Hirdetés
Utánpótlás

Kölcsönösen erősíti egymást az iskola és a sport – interjú Czukorné Hollós Annával



:

:

Fotó: Tóth Zsombor / Sopron Basket

Hirdetés

Múlt héten kezdődtek hazánkban a 2022-es tavaszi érettségi vizsgák. Ennek szellemében mi is a sport és a tanulás kapcsolata felé vesszük az irányt. Czukorné Hollós Annával, a Soproni Darazsak Sportakadémia szakmai igazgatójával beszélgettünk arról, hogy miként lehet összeegyeztetni ezt a két területet, milyen lépéseket tesz ennek érdekében a sportakadémia.

Kezdjük az alapokkal, hogyan fér meg egymás mellett a feltörekvő játékosok számára a sportakadémiai élet és az iskola?

Feladatunk, hogy mindkettőt, a kosárlabdát és a tanulást biztosítsuk magas szinten a játékosaink számára. Ennek érdekében minden helyi középiskolával, illetve a Soproni Egyetemmel szoros együttműködést alakítottunk ki.

Minden intézményben van egy mentorunk, aki segíti a játékosaink tanulmányait. Ez ugyanúgy igaz az egyetemi szintre, mint a középiskolákra. Sőt, vannak általános iskolás növendékeink és ott is jelen vannak a mentoraink. Ők biztosítják, hogy képben legyünk és havi szinten kapjunk információkat arról, hogy a játékosaink hogyan teljesítenek az iskolában. Ha bármiféle problémáik, nehézségeik adódnának a tanulmányaik során, akkor azonnal segítséget kérhetünk nekik.

Az iskolák támogatása, együttműködése elengedhetetlen ebben a munkában. Nekem 25 éves kapcsolatom van a soproni oktatási intézményekkel. Ha ők nem lennének segítő szándékúak és nem értékelnék a tanulóik, a klub beletett munkáját, akkor nem tudna így működni a rendszer. Ha feljebb megyünk, akkor az egyetemről ugyanez elmondható. Az Euroliga-győztes csapatunkból Varga Alíz és Varga Sára a Soproni Egyetem kiváló mentorálásával tud haladni a diploma megszerzése felé.

Ez egy szemléletformáló munka is. Emberi oldalról hogy néz ki? Ti is megpróbáljátok átadni azt a gondolatot a lányoknak, hogy haladni kell a tanulmányokkal?

A közelmúltban a kiemelt tehetségeinkkel volt egy megbeszélésünk, melyre Fegyverneky Zsófi is elkísért. Szó esett a tanulásról és Zsófi többek között azt mondta: „tudjátok azért fontos az iskola, mert a kosárlabda az okos emberek sportja.” Ennek szellemében dolgozunk és ezt igyekszünk közvetíteni a hozzánk érkezőknek. Ahhoz, hogy tehetséges játékosokból élsportolók, majd eredményes profi kosárlabdázók legyenek, komoly játékintelligenciára van szükség. Az pedig csak úgy alakul ki, ha pályán és iskolában is edzik az agyukat.

Továbbmegyek, az intézményeknek is átadható az a gondolkodás, hogy partnerek legyenek a tanulóik, hallgatóik versenyeztetése alkalmával?

Hosszú távú munka eredményeként valósulhat ez meg. Ahhoz, hogy ennek a jelentőségét egy oktatási intézmény vezetésének meg tudjuk mutatni, az a sportakadémia részéről vezetői felelősség és sok esetben kapcsolatrendszer függvénye, ahogy erre utaltam korábban.

Az, hogy ez a tanári, oktatói szinten megjelenjen, már a látható eredményességen is múlik. Tehát azzal, ha egy tanuló utánpótlás-válogatott kerettag lesz, öregbíti az iskolája hírnevét a diákolimpia országos döntőn, meg tudja mutatni az iskolán kívüli munkája eredményét. Másik oldalról szükséges ehhez a játékosok megfelelő hozzáállása is, akik alázattal és tisztelettel viseltetnek a tanáraikkal szemben. A hiányzásaikat, a felmerülő problémákat az elvárható módon beszélik meg. Erre nagy hangsúlyt fektetünk. Kicsi koruk óta neveljük őket és nem csak arra, hogy a pályán, a sport közegben, hanem arra is, hogy az iskolában a pedagógusaikkal, a társaikkal hogyan kell viselkedni. Teljesen komplex a sportakadémiai nevelés ilyen tekintetben is.

