Hirdetés
Magyarország

Lezárult felnőtt válogatott nyári összetartása

Hirdetés

A hétvégén lezárult a magyar válogatott 2020-as nyári összetartása. Székely Norbert szövetségi kapitányt kérdeztük a tapasztalatokról.

A válogatott összetartásának első két hetét, Gereben Lívia visszatérésével együtt, részletesen dokumentálta az országos sajtó. Most a második két hétről beszélgessünk, ahol felkészülési mérkőzéseket vívtatok. A harmadik találkozó után úgy jellemezted az egyik edzést, hogy az “életed egyik legnagyobb élménye” volt a színvonal miatt. Ez már egy kicsit túlmutat a meccsek utáni udvarias nyilatkozatokon. Számomra egyértelműen azt az üzenetet közvetíti, hogy valóban elégedett voltál a munkával.

Általában pozitív beállítottságú vagyok és ezért tudok ilyen nagy szavakat kimondani. Tényleg így van, hogy volt olyan edzés, amin csodálatosan dolgoztak a játékosok. A 90%-án az edzéseknek átlag feletti teljesítményt nyújtottak. Nem is ez volt a legmegdöbbentőbb, hanem az, ahogy az egymás elleni játékhoz hozzáálltak.

Én nagyon féltem attól a szituációtól, hogy folyamatosan egymás ellen fogunk játszani és nem fogunk tudni külföldi csapatok ellen edzőmeccseket vívni. Közben azonban rá kellett jöjjünk a stábbal arra, hogy ez egy áldott állapot. A játékosaink ezerrel harcoltak egymás ellen. Akármilyen formátumot választottunk, mindig nagyon éles mérkőzéseket játszottunk emóciókkal és fizikalitással együtt. Ezen kívül le tudtuk mérni a játékosokat úgy egymás ellen, hogy gyakorlatilag mindenki a saját posztján lévővel kellett, hogy harcoljon. Így nagyon komoly hierarchia is felépült ez alatt az idő alatt.

A múlt évi Európa-bajnokság utáni időszakot követően, amikor visszavonulásokkal, sérülésekkel voltunk tele, most már július végén, augusztus elején tudom azt, hogy mit akarunk csinálni a hollandok ellen. Ebből reményeim szerint 70-80% be is van gyakorolva.

Az edzőtábor előtt azt mondtad, hogy nemzetközi tesztmérkőzések hiányában annyit szabad csak frissíteni, amiket biztosan meg tud csinálni a csapat. Hogy érzed, sikerült megtalálni az egyensúlyt ezen a területen?

Nagyon fontos azt megjegyezni, hogy én most arról beszélek: milyen jó volt, megkockáztattam, hogy életem egyik legnagyobb élményt adó edzését tartottam. Ezek jelen pillanatban igaz dolgok, de ez annak a fényében fog eldőlni, amikor novemberben a hollandok ellen játszunk. Addig ezek égbe kiáltott szavak és akkor mérhetjük le, amikor a selejtezőn is tudunk produkálni együtt.

Én most nem tudom függetleníteni magam ettől. Ha mégis kellene függetleníteni magam ettől, akkor sok összetevős az, amit szeretne megélni az edző. Nyilván eredményeket, győzelmeket, Európa-bajnoki indulást, bajnoki címeket. Az eredményeken túl is van azonban egy olyan munka, amikor edzést tart, nevel vagy egy közösséget épít. Ezekben most nagyot léptünk előre.

Más csapataink edzőivel beszélve, környező országok szövetségi kapitányainak nyilatkozatait olvasva vagy éppen az amerikai szezonnyitóról az első elemzéseket hallva, kirajzolódik egy közös pont. Mindenki arról beszél, hogy motivált, mentálisan felfrissült játékosokkal találkozott. Mondhatom, hogy valamivel kedvezőbb az összkép a leállás után, mint amire az áprilisi első helyzetértékeléseknél számítani lehetett?

Mi a felkészülést tekintve jól jöttünk ki ebből a helyzetből. Olyan játékosok érkeztek, akik maximálisan kosárlabda éhesek voltak. Bár fizikailag nem lehettek a toppon, de nagyon szerettek volna közösségben lenni, kosárlabdázni és ez biztos, hogy rengeteget segített. Azt kell, hogy mondjam: nyilván nagyon sok negatívuma van a vírushelyzetnek, de nekünk ez most áldott állapot volt. Én nagyon elégedett vagyok az edzőtáborral és a játékosok is azok lehetnek.

