Magyarország

Kollegiális viszonyban a játékosokkal – interjú Laklóth Annával

Szerző: Nagy Norbert

2022.06.09. 10:04

#ELTE-BEAC Újbuda, #f2, #Laklóth Anna

Az ELTE-BEAC csapata az elmúlt két évben ezüstérmet szerzett az egyetemi bajnokságban. Laklóth Anna vezetőedzővel beszélgettünk az eredményességi fordulatról, az egyetemi kosárlabdázás emberi és szakmai oldaláról, illetve fejlődési lehetőségeiről.

Gratulálok az eddig elvégzett munkához! Hatalmas utat tett meg az ELTE-BEAC csapata a vezetéseddel. Kétszer is ezüstérmet szereztetek az egyetemi bajnokságban. Minek tudható be ez az eredményességi fordulat?

Köszönjük! Most már jobban tudom értékelni, de az idei ezüstérem a döntőt követően nagyon fájt. Főleg, hogy a végső győzelemre is esélyes TFSE-t sikerült az elődöntőben megverni. Nagyon arra a meccsre koncentráltunk és volt bennem egy félsz, hogy olyan érzelmi kiürülést hoz, ami után már nem tudunk ugyanazon a szinten teljesíteni. Sajnos egy rossz negyed okozta a vesztünket.

Az eredményesség abszolút az egyéneknek köszönhető, ez azért az egyetemi bajnokságra is ugyanúgy jellemző, mint bármely másik sorozatra. Azoknak a játékosoknak, akik szívesen csatlakoznak és tudják vállalni az egész éves szereplést. Egy jó szellemiségű társaság gyűlt össze mind a két évre. Szerencsére nagy átfedés volt a két keret között. Most majd két távozónk is lesz, Lendér Lilla és Foltin Blanka. Ők lediplomáztak és ez az év volt, amikor visszajátszottak. A pótlásukat igyekszünk megoldani.

Az egyetemi bajnokságban – és ez szerintem nagyon jó kezdeményezés –, azok játszhatnak a négyes döntőn az A-csoportból, akik legalább az alapszakasz mérkőzések 50%-án pályára léptek. Hiába nagy intézmény az ELTE és sok játékos tanul itt, mindig kérdés, hogy a klubjuk miként engedi el őket. Ezért kiemelten fontos hozzátenni, hogy ezt a két ezüstérmet köszönhetjük a lányoknak, de a velük dolgozó edzőknek is, akik támogatják az egyetemi szereplésüket. Nagyon hálás vagyok nekik ezért! Idén érkezett játékos Ajkáról, a BKG-tól, a Törekvés SE-ből, SZPA HSE-ből, sőt a TFSE-ből is.

Amit elmondtál, az korábban is megtörténhetett volna. Mi alapozta meg, hogy most tudtatok nagyobb célokat megfogalmazni?

Megmondom őszintén, hogy én korábban az egyetemi bajnokságot annyira nem követtem és emiatt nem is szeretnék véleményt mondani az előtte lévő időszakról. Nyertem MEFOB-ot, de akkor még más volt a lebonyolítás. Mi, az A-csoportos játékosok csak a döntőre érkeztünk és nem volt ekkora presztízse sem. Ezért mondtam a lányoknak, hogy egyfelől sajnálom, másfelől irigylem őket. Sajnálom, mert már nem olyan buli, mint régen volt. Másfelől irigylem őket, mert van presztízse és sokkal értékesebb bajnoksággá nőtte ki magát. A négyes döntő egyértelműen, de már a keresztjáték és a csoportmérkőzések is magas színvonalú találkozókat hoztak.

Talán mondhatom azt, hogy sikerült közös hangot találni a lányokkal. Ez a Zöld-csoportos csapatomra is jellemző, de az egyetemire főleg, hogy az itt zajló munka kollegiális viszonyon alapul. Mivel kevesebbet edzünk együtt, így sokkal többet beszélgetünk. Kíváncsi vagyok a véleményükre, hogy mi működhet a mérkőzéseken. A visszajelzésükre igyekszem reagálni. Talán ez a szimbiózis, ami ilyen eredményre vezetett. A játékosok többsége ugyanis tisztában van a képességeivel, pontos visszajelzéseket tudnak adni saját állapotról, a játék milyenségéről, amire építhetek. Jól hasznosítható meglátásaik vannak arra vonatkozóan is, hogy hol lehetne javítani pályán és pályán kívül.

Nem biztos, hogy ez a szemlélet minden csapatnál, minden közösségben működik, de nálunk most egyértelműen igen. Úgy érzem, hogy a lányok meghálálták azt a bizalmat, amit próbáltam megadni nekik.

Jó hallani ezt az edzői mentalitást. Ritka az ennyire partneri viszony.

Úgy látom, hogy a fiatalabb generációnál egyre jellemzőbb ez a szemlélet. Ettől függetlenül azt figyelembe kell venni, amit az előbb hangsúlyoztam: ez azért nem minden közösségben, nem minden helyzetben működhet. Nekem ilyen szempontból nagy szerencsém van.

Érett, céltudatos játékosokkal dolgozhattam az elmúlt két évben, akik nyitottan álltak hozzám is. Motiváltan érkeztek a mérkőzésekre, még azokra is, ahol az erőviszonyok nagyobb különbséget ígértek. Tisztában voltak azzal, hogy gyakorlás szempontjából ezek a meccsek számukra létfontosságúak.

Hogy néz ki egy egyetemi csapatépítés? Lehet valamennyire rendszerben gondolkozni?