Melyek azok a kritikus pontok, amikor gyakran találkoztok szülői kérdésekkel, a tanulmányok szempontjából féltő hangokkal?

Én kettőt emelnék ki. Az első ilyen, amikor 14 éves korban bekerülnek a gyerekek a sportakadémiára, illetve már azt megelőzően, amikor jelentősen megemelkedik az edzések intenzitása. Ilyenkor azok a félelmek erősödnek fel, hogy kevesebb idő és energia marad a tanulásra. A tapasztalataink azt mutatják, hogy aki emiatt hagyja abba a kosárlabdát, ő azt követően sem lesz jobb tanuló. Másik oldalról viszont azt látjuk, hogy a sport kiválóan megtanítja a fiatalokat az időmenedzselésre. Be tudják osztani, hogy mindenre jusson idő, tehát a kosárlabdára, a tanulásra és a társaikkal való minőségi szabadidő eltöltésre.

A második pedig, amikor 16 éves korban vetik fel a szülők, hogy a továbbtanulás miatt érdemes mérlegelni a folytatást a kosárlabdában. Ilyenkor a tanulásra, az érettségire való felkészülésre fordított idő kérdése az első. Azon játékosoknál, akiknél feltétlen szükséges ezekben az esetekben kompromisszumos megoldást keresünk. Szinte minden második évben van például olyan játékosunk, aki orvosi egyetemre szeretne menni és az utolsó évet könnyített munkával végzi. Egyik orvosi egyetemistánk sem hagyta abba a kosárlabdát az érettségi előtt, hanem végig tudta csinálni a kosárlabdával járó munkát úgy, hogy mellette sikeresen felvételizett.

Tapasztalataink alapján egyébként az orvosi egyetem az egyetlen olyan irány, amely előtt valóban kirívó mértékben megnő a tanulási mennyiség. Minden más esetben azt látjuk, hogy normál edzésmunka mellett is sikeresen felvételiznek a növendékeink. Az elmúlt 10 évben nem is volt olyan játékosunk, aki ne ment volna tovább főiskolára vagy egyetemre.

Mondtad az időmenedzselést. Az például egy olyan képesség szerintem, amit az élet bármely szakaszában lehet hasznosítani és óriási dolog, ha valaki ezt fiatalon elsajátítja.

Mi azt gondoljuk, hogy amit a sport a személyiségén fejleszt egy játékosnak: a kitartást, az alázatot vagy a többször említett időmenedzselést, nagyon nagy százalékban segíti őket az egyetemi tanulmányaikban, illetve a civil életben.

Utaltál az egyetemre. Érdemes egy kicsit tisztázni az olvasóinknak, hogy a sportakadémiai rendszer meddig kíséri el a játékosokat?

Ez a különbség a normál akadémia és az államilag kiemelt sportakadémia között. A sportakadémia 23 éves korig foglalkozik a játékosokkal. Nekünk is több partneri együttműködésünk van. Azokat, akik például Budapesten vagy Zalaegerszegen tanulnak tovább, kölcsönadjuk és ugyanúgy figyeljük a teljesítményüket. A statisztikák azt mutatják, hogy a többség időben végez és diplomát szerez.

A korábbi növendékeinkkel a későbbiekben sem szakad meg a kapcsolat. Jelenleg a sportakadémia egyik orvosa fiatalon darazsas játékos volt. Nemrég végzett az egyetemen, a soproni kórházban most lesz gyermekszakorvos és mellette dolgozik nálunk is. Edzőink, technikai vezetőink szintén korábban játékosaink voltak és az egyetem sikeres elvégzése után jöttek hozzánk dolgozni. Olyan gyógytornászt fogunk felvenni, aki szintén nálunk kosárlabdázott és most végzett az egyetemen. Ez komoly visszajelzés számunkra, hogy felsőfokú végzettséggel a zsebükben különböző területekre jönnek vissza a játékosaink.

