Magyar Kupa négyes döntő és Euroliga rájátszás előtt a Sopron – interjú Gáspár Dáviddal

Múlt héten zárult az Euroliga alapszakasza. A Sopron Basket a csoportja negyedik helyét szerezte meg és a negyeddöntőben a Fenerbahcéval mérkőzik. Azt megelőzően viszont jön a Killik László Női Magyar Kupa négyes döntője. Gáspár Dáviddal a soproniak vezetőedzőjével beszélgettünk az Euroliga idei kihívásairól, illetve a következő két hét nagy feladatairól.

Kezdjük az Euroligával. Úgy foglalnám össze az alapszakaszt, hogy kiharcoltátok azokat a bravúrgyőzelmeket – gondolok itt a Mersin elleni két sikerre vagy a Schio nagy arányú legyőzésére Sopronban –, amik a legmerészebb álmokra is feljogosíthattak. Eközben viszont néhány olyan találkozó, amely előzetesen nagyobb győzelmi esélyt kínált, nem alakult a várakozások szerint.

Ténylegesen ez a zajlott ebben az alapszakaszban. Valóban születtek nagyon szép győzelmek és a csapathoz mérten nagyon jól kivitelezett mérkőzések, teljesítmények. Ezek mellé pedig párosultak a negatív oldalon szereplő tényezők.

Borzasztó nagy kihívás, ha egy egész szezont vagy egy ilyen hosszabb ciklust vizsgálunk, mindig fenntartani a jó játékot a célok eléréséhez. Jelen esetben ahhoz, hogy előkelő helyen végezzünk az alapszakaszban. Ez az, ami nem sikerült nekünk. Sajnos jelentős teljesítmény ingadozást tapasztaltunk csapatszinten és egyénileg is. Voltak mérkőzések, ahol ezt nem bírtuk el.

A realitás talaján mozogva azt jónak értékelem, hogy play-off helyet sikerült elérnünk és jónak értékelem azt a tényt is, hogy nagyon kevésen múlt egy kicsit jobb helyezés. A sportban nincsen „ha” és nem lehet visszatekerni az időt. Bennem is kettős érzések munkálkodnak az örömteli, illetve az igazán bosszantó mérkőzésekkel, amelyek kicsúsztak a kezünkből. Fontos kiemelni, hogy ezzel semmit sem szeretnék elvenni az ellenfeleinktől, mert azokon a mérkőzéseken ők dolgoztak meg jobban a győzelemért.

Az ambivalens érzéseket talán is nem a 8/6-os mérleg hozza magával, hanem az, hogy a hat vereség ’oly módon is megszülethetett volna, hogy abból kétszer a Mersin világsztárjai erődemonstrációt tartanak.

Az Euroligában egyik meccsre sem lehet azt mondani, hogy kötelező. Inkább úgy fogalmaznék, hogy azokon a mérkőzéseken, ahol nagyobb realitása volt a győzelmünknek, egyszerűen nem sikerült megugrani az adott napon a lécet. Az általad említett ambivalens érzést egyértelműen ez okozza mindenkiben.

Ha nem sikerül a Mersin, de hazai pályán nyerünk a Landes ellen és még két olyan találkozó közül, amelyből győztesen jöhettünk volna ki – ez idegenben a Girona vagy a DVTK – valamelyiket hozzuk, ugyanúgy 8/6-os mérleggel állunk.

Az egész profi sport pikantériája, nehézsége, hogy mindig a toppon kell lenni és hozni egy minimumot, ami szükséges a győzelemhez.

Miben látod az okát, hogy ez idén nem sikerült?

A formaingadozás természetes jelenség az élsportban. Borzasztó nehéz hosszú időszakon keresztül ugyanazt a magas szintű teljesítményt leadni. Másrészt, ha összehasonlítjuk az ideivel a korábbi évek soproni csapatát, keretét, mélységét, felfedezhetünk különbségeket.

Azon húzóemberek hiánya miatt, akikre az idei csapat fel volt építve, gondolok itt a novemberben távozó Brittney Sykes-ra vagy Courtney Vandersloot-ra, aki végül nem is lépett pályára soproni mezben, borult az egész építkezésünk. A legfőbb darabkák nem érkeztek meg. A kiegészítő szerepkörre érkező, de borzasztó értékes és fontos feladatot ellátó játékosok itt voltak és tőlük vártuk el, hogy olyan lendületet, pluszt hozzanak, amelyekre nem feltétlenül hivatottak.

