Hirdetés
Magyarország

Magyar Kupa arany után tovább menetel a DVTK – Kányási Veronika nyilatkozott



:

:

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Hirdetés

Rendkívül sikeres hétvégén van túl a DVTK kosárlabda csapata. A hazai rendezésű Killik László Női Magyar Kupa döntőjében óriási meglepetést okozva – az elődöntőben a Szekszárdot, a döntőben a Sopront legyőzve – elhódította a a trófeát és nyerte meg negyedszer a Magyar Kupát. Ennek apropóján Kányási Veronikával, az együttes csapatkapitányával beszélgettünk, aki előszőr is a Magyar Kupára való felkészülésről tett említést.

“Tudtuk, hogy egy hazai rendezésű tornáról van szó, amire nagyon sokan ki fognak látogatni, ezért úgy gondolom, hogy mindenkiben benne volt, hogy szeretnénk egy remek eredményt elérni. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy már az elejétől kezdve ott motoszkált mindenkiben az érzés, hogy ebből a szereplésből akár érem is születhet, – nem is akármilyen – ezt viszont még mi sem mertük kimondani. Az elsődleges szempont az volt, hogy minden energiánkat az első mérkőzésbe fektessük. Azon szerettünk volna túljutni, ha pedig az sikerül, akkor mindenki valamilyen szinten megnyugodhat, illetve onnan megyünk majd tovább. Ez hál’ égnek végül így is történt.”

Ha időrendbe vesszük a miskolciak Magyar Kupás szereplését, Völgyi Péter gárdájának az első megmérettetést a Ludovika-FCSM Csata együttese jelentette. A mérkőzés a nap utolsó találkozója volt, ám egyben a legizgalmasabb is – végletekig kiélezett volt a két csapat közti harc. Kányási Veronikáék végül két ponttal, 73-71-re tudtak nyerni a fővárosiak ellen, Cheridene Green büntetői döntöttek.

“A Csata elleni találkozó egy nagyon feszült mérkőzés volt, amit a csapaton az első pillanattól kezdve érezni is lehetett. Görcsösen játszottunk, ami szerintem a hazai rendezésnek volt köszönhető, hiszen egy vereség után mehettünk volna haza. Ezt éreztem a játékunkon – és bár kellett hozzá azért egy kis szerencse is – ahogy lefújták a mérkőzést, és mi hagyhattuk el a pályát győztese, szinte azonnal minden teher, súly lekerült a vállunkról. Ezekután sokkal felszabadultabban tudtunk játszani.

A mérkőzés során erős fordulópontot nem éreztem. Egyszer mi vezettünk, aztán pedig a Csata, végig egy feszült, ki-ki meccs volt. Én azt gondolom, hogy nem volt egy kifejezett momentum, amit ki tudnék emelni, hogy ‘itt fordítottuk meg a mérkőzést’. Inkább azt mondanám, hogy végig dolgoztunk és ahogy haladtunk előre, egyre jobban őröltük fel őket, illetve ahogy már említettem, végén azért a szerencse is kicsit mellénk állt.” – emlékezett vissza Veronika, aki gondolatmenetét a Szekszárd elleni mérkőzéssel folytatta.

“A Szekszárd elleni találkozó előtt már abszolút azt éreztem a csapaton, hogy mindenki megnyugodott, hiszen négybe jutottunk. Ha egy szóval kellene jellemeznem a meccset, akkor az a felszabadultság lenne. Már az első perctől kezdve úgy tudtunk játszani, hogy semmin nem görcsöltünk. Folyamatosan járt a labda, támadásban mondhatjuk, hogy szinte majdnem minden bejött, emellett pedig a védekezésünk is száz százalékon pörgött. A második félidőben is szerintem az lendített minket át a holtponton, hogy míg támadásban lassultunk, a védekezésünk ugyanolyan koncentrált maradt. Ennek a brutális jó védekezésnek volt köszönhető, hogy meg tudtuk tartani a kialakított nagyobb előnyünket.” – fogalmazott a miskolciak csapatkaptánya, kinek teljesítménye nagyban hozzájárult a diósgyőriek sikereihez.

