Visszatérés közel egy hónap kényszerszünet után – interjú Simon Zsofiával
:
:
Szerdán az Izmit Belediyespor otthonában vív bajnoki mérkőzést a Nesibe Aydin. Simon Zsófiáék közel egy hónap kényszerszünet után lépnek pályára.
Az elmúlt időszak történéseiről és a szezon eddigi alakulásáról kérdeztük Simon Zsófiát.
November 28-án játszottatok utoljára. Mikor ütött be a klubnál a Covid és mi történt az elmúlt egy hónapban?
A novemberi válogatott szünetben mindenki, aki nem szerepelt valamelyik válogatottban, kapott öt napot. Ebben az öt napban pedig mehetett arra, amerre akart. Amikor ezt követően visszaérkeztek a játékosok, azonnal teszteltek minket. Még mindenki negatív volt, de a lappangási időt figyelembe véve a hét közepén végeztek még egy tesztet és akkor már két török lány pozitív lett. Innen láncreakciószerűen ment végig az öltözőben és még heten lettek covidosak. Pont olyan váltásban tudtunk lenni, hogy az első két pozitív török lány éppen vissza tudott jönni, amikor a többi hét elment. Nekem szerencsém volt, hárman vagyunk a csapatból, akik még nem kaptuk el vírust és mellettünk még az edzőnk mondhatja ezt el magáról.
10 győzelemmel és mindössze egy vereséggel rendelkeztetek a leálláskor. Egy újonc csapattól ezek kiváló eredmények. Hogy élted meg ezt a remek kezdést?
Az első két hónapot én nagyon jól éltem meg, annak ellenére, hogy sokat nem játszottam. Átlátható rendszerben dolgozunk, akár az edzéseken, akár ahogy meccselünk. Előfordult, hogy már a mérkőzés előtt tudtam, hogy nem fogok annyit játszani, de az is, hogy adott esetben a következő alkalommal meg 20 percet a pályán tölthetek. A játékidő szempontjából hullámzó volt ez időszak, de a csapat felkészülése az mindig stabil pont. Egyáltalán nem véletlen ez az eredménysor.
A szezon elején is úgy fogalmaztál lapunknak, hogy amolyan joker-szerepre igazoltak. Ilyen szempontból nem váratlan, hogy a játékperceid között ekkora eltérések vannak.
Így van, én egyáltalán nem vagyok meglepődve vagy elkeseredve. Semmi ilyen nincs bennem. Megpróbálom maximálisan kihasználni azt a lehetőséget, amikor a pályán vagyok. Az adott feladatot próbálom elvégezni.
Mikor kezdődött újra a munka teljes kerettel?
Múlt héten szerdán tudtunk úgy teljes kerettel dolgozni, hogy az utolsó covidos is visszajött. Mindenkinek meg kell találnia a saját ritmusát, fizikálisan visszaépítenie magát és akkor a csapatjátékról még nem is beszéltem.
Az utolsó meccsünket majdnem egy hónapja játszottuk. Egyikünk sem gondolja azt, hogy most onnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Ez fizikálisan lehetetlen is, látva a visszajövő lányokon, hogy még a legenyhébb tünetek mellett is ez egy komoly betegség. Nem tudom, hogy mire számíthatunk. Egy biztos, hogy megpróbálunk bő rotációval játszani.
Erre szükség is lesz. Január 3-ig négy meccset kell megvívnotok.
Igen, ez így van. Innen Izmitből rögtön megyünk Isztambulba, mert a hétvégén már a Galatával játszunk. Hazautazunk, lesz három nap felkészülési időnk, majd megyünk Adanába és onnan Mersinbe. Felpakoltuk a táskáinkat és elindulunk bepótolni a halasztott meccseinket.
A saját formádat hogy értékeled a szezon eddigi alakulását nézve?
Az utolsó meccsünket a Cankaya ellen játszottuk és akkor én elég jó formában voltam. Jól szálltam be, mindig pluszt tudtam hozni. Nagyon sokat dolgoztam a dobásaimon és ez a meccseken is megmutatkozott, mivel igen jó dobószázalékom volt. Én úgy fogalmaznék, hogy a végére elkaptam a fonalat.
Hogy ennek az egy hónapnak milyen hatása van, amikor én például csak egy-egyezni tudtam éppen azzal a lánnyal, aki nem volt covidos és emellett erőnléti edzéseket végeztem, azt nem tudom. Nekem is vissza kell térnem a meccs ritmusba. Úgy érzem, hogy egészen jól fel tudtam építeni magam a szezon elején, de aztán beütött a Covid.
Nyilván nem szerencsés a két bajnokságot, a két csapatot összehasonlítani, de látva több őszi mérkőzésedet és figyelve a statisztikákat, én az idei légiós-teljesítményedet komplexebbnek érzem.
Igen, mert irányító poszton is be kell, hogy vessem magam. A szerepköröm egy kicsit kibővült. Korábban mondtam, hogy egy jól átlátható rendszerben kosarazunk. Gyakorlatilag én már meccs közben látom, hogy amikor be kell szállnom, akkor mit várnak tőlem. Ha dobásokat kell vállalnom, akkor azt csinálom, ha passzolnom kell annak, aki éppen elkapta a fonalat, akkor azt csinálom. Ilyen szempontból az itteni helyzetben többet kell gondolkozni, mint Spanyolországban. Kevesebb a játékpercem, a rendelkezésre álló idő alatt kell jól teljesítenem, hogy a következő meccsen is pályára tudjak lépni.
Annak ellenére, hogy nem 40 perces játékos vagyok és nem én dobom a legtöbb pontot, de egy nagyon fontos szerepre hoztak ide. Erre minden nap emlékeztet az edző és minden alkalommal bizonyítanom kell akár hat perc, akár húsz perc alatt. Mivel mindkét irányítónk Covidból jött vissza, így azon a poszton én fogok kezdeni szerdán. Ez a szerep, amiben vagyok, azért különleges, mert oda helyeznek, ahol éppen szükség van rám, ami bárhol lehet.
Török csapatok esetében megkerülhetetlen kérdés, hogy mennyire egységes a keret és milyen a kémia a játékosok között?
A munkakapcsolat egyrészt adott, másrészt mindenki a csapatban az a “munkásember”. Keményen dolgozik, szeret edzeni, odateszi magát minden helyzetben. Ez nekem nagyon imponál, hogy ilyen pozitív közegben zajlik a munka. Ha azt kérdezed, hogy az edzésen kívül mennyit lehet bandázni, mennyire tudunk összetartóak lenni, akkor azt kell válaszoljam, hogy semennyire, mert a Covid nem teszi lehetővé. A csapat vezetői is sokszor megkértek minket, hogy az edzések után egyből hazamenjünk. Ankarában minden zárva van az élelmiszerboltokon kívül. Hétvégente pedig teljes lockdown van. Így végképp sehova sem lehet elmenni.