Ennek a másik oldala az edzői rész, hogy a stábnak ki kell hoznia a maximumot a játékosokból, megtalálni azt a formáját a csapatjátéknak, ami az éppen rendelkezésre álló kerethez a legjobban alkalmazkodik. Ezért hangsúlyos kiemelni azt, hogy ez csapatjáték, amikor győzünk és amikor veszítünk, azt is csapatként érjük el.

Ettől függetlenül 8/6-os eredménysort értünk el az alapszakaszban, ami megegyezik a tavalyival.

Eközben azt láttam, hogy a középmezőny és a sereghajtók is erősödtek, melyek szintén alakították a mozgásteret.

Ezzel egyetértek, mi is látunk erősödést. Még a közvélemény által helyenként kicsit lesajnált Mechelen és Basket Landes ellen sem volt könnyű dolgunk. A Gironáról, mely az előző két csapathoz hasonlóan szintén nem jutott tovább, nem is beszélve. Ezért mondtam többször, hogy nincsenek az Euroligában kötelező győzelmek.

Egy olyan közösséget vezetsz, amely minden nehézség ellenére a Covid leállást követően pozitív hullámra került két bajnoki címmel és két Euroliga Final4 részvétellel, amit tavaly a trófea elhódítása megkoronázott. Amikor felvesszük ezt az interjút, még minden fronton él az esély, de a munkát, az érzelmi oldalt tekintve kell valami mást csinálni idén, mint korábban?

Kizárólag az egzakt tényekre támaszkodva a bajnokságban jelen állás szerint nincsen visszaesés. Egy vereséget szenvedtünk eddig. Nyilván még az alapszakaszból egy mérkőzés vár ránk, de ott is a maximumra törekszünk, szeretnénk megszerezni a győzelmet. Előttünk áll még a Magyar Kupa és a bajnoki rájátszás, de ezen a ponton ilyen téren nincs változás. Az Euroliga alapszakaszt vizsgálva pedig a 8/6-os mutató megegyezik a tavalyival.

A játék képében és hullámzásában egészen biztosan van változás. Jelentősen visszaesett a támadó-potenciálunk. Sokszor mutatunk gyengébb dobóformát, akadozik a gépezet és nem tud érvényre jutni az elképzelt támadójátékunk. Sok olyan mérkőzést vívtunk, ahol sikerült jó dobóhelyzeteket teremtenünk. A támadásnak pedig éppen az lenne az elsődleges célja, hogy jó dobóhelyzeteket teremtsünk, de ez gyenge dobószázalékkal párosult. Ez egészen biztosan működhetne jobban, dolgozunk is rajta az edzéseken.

Briann January, Gabby Williams és Határ Betti kiesésével volt egy kis félsz bennem, hogy vajon az idei évben hogyan fog működni a védekezésünk. Nagyon sokáig mi kaptuk a legkevesebb pontot az Euroligában és a bajnokságban is. A bajnokságban ez mind a mai napig igaz. Nagyon sok mindenen dolgoztunk és meg tudtuk tartani azokat az értékeket, azt a játékstílust, ami korábban jellemzett minket. Vannak olyan játékrészek és elemek, amelyekben bizonyos mérkőzéseken vagy talán szezonrészekben nem valósultak meg az elképzeléseink. Ezek kijavításán dolgozunk.

Hol helyezkedik el az idei Sopron életében a Magyar Kupa?

Egy nagyon fontos sarokkő. Szeretnénk hazai pályán az évad első címmérkőzését megvívni. Mint minden évben, most is célunk elhódítani a Magyar Kupát. Ennek érdekében igyekszünk a lehető legjobb teljesítményt leadni.

Tudjuk, hogy borzasztó kemény a magyar mezőny és a kihívók, köztük maga a címvédő DVTK, az idei évben nagyon jó formát mutat. A Győr nagyot erősödött, nehéz ellenük játszani. Ugyanez elmondható a PEAC-ra. Magát a bajnokságot is látva, komoly küzdelmek és ki-ki meccsek várhatóak.

Oda kell figyelni arra, hogy a lehető legnagyobb koncentráltsággal, fegyelemmel és ötletes támadójátékot vezetve kreatívan játszunk. Összefoglalva tehát így tekintünk erre a hétre.

