Mányoky Réka a válogatottról, a csapatváltásról és szekszárdi terveiről
:
:
Fotó: Tóth Zsombor / FIBA Basketball
Az Atomerőmű KSC Szekszárd együttesében folytatja a húsz éves kosárlabdázó, Mányoky Réka, akivel a Ludovika-FCSM Csatában eltöltött időszakról, a klubváltás hátteréről, várakozásairól, illetve a válogatott szerepléseiről beszélgettünk.
Június közepén a magyar bajnoki ezüstérmes Szekszárd bejelentette, hogy Náluk folytatod a pályafutásodat. Tudomásom szerint volt pár csapat, akik “versenyeztek” érted. Mi szólt mégis a KSC mellett?
Igazából, már két évvel ezelőtt is megkeresett a Szekszárd, úgyhogy már akkor nagyon át kellett gondolnom, hogy menjek-e vagy sem. Végül azért döntöttem a maradás mellett, mert akkoriban még nem éreztem magam késznek arra a feladatra, hogy egy ilyen színvonalú klubnál tudjam folytatni, méghozzá eredményesen. Ez egy hatalmas előrelépés számomra, hogy egy ilyen komoly csapatnál mutathatom meg, hogy mire is vagyok képes. Úgy gondolom most jött el az a pillant, amikor azt tudom mondani, hogy készen állok rá. Ami még szintén a KSC mellett szólt, hogy nem csak egy Európa-kupás csapatról beszélhetünk, hanem egyben egy Euroligás együttesről is, amivel egy jó nagy szinttel följebb léphetek a karrieremet illetően. Úgyhogy összességében ezek voltak azok a tényezők, amiért Rájuk esett a választásom.
Külső szemmel nézve az évek során a Csatában szerintem remek teljesítményt nyújtottál. Csak a 2020/21-es szezonban 31.05 percet átlagoltál, mely alatt 10.18-as lett a pont, és 4.48 lett a lepattanó átlagod. Mondhatni, egy igazi vezér egyéniség voltál a pályán. Hogy látod ezt változni a Szekszárdban? Szerinted miként fogod tudni majd megállni a helyed? Hiszen ahogy Te is mondtad, egy Európa-kupás/ Euroligás csapatról beszélünk…
Az biztos, hogy a Csatában is kellett két év, hogy bele tudjak szokni a dolgokba. Nyilván akkor az is közrejátszott, hogy nagyon fiatal voltam, abszolút minimális profi-szintű tapasztalattal. Ezért is kellett extra keményen dolgoznom, hogy erre az utolsó, 2020/21-es szezonra meg tudjam mutatni mire is vagyok képes. Én úgy gondolom, hogy ezt sikerült is véghez vinni, és végül egy hasznos tagja tudtam lenni a csapatnak. Alapjába véve Szekszárdon is ugyanez a terv. Szeretnék a csapatnak minél hasznosabb tagja lenni. Természetesen, mint mindenhol, itt is vannak elvárások. Minél magasabb a szint, annál jobban kell teljesíteni. Ezzel persze én is tisztában vagyok és próbálok minden nap úgy dolgozni, hogy ez látszódjon is. A fiatal szabályba is beletartozom még egy évig, ami természetesen egy előny számomra, de nem szeretnék erre hagyatkozni. Nem szeretnék csak azért játszani, mert a “szabály kimondja”. Azért szeretnék pályán lenni, mert hasznos vagyok, és amit csinálok az segíti a csapatot. Ha például kapok egy védekezési feladatot azt száz százalékosan szeretném megcsinálni.
Azt szerintem akkor már le is tisztáztuk, hogy Szekszárdnál nagy lehetőséged van a fejlődésre. Miben gondolod, hogy még kellene fejlődnöd?
Teljes mértékben. Biztos vagyok abban, hogy a Szekszárd mindenben partner lesz. Ahogy azt korábban is említettem, úgy érzem, hogy sikerült egy szinttel feljebb lépnem, úgyhogy a válaszom egészen egyszerűen az, hogy mindenben fejlődnöm kell. Edzések alatt tapasztalhattam meg csak igazán mennyire más
is a rendszer amiben Ők játszanak. Előszőr védekezésben érezhettem a különbséget, amin hatalmas hangsúly van. Ilyen szempontból nagyon komolyak az elvárások, nem engedhetek meg magamnak szarvashibákat, viszont ezt egyáltalán nem is bánom. Ami pedig a támadást illeti, sokkal precízebbé kell válnom, jobban oda kell figyelnem az apróságokra. De ahogy azt már mondtam, a KSC-nél minden a rendelkezésemre fog állni, hogy ezeken dolgozni tudjak. A szakemberektől kezdve, az eszközökön át, minden adott a fejlődésre.
