:
:
Ahogy arról korábban részletes helyzetértékelésünkben írtunk, a WNBA és a játékosok szakszervezete (WNBPA) közötti tárgyalások kritikus szakaszba értek. Bár a liga által korábban kitűzött március 10-i határidő lejárt, a felek az elmúlt napokban éjszakába nyúló maratoni üléseken próbáltak dűlőre jutni az az új kollektív szerződésről. A tét nem kisebb, mint a liga 30., jubileumi szezonjának időben történő elindulása.
A végső aláírások ugyan még váratnak magukra, az eddigi legfontosabb kérdésekben végre látható elmozdulás történt. A legfrissebb sajtóértesülések szerint a liga jelentősen javított az ajánlatán a fizetések terén. A WNBA vezetése a csapatonkénti fizetési sapkát az első évre 6,2 millió dollárra emelte (a korábbi 5,75 milliós ajánlatról). Ez drasztikus – több mint megnégyszereződő – növekedést jelentene a korábbi 1,5 millió dollár körüli sapkához képest.
Ha ezt a javaslatot elfogadják, az a női kosárlabda történetében példátlan bérnövekedést hozna: az átlagos játékosfizetés elérhetné az évi 570 ezer dollárt (az eddigi 120 ezer dolláros átlaghoz képest). A legnagyobb sztárok (max szerződéssel rendelkezők) fizetése bónuszokkal együtt a 1,3 millió dollárt is súrolhatná az első évben, ezzel a WNBA történetében először lépnék át az egymillió dolláros álomhatárt. Cathy Engelbert, a WNBA komisszárja a legújabb tervezetet „igazán történelmi és sorsfordító” ajánlatnak nevezte, amely hatalmas ugrást jelent a jövedelmek és a juttatások terén.
A jelentős fizetésemelés ellenére a megállapodás legfőbb akadálya a bevételek elosztásának (revenue sharing) kérdése maradt.
A játékosok szakszervezete a liga bruttó (kiadások levonása előtti) bevételeinek átlagosan 26%-át szeretné megkapni. Úgy vélik, a liga nemrégiben kötött, több mint 2 milliárd dolláros új tévés közvetítési szerződése bőven fedezetet nyújt erre. A liga vezetése ezzel szemben a nettó (működési költségek utáni) bevételekből ajánl fel egy körülbelül 70%-os részesedést. A szakszervezet szerint ez a valóságban a teljes bruttó bevételnek csupán a 15-15,5%-át jelentené, amit elfogadhatatlannak tartanak, hiszen ez konzerválná a jelenlegi rendszert és egyfajta „plafont” szabna a jövőbeli növekedésnek.
A pénzügyek mellett továbbra is zajlik az egyezkedés a játékosok számára biztosított lakhatási támogatásokról (a liga bizonyos ideig biztosítana apartmanokat a fiatalabb játékosoknak), a terhességi és családtámogatási szabályokról, valamint a nyugdíjalapba történő befizetésekről.
A WNBA korábban március 10-ét szabta meg végső határidőként legalább egy szóbeli megegyezésre. Nneka Ogwumike, a WNBPA elnöke azonban egyértelművé tette: a játékosok ezt a határidőt mindig is a liga nyomásgyakorlási taktikájának tartották, és nem hajlandóak kapkodva rábólintani egy olyan szerződésre, amely évtizedekre meghatározza a sorsukat. Ugyanakkor hozzátette: a szerdai és csütörtöki maratoni találkozók után a játékosok végre úgy érzik, „tényleges elmozdulás” történt.
Az idő ugyanakkor egyre jobban szorít. Ha a tervek szerint május 8-án el akarják kezdeni a szezont, a menetrend rendkívül feszített. Egy megegyezés esetén is hetekre van szükség a szerződés hivatalos ratifikálásához. Ezt követően április elején le kell bonyolítani az expanziós draftot (hiszen Torontóval és Portlanddel bővül a liga, ezen csapatoknak ki kell választaniuk játékosokat az induló keretbe), majd április második felében megnyílik a szabadügynök-piac, végül pedig április 19-én el kellene indulniuk a csapatok edzőtáborainak.
Bár a szakszervezet korábban a sztrájk lehetőségét is belengette, jelenleg mindkét fél azon dolgozik, hogy elkerüljék a legrosszabb forgatókönyvet. Ahogy Ogwumike is fogalmazott a napokban:
A nap végén mindannyian egyetlen dolgot akarunk: hogy legyen szezon, és kosárlabdázhassunk.