Az Euroliga negyeddöntő, mely jövő héten kedden kezdődik Isztambulban, mennyire van fókuszban?

Nincs most fókuszban. Azért nincs, mert az elmúlt pár hétben egy sokkal akutabb problémát kellett kezelni. Nevezetesen a támadójátékot muszáj fellendíteni és elérni azt, hogy önbizalmat kapjanak a játékosok, elhiggyék: képesek jó támadásokat vezetni és a dobóhelyzeteket jó százalékkal értékesíteni.

Akarva akaratlanul egy-egy ilyen rosszabb széria után meginog az önbizalom, illetve magának a kosárlabda játéknak a játékosságába vetett hit. Tehát az, hogy élvezzék a játékot. Nagyon fontos hangsúlyt helyeztünk arra, hogy ezeket is visszanyerjék a játékosok. Eközben viszont továbbra is tartsuk azt a stabil védekezést, amelyről hiszem, hogy hosszú távon az eredményességünket hozhatja.

Sokkal inkább az előbbi kérdésekre koncentrálunk most és nem tekintünk előre, hogy mi vár majd ránk a Fener ellen. Ahogy haladunk edzésről edzésre, napról napra, kizárólag az előttünk álló mérkőzést vonjuk be a fókuszba és készülünk arra célzottan.

Egy kis nemzetközi kitekintéssel zárjunk. Korábban beszéltünk arról, hogy többen szeretnének fellépni a Jekatyerinburg helyére. Ez a Fener alkalmas lehet erre? Kívülről úgy tűnik, hogy sokkal inkább adott a szakmai része, a klub-kultúra, mint például a Mersin-nél?

A keretüket, a légiósok számát, minőségét nézve nem lehet azt elvenni tőlük, hogy ők „a második Jekatyerinburg”. Más szerkezetben játszanak, mert a Jekatyerinburgban Brittney Griner és Jonquel Jones játszott ötös pozícióban. A Fener-nél klasszikust ötösként „csak” Kiah Stokes áll rendelkezésre és Emma Meesseman, Breanna Stewart, illetve Satou Sabally oldja meg ezt a posztot. A stílus, a szerkezet így némileg különbözik, de a neveket és a rotáció mélységét nézve nincs különbség. Sőt, a hármas-négyes poszt erősebb is, mint a tavalyi Jekáé volt. A hátvéd, irányítóposzton pedig Courtney Vandersloot, Alina Iagupova, Kayla McBride, de jó kiegészítő emberként Olcay Cakir is szerepel, így ott sincs lemaradásuk.

Év elején, amíg a légiósok nem érkeztek meg, csíphetőbb volt a Fener. Az Euroligában és a bajnokságban több csapatnak sikerült is ezt megtennie. Ahogy megérkeztek a légiósok, egyre magabiztosabbá váltak és kijött az a fölény, hogy a világ egyik legjobb irányítója, a világ egyik legjobb hármas-négyese náluk játszik. Nyilván mindenki próbálja elkerülni a párharcokban az ilyen kerettel rendelkező csapatokat, mert ez a felállás még WNBA szinten is mérvadó lenne.

Említetted a Mersin-t. Náluk jobban érezhető még az idei évben, hogy kapkodóbb a döntéshozatal. Ennek részeként egymás mellé bevásárolnak játékosokat, abban bízva, hogy működik. Több esetben kiderült, hogy nem működik. Az utolsó edzőváltás óta azt látom, hogy összeállt a játékuk, mindenki a helyére került. Elég csak DeWanna Bonner-t példának hozni, aki lényesen jobban teljesít, mint a szezon elején.

Ha Courtney Vandersloot-ra azt mondtam, hogy a világ egyik legjobb irányítója, akkor nem tudom miként jellemezzem Chelsea Gray-t. Még érlelődik a klub-filozófia és az, hogy mit és hogyan szeretnének játszani, de az anyagi háttér és a játékoskeret rendelkezésre áll. Ráadásul az évközi igazolásokkal – Laura Cornelius és Aleksandra Crvendakic – az európai magjuk is sokat erősödött. Elizabeth Williams személyében eközben az Euroliga egyik legjobb ötös posztú védőjátékosát is megszerezték.