Fotó: Szalay Károly / SZK

A Sopron Basket profi csapatában is szerepelnek egyetemisták. A Soproni Egyetemen tanulók ünnepi köszöntéséről lapunkban is beszámoltunk az Euroliga-győzelem után. A magas szintű sport és az egyetem kapcsolata viszont még így is egy összetett kérdés. Neked milyenek a benyomásaid?

Az élsporthoz a bolognai típusú rendszer jobban passzol. Azt megelőzően sokkal nehezebb volt egyetemi diplomát szerezni az élsport mellett. Most egyéni tanrendre is nyílnak lehetőségek és az is nagy segítség, hogy egy-egy tantárgyat úgy lehet csúsztatni, hogy közben halad a játékos tanulmányi előmenetele.

Aki céltudatos és elhatározza, hogy az élsport mellett fontosak számára az egyetemi tanulmányok, az meg tudja megcsinálni. Nem azt mondom, hogy könnyen és mindent a lehető legrövidebb idő alatt, tehát három év alatt a BSc-t és két év alatt az MSc-t, de közel ezekhez a szintekhez tudják teljesíteni.

A felnőtt csapatunkban szereplő lányok azt mondják, hogy időként még segíti is a sportban a nehézségek feldolgozását, hogy van egy másik lábuk és arra is kell koncentrálni.

Zárásul, említetted, hogy vannak egyetemi együttműködéseitek. Akik a Soproni Darazsak Sportakadémiáról más városban folytatják felsőfokú tanulmányaikat és mellette szeretnének a sportágban maradni, nekik tudtok segíteni?

Erre törekszünk és szerencsére egyre jellemzőbbek a kétoldalú kapcsolatok. Mivel jó szinten vannak a játékosaink, amikor a fogadó intézmények sikeres felvételi után szembesülnek azzal, hogy honnan érkezett, mit csinált korábban a leendő hallgatójuk, a legtöbb esetben szinte azonnal felveszik velünk a kapcsolatot, hogy szerepeltetnék a B-csoportos, illetve a MEFOB csapatukban a játékost.

Ennek a továbbfejlesztett változata az lenne, hogy Magyarországon, ha nem is az USA szintjén, de jó szintre kerüljön az egyetemi kosárlabdasport. Ezen a MKOSZ és az intézmények is dolgoznak. Sterbenz Tamás, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem rektora már sok-sok évvel ezelőtt zászlajára tűzte azt, hogy magasabb szintű egyetemi bajnokságot hozzanak létre. Olyat, ami tényleges kihívás a játékosoknak. Ha az ország bármely pontjára megy egyetemre egy addig magas szinten kosárlabdázó fiatal, ott hasonlóan tudja folytatni.

Egy erős egyetemi bajnokság azoknak is egy második láb lehetne, akik kikerülnek az U20-as szabály alól, de még egyetemisták. Gondolok arra, hogy az A-csoportos csapat kispadján kapott szerepen túl az egyetemen mellett megfelelő szinten sokat játszhatnának. Most ez még nem reális, mert akkora a különbség a kettő között. A Zöld-csoport élmezőnyének vagy a Piros-csoport második felének színvonalát elérve viszont már nem lenne lehetetlen.

Nyilván ezek a fejlesztések nem egy-két év után hoznak eredményt. A közelmúltban vetettünk számot az élvonalbeli U20-as szabályról. Az 1997-1998-as korosztályból kikerülők közül legalább tíz olyan minőségi felnőtt játékost is felsorolhatunk, akik megállják a helyüket és a felnőtt válogatottban is bemutatkoztak. Ezt csak azért említettem példaként, mert ez is minimum 10 évbe telt, amíg eljutottunk ide. Tehát azok az intézkedések, amik előre mozdíthatnak egy rendszert, idő, amíg kifutnak. Következetes munkával viszont az egyetemi kosárlabdában is jó szintre el fogunk tudni jutni.

Hirdetés