Mi úgy raktuk össze az elmúlt két évet, hogy szeptemberre nagyjából megvolt az a 10-12-14 játékos, aki tudja és akarja vállalni. Már most is zajlanak a beszélgetések, hogy kik szeretnék ezt csinálni jövőre, egyáltalán kiket engednek el. Lehet, hogy működhetne jobban rendszerszinten, de egyelőre a személyes ismeretség a döntő. Elég szűk a női kosárlabda közege és mindenki tudja, hogy ki hova jár egyetemre. Ez megkönnyíti a kapcsolatfelvételt.

Most elsősorban a hiányposztok pótlásán van a hangsúly, de az sem lenne baj, ha mélyebb keret alakulna ki. Hosszú a szezon és megterhelő két-három bajnokságban szerepelni. Főleg a hétközi utazós meccsek a nehezek. Elutazni Nyíregyházára, ott este bajnokit játszani és másnap reggel dolgozni, iskolába menni, nem ideális. Ilyenkor nem probléma, ha nagyobb bázis áll rendelkezésre. Ezen felül a legnehezebb azt megszervezni, hogy az A-csoportos játékosokat miként illesszük be. Itt az elsődleges cél, hogy a hat hazai alapszakasz mérkőzésen pályára tudjanak lépni.

Rendszerszinten biztos, hogy lehetne javítani, de minden évben igyekszünk felmérni a lehetőségeket és abból a legtöbbet kihozni. Figyeljük, hogy kinek milyen egyéni erősségei vannak, csapatban mi működhet és ehhez megfelelő játékokat mentünk át. Az alap játékelemek ismerősek mindenkinek. Támadásban azt a készletet használjuk, amit a klubjaikban is, védekezésben pedig igyekszünk elrejteni a gyenge pontjainkat. A kevés közös edzésből kell kihozni a legtöbbet. Ahogy utaltam erre előbb, az alapszakasz mérkőzéseket is próbáljuk arra használni, hogy minél jobban összeszokjuk.

Most, hogy több új játékos lesz, szükség lehet több közös edzésre. Erre jellemzően a keresztjáték és a négyes döntő előtt kerülhet sor. Remélem, hogy eljutunk idáig jövőre is. Jól működött eddig a mag, így én bizakodó vagyok. Nem lehet más a célunk jövőre sem, mint a négyes döntő.

Térjünk vissza ahhoz, hogy más lett a presztízse az egyetemi bajnokságnak. Ez a csapatok összetételén is látszódott. Most már jól összerakott, jó szerkezetű együttesek sorakoztak fel.

Látszik, hogy az egyetemek fordítanak az erőforrásaikból a kosárlabdára. Ennek én nagyon örülök, mert nagy szükségük van a játékosoknak versenyhelyzetre, hogy az eredményeket tekintve terhet pakoljuk rájuk. Nagyon egyszerű példa erre, hogy nekem óriási bánat az, hogy a Piros és a Zöld-csoport oda-visszavágós rendszerben zajlik play-off nélkül. Nyilván a jelenlegi rendszerbe nem férne bele, de nagyon fontos, hogy legyenek ilyen „élet-halál” mérkőzések a keresztjáték során, illetve a négyes döntőben.

A fejlődésükhöz nagyban hozzájárul, hogy felmérhetjük ki hogyan teljesít teher alatt, hogyan reagál arra, ha olyan meccsen lép pályára, amit muszáj megnyernie a céljai eléréséhez. Én ilyen szempontból is örülök az egyetemi bajnokság felfutásának. Ez a felfutás az, ami az általad hozott példában a szerkezetekben is meglátszik. Egyre komolyabb kosárlabdát játszanak a csapatok.

Zárásul, meddig fejlődhet az egyetemi bajnokság? Szerinted előzheti akár a Piros és a Zöld-csoportot?

Ez egy jó kérdés. Szerintem akár második bajnokságnak az A-csoport mögé felfejleszthető. Szerencsére egyre komolyabban veszik a kettős karriert a jelenleg NB1-ben szereplő játékosok. Sajnos ez még az én generációm esetében sem természetes. Ha valaki régebben mégis egyetemre járt, akkor is inkább az volt a jellemző, hogy valamilyen formában segítséget kapott annak elvégzésében. Most már a játékosok nagyon nagy többsége felsőoktatási intézményben tanul az élvonalbeli szereplés mellett. Ez nagyon jó irány, mert a női kosárlabdából egy nagyon szűk réteg tud úgy megélni, hogy abból a karrierjén túlmutató hosszú távú egzisztenciát tudjon építeni.

A törekvések megvannak arra, hogy az egyetemi bajnokságot tovább fejlesszék. A csapatok és a szövetség is ezen dolgozik. Nem tudom, hogy mikor, de szerintem elérhető, hogy valóban második sorozat legyen belőle. Az első nyolc csapat a Zöld-csoportot már előzi meglátásom szerint. A Piros-csoportban még szerepelnek nagy tapasztalattal rendelkező profi pályafutásukat befejezett játékosok. Az eleje ott még erősebb, de ez is csak idő kérdése szerintem.

Sok múlik azon, hogy az egyetemek mennyi figyelmet szentelnek annak, hogy magukhoz csábítsanak játékosokat. Ha fontosabb lesz a bajnokság, akkor az is fontosabb lesz, hogy a tehetségesebb játékosok hol tanulnak. Ha marad ez az 50%-os szabály, akkor egyre döntőbb lesz, hogy az anyaklubok mennyire közreműködőek. Ott, ahol szorosabb az összefonódás, nem okozhat ez gondot, de ahol több klubtól érkeznek a játékosok, eredményességi oldalon idővel lehetnek problémák.