Hirdetés
Magyarország

Komfortzónáját elhagyva szeretne minél tovább fejlődni Kiss Virág – interjú a Mersin és a magyar válogatott centerével



:

:

Fotó: FIBA.Basketball

Hirdetés

Az év játékosa Magyarországon 2023-ban Kiss Virág lett. A Mersin légiósával, az Európa-bajnoki 4. helyezett válogatottunk centerével ültünk le egy hosszú beszélgetésre az elmúlt időszak tapasztalatairól.

Gratulálok az év játékosa elismeréshez! Jellemezhetem úgy 2023-at, ha nem teszik hivatalossá ezzel az elismeréssel, akkor is pályafutásod eddigi legmeghatározóbb éve van mögötted?

Köszönöm! Ez egy nagyon összetett és tartalmas év volt, valóban. Nem is tudom, hogy hol kezdjem, annyi minden változott. Klubszinten is sok minden történt, hiszen csapatot váltottam, külföldre költöztem. A válogatottal pedig nagyszerű eredményt értünk el az Európa-bajnokságon.

Nagy lépést tettem azzal, hogy eljöttem külföldre. Sok területen változtam, fejlődtem az elmúlt egy évben. Ha valaki megkérdezte volna tőlem tavasszal vagy nyár elején, amikor még nem döntöttem 100%-osan, hogy mit szeretnék a következő szezonban, akkor nem biztos, hogy azt mondom: külföldre mennék. Ez egy nehéz döntés volt, de ez írja le legjobban a hátuk mögött hagyott évet.

Úgy ragadnám meg ennek a lényegét, hogy felbátorodtam a döntéssel és egyértelművé tettem magamban, hogy milyen szintre szeretnék eljutni. Azért, hogy kihozzam magamból és a karrieremből a maximumot, bele kellett vágni a külföldi életbe, játékba, de ez elsőre senkinek sem egyszerű.

Ha egy dolgot ki kellene emelni, hogy miben változtam és mit hozott az év, akkor azt mondanám: felnőttem, de úgy igazán. Eljöttem egy másik országba, miközben a válogatottban meghatározó játékos lettem, ez mindenképpen 2023 fontos hozadéka.

Kimozdultál a komfortzónádból és ez pozitív változásokat indított el?

Így van! Nyílván értek nehézségek, különböző külső hatások, de amikor otthon játszottam, az abszolút a komfortzónámon belül volt. Ez pedig, ami most zajlik, nagyon kívül van azon. Ennél jobban nem is lehetne összefoglalni.

Az előzetes várakozásaidhoz képest milyen a légiósélet?

Amióta itt vagyok Törökországban, rengeteg minden történt. Két edzőváltásra került sor a klubnál. Studer Ágival jöttünk ki, de most már Ági sincs itt. Számtalan olyan dolog zajlik körülöttünk, ami nem könnyíti meg az életünket. Nem tudom milyen más országban játszani, de Törökországban nem egyszerű. Óriási elvárások és eredménykényszer mellett dolgozunk, miközben egy nap alatt is feje tetejére tudnak fordulni a dolgok. Elég csak az elmúlt napok eseményeire gondolni.

Eközben azt sem egyszerű megélni, hogy én az elmúlt években abszolút meghatározó ember voltam. Most hatalmas nevek mellett játszva meg kell találnom a játéknak azt a szegmensét, amiben hozzá tudok tenni, amiben segíteni tudom a csapatot. Nehéz megszokni, hogy az Euroliga és a bajnokság teljesen eltérő rotációt kíván meg. Ráadásul a bajnokságon belül is akad, amikor keretbe sem kerülök a légiós-szabály miatt, de van, hogy 30 perces játékosként számítanak rám.

Az is benne van és meg kellett szokni, ha az elején nem megy, akkor előfordulhat: már pályára sem kerülök utána az adott mérkőzésen. Ez mindenképpen nehéz, de szerettem volna megtapasztalni. Hiszem, hogy ezek a tapasztalatok is hozzásegítenek az álmaim eléréséhez. Úgy érzem, hogy a változó körülmények mellett az alkalmazkodó képességem sokat javult az utóbbi időben, amire mindenképpen szükségem volt. Ezáltal fejlődök emberi oldalról és a kosárlabda részét tekintve.

Fotó: FIBA.Basketball

Mi is válasszuk két részre az értékelést. Nézzük külön-külön a bajnokságot, illetve az Euroligát. Milyen az Euroligás Kiss Virág?

