Hirdetés
Magyarország

Laklóth Anna a sportigazgatói szerepről és az edzői feladatokról



:

:

Hirdetés

A közelmúltban a DIGI Sport reggeli műsorában Laklóth Annával készült egy átfogó interjú, aki tavaszi visszavonulása után a BEAC-nál sportigazgatóként és az ELTE-Fortis Zöld csoportos csapatának vezetőedzőjeként dolgozik.

A beszélgetés elején Laklóth Annát kérdezték arról, hogy akár kevesebb edzéssel is, de nem segítené-e még a pályán a BEAC-ot. “Annyi munka van, hogy ebbe nem férne bele a kevesebb edzésmunka sem. Most megvagyok játék nélkül.” – tette hozzá, mielőtt a sportigazgatói szerepkörről beszélt volna.

A sportigazgató szerepköre klubonként változó lehet. Mi olyan klub vagyunk, amelyiknek nincs olyan nagy stábja, mint más NB1-es csapatoknak. Én a felnőttek és az egész utánpótlás-bázis háttérmunkájában részt veszek. Most például itt a Covid-időszak alatt, miután félbeszakadt a bajnokság, rögtön elkezdtük építeni a jövő csapatát. Rengeteget videóztunk, a légiósok választása zajlott. Magyar játékosokkal tárgyaltam. Az utánpótlásban pedig millió és egy feladat van.

– mondta Laklóth Anna, aki nem titkolta: fontos számára, hogy minél több munkafolyamatnak részese legyen.

Mindenbe szeretnék belelátni. Én azt gondolom, hogy akkor lehet jó vezető az ember, ha végigmegy az összes lépcsőfokon. Ez furcsán hangzik az én számból, mert egyből sportigazgatói szerepkörbe léptem. Azt gondolom, hogy ez egy hosszú tanulási folyamat. Mindenbe szeretnék belelátni, beletanulni és a lehetőségeimhez képest a legjobban csinálni.

Laklóth Anna játékosként is vezére volt a csapatainak. “Óriási megtiszteltetésnek éltem meg, hogy szinte mindenhol tudtam csapatkapitány lenni. Éppen a BEAC-ban nem, de ez a vezető szerepem megvolt. Ezt a munkámban, mint vezető, mint edző, tudom kamatoztatni.” – mondta.

Edzőként az ELTE-Fortis ANB Zöld csoportos csapatát irányítja Laklóth Anna.

Gondolkodtam azon, hogy nem biztos, hogy ez való nekem. Látom édesanyámon, hogy mennyire sokat elvesz az ember idejéből és energiájából. Nekem óriási vágyam, hogy családot szeretnék, méghozzá olyan családot, amelynek boldogan járnak hazai a tagjai és nem tudom, hogy ez mennyire egyeztethető össze ezzel a munkával. A másik fele az, hogy belekezdtem és kaptam egy nagyon lelkes kis közösséget, akiket tudok terelgetni és formálni. Ez viszont tetszik. Az is nagyon tetszik, hogy az elmúlt 20-25 évet nem dobom ki az ablakon, hanem amit ott tanultam, azt át tudom nekik adni és ezáltal formálhatom őket, hogy jobb emberek és talán jobb játékosok legyenek. A következő évek nagy feladata az lesz, hogy eldöntsem: mennyire komolyan szeretnék ezzel foglalkozni.

A teljes beszélgetés megtekinthető az alábbiakban: