenek a helyzetünkön. Ezzel együtt nagyon szeretnénk már újra győztesen lejönni a pályáról. Szép játék a kosárlabda, szeretjük is játszani mindannyian, mondjuk egy Sopron elleni mérkőzésen siker, ha bizonyos kitűzött részfeladatokat jól oldunk meg, de élsportolók vagyunk, nyerni szeretnénk, hiszen ezért ez a hivatásunk. A Vasas elleni mérkőzéssel kapcsolatban nehéz mit mondani, ők gyakorlatilag két hónapja nem játszottak, ami sokféleképpen hathat egy csapatra. Mi meccsből jövünk, annak minden fáradtságával, a másik oldalon viszont az én véleményem az, hogy fizikumot meccs nélkül nehéz építeni, úgyhogy akár előny is lehet, hogy mi azért tudtunk játszani az elmúlt hetekben is.

Zárjuk egy könnyedebb témával, a sok meccs után azért itt lesz a karácsony is pillanatokon belül. Nálatok hogyan telik hagyományosan az ünnep, és miben lesz más az idei?

Ahogy a többségnél, a karácsony nálunk is családi ünnep. Talán december 24-25 az a két nap az évben, amikor tényleg félretesszük a kosárlabdát, nincs előttünk egyetlen statisztika sem, nem megy a háttérben egyetlen mérkőzés sem. Idén nagy kérdés, hogy az öcsém haza tud-e külföldről jönni az ünnepre, ebben most még csak reménykedünk. Mi hagyományosan tíznél kevesebben vagyunk együtt karácsonykor, így azért tudunk idén is közösen ünnepelni, de az biztos, hogy a szokottnál szolidabb, csendesebb ünnep lesz az idei nálunk is.