Nagyon sok minden kiderült. Volt egy nagyon komoly változás a csapatban a kereten belül. Nem hiszem, hogy olyan nagy változások lennének, amikor a 12-t kihirdetjük novemberben, de azt látjuk, hogy a kereten belül elindult egy dinamikus változás, olyan folyamat, amely után gondolom sokaknak fog meglepetést okozni, hogy ki milyen formában van és mennyi játékpercet tölt a pályán a klubcsapatában, illetve a válogatottban.

Korosztályos válogatottjaink szövetségi kapitányai kiemelték, milyen hasznos volt, hogy a felnőtt csapattal dolgozhattak párhuzamosan. Nyilván, amikor versenyek vannak, ennyire nem lehet összehangolni a munkát, de mégis ez lehet a jövő? Valamennyire együtt kezelni azt a közösséget, akik a válogatottak kötelékébe tartoznak?

Én azt gondolom, hogy ez feltétlenül igaz. Az MKOSZ edzőközpontjának a megépülésével elindult egy olyan folyamat, amely szerintem minden kosárlabdával foglalkozónak egy nagy lehetőség. Óriási dolog, hogy látják egymást a játékosok. Kezdve azzal, hogy Studer Ági egy csapatösszetartó beszélgetés közben az U18-as válogatott játékosainak tanít meg mindenféle tánclépést, egészen addig, hogy kosaras barátságok bontakoznak ki fiatalabb és idősebb játékosok között.

Az ahogy a stábok, akik össze vannak zárva, hogyan dolgoznak egymással és hogyan szövődik kapcsolat különböző korosztályok edzői között, az ma még megfoghatatlan, de hosszú távon elképesztő erő. Itt egy kosárlabda-társadalmi összefogás alakult ki pillanatok alatt egy ilyen szituációban és ez nagy hatással van az emberekre.

Mi a következő feladat? Gondolom, leginkább figyelni a híreket és bízni abban, hogy lesz ősszel játék.

Ez mindenképpen így van. Jó lenne, ha lenne játék. Nem tudom, hogy lesz-e. Ha lesz, akkor szerintem nekünk esélyünk van arra, hogy jó csapat benyomását keltsük és megverjük a hollandokat. Pozitív vagyok ezzel kapcsolatban. Induljon el a bajnokság, legyenek nézők, a FIBA oldja fel a korlátozásokat, a legfontosabb, hogy nem haljon meg senki a vírus következtében és akkor rajtunk lesz a sor novemberben.

Egyébként kaptatok arról hírt, hogy mikorra várható döntés?

Megmondom őszintén, ezzel nem foglalkoztam. Ezen négy hét alatt nagyon sokat dolgoztunk, gondolkoztunk. Sokat próbáltunk a csapattal foglalkozni és nem ezzel a szituációval. Most a következő hetekben ráérünk ezen gondolkozni. Továbbra is azt tudom mondani, hogy remélem: ez a helyzet nem akadályoz meg minket. Kívánom, hogy a vírushelyzet elhárultával Euroliga, Európa Kupa, Európa-bajnokság, illetve azt megelőzően Európa-bajnoki selejtezők legyenek.

Zárásul tekintsünk tovább novembernél. Kihívásokkal teli időszak következik. A női kosárlabda kiemelkedően élt az utánpótlás fejlesztés adta lehetőségekkel és remek eredményeket értek el korosztályos csapataink. Minden kritikai él nélkül elmondható azonban, hogy lassan abba a szakaszba fordulunk, amikor a felnőtt válogatott felé is megfogalmazódnak eredmény elvárások. Ezt, hogy látod?

Ez sarkall minket arra, hogy még jobbak legyünk. A beállítottságom pozitív: az biztos, hogy egy jó generáció van a kezünkben a következő évekre. Pont ezért, én nagyon fontosnak tartom azt, hogy még mindig hosszú távon gondolkodjunk. A felelősség a felnőtt válogatott jelenlegi eredményességét tekintve az enyém. Ha ez működik, akkor nagyon örülünk, de közben hosszú távra kell tekinteni. Nem tehetjük meg azt, hogy csak a jelent nézzük és egy-egy következő problémát akarunk legyőzni. Összességében kell látnunk és ehhez mérten kell felépítenünk a taktikai repertoárt, csapatfilozófiát és a csapatkohéziót.

Én azt mondom, hogy minden benne van a következő időszakra, mert ilyen a kosárlabda. Leginkább abból indulunk ki, hogy nyerünk és ott leszünk az Eb-n, de ugyanúgy az is benne van, hogy nem és rossz teljesítményt nyújtunk.  Akkor sem szabad a falnak menni és visszafordulni erről az útról. Ez az út attól még, hogy esetleg egy-egy eredmény nem sikerül, jó. Nem az a kérdés,  hogy ez kijön-e, hanem az a kérdés, hogy ez mikor fog kijönni.

Fotó: MKOSZ