Nem titkolom, nem vagyok megelégedve magammal. Bár az Európa-bajnokságon több Euroligás játékos ellen tudtam pályára lépni, de be kell látni, hogy az Euroliga-szereplés egészen más kávéház, mint bármi, amit eddig tapasztaltam a pályafutásom során. Nem is feltétlenül önmagában a kosárlabda része, hanem a szupersztár játékosok mellett megtalálni azt, hogy ilyen szintű meccseken miben tudom segíteni a csapatot. Teljesen más stratégiát követel meg, jobban meg kell küzdeni a helyzetekért, a labdákért. Azon vagyok, hogy a játék minden szegmensében fejlődjek és jobban megálljam a helyet.

A bajnoki meccseket, statisztikákat látva, ott szerintem jobban megvan a helyed. Te hogy látod?

A bajnokság azáltal teljesen más, hogy „csak” négy légiós lehet a csapatban. Emiatt több lehetőség, több olyan szituáció adódik a játékban, amikor én kerülök helyzetbe. Ezt is meg kellett szokni, mert a török bajnokság egészen más, mint a magyar, amibe az évek alatt belenőttem otthon.

Ettől függetlenül nem mondhatok egy rossz szót sem a török bajnokságra, jobban tudtam adaptálódni, mint az Euroligához. Azon kell dolgozni, hogy az Euroliga is hasonlóan menjen. Tényleg oda tudok visszakanyarodni, hogy egy ilyen csapatban nem könnyű érvényesülni szupersztárok mellett.

Fotó: FIBA.Basketball

Tudom, hogy kívül kívülről mindig más, mint belülről. Én egy olyan szemmel is nézem, hogy amennyire nehéz érvényesülni, akkora megtiszteltetés és lehetőség is egyben ilyen játékosokkal dolgozni.

Abszolút, igazat adok neked. Azt ne felejtsük el, hogy velük edzek nap, mint nap és ez hatalmas fejlődési lehetőség. Lehet, hogy kívülről a számain, statisztikáim nem közelítik meg a korábbiakat, de rengeteget tanulhatok.

Nem felejtem el, hogy milyen célokért küzdünk és nem vagyok telhetetlen. Büszke vagyok arra, hogy ide eljutottam és ilyen közeget megtapasztalhatok. Biztos vagyok benne, hogy ez is a fejlődésemet szolgálja.

Milyenek a bajnoki mérkőzések? Látjuk, hogy évről évre amerikai játékosok dominálják a török mezőnyt.

A legtöbb csapatnál akár négy amerikai játékos van és ez alapjaiban meghatározza a játék képét. Magyarországon – dolgozzon egy klub bármennyi légióssal – olyan játékosokat választanak, akikkel csapatot lehet építeni. Itt ez nem feltétlenül igaz.

A nem nemzetközi kupás csapatoknál jellemző, hogy a négy légiós csinál mindent és a többieknek nem is passzolnak kis túlzással. Az élen lévőknél pedig 6-7 légiós van és közülük négyen játszhatnak, így folyamatosan cserélődnek a keretek. Sok esetben mi sem tudjuk, hogy aktuális riválisunk éppen milyen felállásban szerepel. Nyilván lehet következtetni, de még így is jóval másabb, mint Magyarországon, ahol a 12-es keretek nagyjából stabilak.

A faulthatár is eltérő, sokkal jobban engedik a kemény játékot. Más a meccsek ritmusa is, jóval több a gyorsindítás. Az előre kidolgozott taktikai elemek helyett az egyéni megoldások érvényesülnek. A magyar bajnokság érzésem szerint jobban hasonlít egy klasszikusabb európai stílushoz.

Fotó: CBK Mersin

Brutális meccsszámmal dolgoztok. Az Euroliga mellett 30 meccses bajnoki alapszakasz, illetve rájátszás és most január elején a Török Kupa nyolcas döntője szerepel a programotokban. Hogy bírod?

Ez önmagában sem kevés, de ahhoz volt igazán nehéz hozzászokni, hogy mindenhova repülni kell. Otthon Pécsről Miskolc és Sopron volt a leghúzósabb túra. Itt örülünk annak, ha Isztambulba elrepülünk és ott játszunk. Az esetek nagy részében viszont elrepülünk Isztambulba és onnan még elbuszozunk valahova. Nekünk ráadásul a helyi repülőtér is egy óra busszal.

Emellett pedig ott van az Euroliga. Volt olyan utazásunk, hogy az Euroliga meccsről nem is jöttünk vissza, hanem mentünk rögtön a bajnokira. Nyilván megterhelő, de azzal, hogy nem játszok annyit, mint korábban, fizikálisan rendben vagyok. Inkább a mentális része nehéz. Pont a napokban beszéltük a családdal, ha egyszer újra hazatérek, furcsa lesz visszaszokni a buszozáshoz és a kisebb távolságokhoz.

Két edzőváltás történt és a keretben is több változásra került sor a szezon eső felében. Többek között Studer Ági is távozott. Milyen megélni ezeket a változásokat?

Roberto Iniguez távozását azért volt nehéz megélni, mert Studer Ágival részben miatta választottuk Mersint. Ha nem ő az edző, nem biztos, hogy eljövünk Törökországba. Bele mertünk vágni ebbe a kalandba, mert Roberto személye garancia volt a szakmaiságra.

Otthon nem jellemzőek a gyakori edzőváltások, itt Törökországban ez része a játéknak. Egyikünk sem élt meg ilyet otthon, nem tudtuk hogyan kezeljük a bizonytalanságot. Ez volt az első olyan pofon, amikor leültünk töprengeni Ágival, hogy mire vállalkoztunk.

Az edzőváltások mindig bizonytalanságot szülnek. Nem tudni, hogy az ember mire számíthat. Áginál be is következetett, amitől féltünk. Nem sokat játszott. Itt voltunk egymásnak minden helyzetben, ami óriási segítség. Nekem most sokkal nehezebb nélküle, de azt kívánom, hogy olyan helyre kerüljön Franciaországban, ahol megtalálja a számításait.

Az első, talán legnehezebb hónapokban ott voltatok egymásnak és ez a legfontosabb.

Igyekszem erre így tekinteni én is. Önmagában már az nagy dolog, hogy az első légiós évünket együtt kezdhettük. El kell fogadni, kicsi rá az esély, hogy mindig együtt tudjunk elhelyezkedni. Ezt is próbálom úgy felfogni, hogy ebből is tanul az ember.

Fotó: CBK Mersin

Éles váltással ugorjunk a körülményekre. Milyen Mersin? Hogy érzed magad abban a közösségben?

Nagyon jó város. Minden adott, amire szüksége van az embernek. Jó helyek vannak, szép a tengerpart és mai napig előfordul, hogy 17-18 fokig melegszik az idő. Ez sokat hozzátesz az ember hangulatához.

A csapaton belül is kialakultak a megfelelő kapcsolatok. Hamar meglettek azok, akikkel minden meccs után beültünk valahova. Ági távozásával a nagy négyesünkből nagy hármas lett, sajnos. Mindig megtalálom azt, hogy mikor jó társaságban lenni és mikor egy kicsit egyedül. Én ugyanis olyan ember vagyok, aki alkalomadtán egyedül is szeret lenni.

Ez az ünnepi időszak hogy telik?

December 23-án jött ki a párom és 30-án utazott haza. Nyilván az, hogy 23-án, 26-án és 29-én bajnokink volt, nem keltett éppen karácsonyi hangulatot, de profi sportolóként erre vállalkoztunk.

Ez az első olyan karácsony, amit a nagyszüleim és anyukám nélkül töltök. Eddig nem volt honvágyam, most van egy kicsi. Várom, hogy hozzájuk is haza tudjak menni, amire majd az olimpiai selejtező előtt kerülhet sor. Tudom, hogy sokszor mondtam már, de például ez is egy olyan szituáció, amit meg kell tapasztalni.

2024-re mi szerepel a bakancslistádon?

Elég hosszú a lista. Szeretném, ha februárban sikeresen vívnánk meg az olimpiai selejtezőt. Ez az elsődleges. Ezen felül szeretnék eljutni egy WNBA-s edzőtáborba. Megtapasztaltani a kinti játékot és esetleg tétmeccsen is kipróbálni, hogy meg tudom-e állni a helyem. Előtte pedig a klubcsapattal az Euroliga Final4 egy nagy cél.

Bízom benne, hogy olyan szintre el tudok érni és olyan stabilitást kap a játékom, hogy tavasszal szakmailag mindenképpen sikeresnek értékelhessem ezt a légiósévet. Már most azt mondom, hogy alapvetően megérte, de maximálisan nyilván soha nem leszek elégedett. Szeretnénk olyan teljesítményt nyújtani, hogy nagy célokért küzdő csapatnál kapjak lehetőséget a folytatásban is.

Fotó: CBK Mersin

Hirdetés