“Én, személy szerint úgy indultam neki a Magyar Kupának, hogy minél hasznosabb tagja lehessek a csapatnak. Az első mérkőzésen sok dobásom kimaradt, ennek ellenére tudtam, hogy ezen kívül is nagyon sok más területen segíthetek. A többi meccsen már egyszerűbb volt a helyzetem, hiszen a dobásaim is beestek, ez pedig még inkább vitt előre. Összességében az volt a célom, hogy ott tudjam segíteni a csapatot, ahol csak tudom”

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

A szekszárdiak ellen aratott győzelmük után, Kányási Veronikáékra a döntő csatája várt a címvédő Sopron ellen. Bár huzamosabb ideig Gáspár Dávid együttese dominált, a rendes játékidő végére – maximális kitartásuknak köszönhetően – kiegyenlítettek a diósgyőriek, kiharcolva ezzel a hosszabbítás jogát. Abban a plusz öt percben már mondhatni nyert ügyük volt, vitte őket előre, nem csak a lendület, de hazai közönségük is – végül 78-75-ös győzelmet arattak hazai pályán, negyedszerre elhódítva a Magyar Kupa trófeáját.

“Amellett, hogy a címvédőről volt szó, már a fáradtság is érezhető volt a lábakban a Sopron elleni meccsünk előtt. Ki is alakult csapaton belül egy vicc jellegű szófordulat, hogy ’Nem vagyunk fáradtak, a fáradtság nem valós, csak a fejünkben van.’ és eszerint is próbáltunk meg továbbmenni. Összességében, úgy gondolom, hogy ez sikerült is, hiszen külső szemmel nem is látszódott senkin a fáradtság. A Sopron elleni döntőbe is úgy kezdtünk bele, hogy nekünk már nincs vesztenivalónk. Ott voltunk a Magyar Kupa döntőjében, ráadásul hazai közönség előtt és egyetlen cél lebegett mindenki szeme előtt: megvédeni a hazai pályát mindenáron.

A sikerünkben szerintem hatalmas szerepet játszott a szurkolótábor is. A mi mérkőzésünk második félidejére pont vége lett a szomszédos futballmérkőzésnek, így a szurkolók át is jöttek minket támogatni. Elképesztő volt, amikor bevonultak a csarnokba, az szerintem egy hidegrázós pillanat volt mindenki számára. Főleg egy új csarnok történelmében előszőr történt meg ilyen… leírhatatlan és elképesztő volt az egész, és egyben rengeteget is számított, hiszen nem csak nekünk adtak plusz energiát, de szerintem a soproniak teljesítményét is megzavarták – nélkülük biztos nem sikerült volna.” – kezdte a visszaemlékezést Kányási Veronika. “Ha jól emlékszem, a rendes játékidő vége előtt negyven másodperccel még a Sopron vezetett kilenc ponttal – ezt végül sikerült behoznunk. Ez szerintem egy hatalmas dolog. A mérkőzés után Völgyi Péter vezetőedzőnk el is mondta, hogy majd ezt a negyven percet fogják példának felhozni más csapatoknál, amikor arról lesz szó, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen, illetve, hogy sose szabad feladni. Mi az utolsó pillanatig küzdöttünk, és ennek végül meg is lett az eredménye, hiszen előszőr hosszabbítást, majd győzelmet sikerült kiharcolnunk.”

A Magyar Kupa izgalmai óta a miskolci együttes már le is játszott egy újabb találkozót, Völgyi Péter együttese a Vasas Akadémia ellen pótolt egy elmaradt mérkőzést. Pár napon belül pedig ismételten jön számukra a következő megmérettetés, ezúttal vasárnap lépnek pályára az Atomerőmű KSC Szekszárd ellen, a DVTK Arénában. A diósgyőri csapatkapitányt a beszélgetésünk végén arról kérdeztük, hogy hogyan is tovább egy nagy csatában megszerzett, Magyar Kupa arany után.

“A Kupa aranyat bár megszereztük, de a szezonnak közel sincs még vége. Azóta már a Vasas ellen is pótoltunk egy elmaradt mérkőzést, illetve következőnek ismételten a Szekszárd ellen kell majd játszanunk, ami nem lesz egy egyszerű feladat.

Az biztos, hogy sok időnk nem volt emészteni a történteket. A Kupa után egy napunk volt csupán szabad, de utána el is kezdtük a Vasas elleni felkészülést. Ez egy óriási eredmény, amit valamennyire meg is tudtunk ünnepelni, de azért nem estünk túlzásba, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy még közel sincs vége a feladatainknak. Én nagyon bízom abban, hogy ez az arany – mind az, amit képvisel, ahogy azt megnyertük – visz majd minket előre – ad majd egyfajta löketet a jövőben. Remélhetőleg ez volt számunkra a fordulópont a bajnokságban és ezzel teljes egészében összeáll majd a játékunk a rájátszásra.”

Fotó: MKOSZ / Girgász Péter

Hirdetés