Közeledik a grazi olimpiai selejtező – interjú Papp Diával
:
:
Fotó: FIBA.Basketball
Csütörtökön kezdi szereplését a grazi 3×3-as olimpiai selejtezőn a magyar válogatott. Papp Diával beszélgettünk a felkészülés tapasztalatairól és a várakozásairól.
Kezdjük a jól megszokott felvezető kérdéssel. Egy ilyen eseménydús klubszezon után hogy sikerült az átállás 3×3-ra?
Igazából nem volt olyan nehéz. Az első pár edzés után – szerintem mindenki nevében beszélhetek – megtaláltuk a ritmust. Könnyen vissza tudtunk szokni a 3×3-as mozgásokra. Ezzel szerintem nem volt probléma. Mindannyian már több éve csináljuk és nagyon vártuk is a közös munkát.
Hogy telt az első pár nap a svájci tornáig?
Dobóedzésekkel, illetve átbeszéltük a taktikai elemeket, miket hogyan fogunk játszani. Ezen felül a régi játékokat átismételtük. Aztán megérkezett Cyesha az Egyesült Államokból, egy közös edzésünk volt és úgy indultunk Svájcba.
Hogy élted meg azt a tornát? Nekem kívülről ennyi kihagyás után többet adott az előzetes várakozásoknál.
Őszintén szólva nem támasztottunk nagy elvárásokat magunk elé. Jobb eredményt szerettünk volna elérni, de figyelembe véve, hogy egy közös edzésünk volt így négyen és nem játszottunk mérkőzéseket 2019 óta, nem volt meglepő. Minden mérkőzés után úgy éreztük, hogy javul a játékunk és a tornából levontuk a következtetéseket, hogy miben kell változtatni, javulni. Volt értelme, volt tanulsága annak a hétvégének.
Mik voltak ezek a tanulságok, milyen változtatásokra került sor utána?
A támadójátékunkon változtattunk több dologban. Több új játékelemet tettünk bele és megbeszéltük, hogy az adott csapatnál milyen védekezési formát fogunk alkalmazni. Abszolút technikai változtatásokat eszközöltünk és azokat is gyakoroltuk a Svájc utáni héten.
A mezőny milyen benyomásokat tett rád? Másfél év után volt, amelyik csapat meglepetést okozott neked?
A svájci tornán nem voltak új játékosok a közvetlen riválisoknál. A hollandoknál, akik a csoportellenfeleink lesznek Grazban, én azt láttam, hogy összeszokott a mozgásuk. Ez abból is adódott, hogy ők már több hónapja készülnek együtt, gyakorolják a 3×3-at. Nyilvánvalóan teljesen más úgy elindulni egy ilyen tornán, hogy megvan az összeszokottság, a ritmus. Évről évre erősödik a mezőny. Biztos, hogy nem lesz könnyű dolgunk.
Az összetartás második hétvégéjén itthon szerepeltetek. Székesfehérváron a különböző válogatottjaink álltak össze egy tornára. Innen milyenek a tapasztalataid?
Abszolút pozitív élménnyel zártuk ezt a kétnapos mini-tornát az 5:5 válogatottal és a 3×3-as U23-asokkal. Jól jött nekünk. Azokat az elemeket, amiket Svájc után gyakoroltunk, tudtuk alkalmazni élesben. Alkalmunk nyílt megnézni azt, hogy tényleg működhet-e az a taktikai elem, játék, amit elképzeltünk. Jól sikerült. Teljesen más arcunkat mutattuk, jobb volt az összhang egymás között. Jó élménnyel zártunk és ezzel a pozitív töltöttel tudtunk nekiindulni ennek a hétnek is.
Két éve Amszterdam előtt szépen megmutatkozott a fokozatos fejlődés a csapaton. Az idő rövidsége ellenére ez most is érzékelhető?
Abszolút érzékelem. Beszéltük is egymás között, hogy tényleg érezhető ez a lépésről lépésre való haladás. Nyilván két évvel ezelőtt teljesen más volt, hogy négyhetes összetartással a hátunk mögött mentük ki a Világbajnokságra. Akkor elindultunk Voironban egy 12 csapatos tornán, ami egy teljesen más felkészülési időszakot jelentett. Most kevesebb idő állt rendelkezésre és a felkészülési tornák szempontjából is más lehetőségek mutatkoztak. Kihoztuk ebből a maximumot és készen állunk a hétre.
Van már kis izgalom benned?
Van, persze. Mindenki tisztában van azzal, hogy mi a tétje ennek a hétnek. Próbáljuk ezt nem teherként megélni vagy inkább édes teherként, ha fogalmazhatok így. Nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan tornán játszhat, ami olimpiai kvótát ér. Izgatott vagyok.
Csütörtökön mutatkoztok be. Fehéroroszország és Hollandia lesz az első két rivális. Látva, hogy szombaton Észtország és Sri Lanka az ellenfelek, túlzás nélkül mondhatom, hogy a csütörtöki meccseken sok minden eldőlhet.
Így van, nagyon fontos nap lesz már az első. Mindenképpen győznünk kell mindkét mérkőzésen. Elég jól ismerjük már mindkét csapatot, felkészültünk rendesen az ellenfelekből. Mindenkinek a szeme előtt lebeg, hogy mi a tétje ennek a két mérkőzésnek. Ha ez a kettő megvan, akkor könnyebben vághatunk neki a szombati napnak.
Brutálisan nehéz az ág, amire került a magyar válogatott. Ha sikerül a továbbjutás, akkor az A-csoportból, Franciaország, USA vagy Németország is ellenfél lehet. Előzetesen kell ezzel foglalkozni? Egyáltalán szabad most ezt nézni?
Én úgy gondolom, hogy nem szabad ennyire előre tekinteni. Mi mindig olyan csapat voltunk, hogy a következő mérkőzésre koncentráltunk. Tehát most Fehéroroszországra, majd Hollandiára, szombaton pedig Sri Lankára és Észtországra figyelünk. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy kiket kaphatunk az egyenes kieséses szakaszban, de odáig is el kell jutnunk. Ezért mondtam, hogy mindig a következő feladatra kell koncentrálni és utána ráérünk gondolkozni a következő ellenfelen. Azzal is tisztában vagyunk, hogy bárki jön velünk szembe az egyenes kieséses szakaszban, csak úgy lehet esélyünk elérni a célunkat, ha azon a mérkőzésen is győzünk. Így állunk hozzá.