Fotó: Tóth Zsombor / FIBA Basketball
Ezt őszintén szólva nagyon jó hallani. Szerintem ha egy játékos számára ezek a dolgok mind adottak, akkor határ a csillagos ég. Viszont én visszalépnék egy kicsit a Csatához. Mégis csak három évet töltöttél el Náluk. Szerinted mit adtak Neked ezek az évek, mind szakmai, és emberi szempontból?
Három évet voltam a felnőtt csapat tagja, azelőtt pedig két és fél évig az utánpótláshoz tartoztam. Nagyon sokat köszönhetek Nekik, mert rengeteget tanultam Náluk, mind szakmailag, mind pedig emberileg. Úgy gondolom, hogy nagyon sokat változtam, erősödtem és komolyodtam. Itt nem csak a játékomra értem, hanem, mint személy is. Teljesen máshogy értékelem a dolgokat. Persze mindenhol történnek jó és rossz dolgok is, de így visszatekintve az elmúlt évekre, nagyon hálás vagyok, hiszen egy olyan klubnál játszhattam, ahol mindenben a segítségemre voltak.
Most menjünk vissza akkor egy kicsit az időben. Előszőr is, gratulálok! Bár ebben az évben a COVID-nak köszönhetően sajnos nem tudták megtartani az Európa-bajnokságot, a FIBA U20 Women’s European Challenger tornán, sikerült megszereznetek a tornagyőzelmet. Méghozzá magyar földön, Sopronban. Milyen érzés volt ez?
Nagyon szépen köszönjük! Igen, azért ez egy egyfajta csalódottság, hogy nem bizonyíthattunk rendes Európa-bajnokságon, de ez nem veheti el azt, hogy ennek ellenére is sikerült torna-győztesnek lennünk. Az pedig külön jó érzés, hogy mind ez idehaza történt. Ugye a mi csapatunk már eléggé összeszokott, nem csak a pályán, hanem a pályán kívül is, ami egy nagyon jó légkört teremt edzéseken és meccseken is. Mindenki ismeri már a másik minden gondolatát, mozdulatát, ami miatt igazi öröm együtt játszani. Félreértés ne essék, természetesen mindenki nagyon-nagyon örült, hogy megnyertük ezt a European Challenger tornát, viszont szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy egy kis hiányérzet azért van bennünk. Tervben volt, ha nem is megnyerni, de négy közé jutni reális lett volna az Európa-bajnokságon, és az az öröm szerintem összehasonlíthatatlan lett volna a mostanival. Remélhetőleg ez egy egyszeri, rendkívüli eset volt idén a koronavírus miatt, és összeségében erre az eredményre is nagyon büszkék vagyunk.
Főleg tekintve, hogy ez volt generációtok utolsó utánpótlás tornája. Ezért is adódik a kérdés, hogy reagáltál/ éreztél, amikor meghallottad, hogy nem lesz rendes EB?
Ahogy Te is mondtad, ez lett volna az utolsó Európa-bajnokságunk, úgyhogy nagyon jó lett volna, ha azt ugyanígy sikerül megrendezni Sopronban, és hazai “közönség” előtt bizonyíthattunk volna; de ez sajnos nem így lett. Mindenki azt az információt kapta, hogy türelmesen várjunk, és jönni fog az értesítés, hogy lesz-e EB, vagy sem. Egyik nap délután jött a telefonhívás és a vonal másik végén a felnőtt szövetség kapitány, Székely Norbert volt. Ő mondta el, hogy idén sajnos nem lesz Európa-bajnokság. Ez kicsit szíven ütött, de a szomorúságot rögtön felváltotta az öröm, mert folytatta tovább, hogy ennek fényében akkor számítana rám a felnőtt válogatott összetartásán. Ez hatalmas megtiszteltetés! Az pedig, hogy mindezt négy másik korosztályos válogatott csapattársammal élhettem át, az hab volt a tortán.
Fotó: Tóth Zsombor / FIBA Basketball
Természetesen ezért is gratulálok, ez egy óriási dolog! Idén nyáron akkor már hivatalosan is bemutatkozhattál a felnőtt válogatottban. Milyen érzés, hogy ilyen fiatalon már számol Veled a felnőtt szövetségi kapitány?
Tényleg nincs jobb kifejezés rá, mint, hogy hatalmas megtiszteltetés. Nagyon jó érzés volt felvenni a felnőtt válogatott mezt. Pár dolog sajnos nem úgy sikerült, mint ahogyan azt szerettem volna, de ez is csak azt mutatja, hogy még fejlődnöm kell, amin gőzerővel fogok dolgozni. Összességében viszont remek élmény volt. A lányok iszonyúan segítőkészek voltak és befogadóak, nem éreztem magam idegennek egy másodpercre sem; és hát Görögország se éppen csúnya (mondta Réka nevetve), oda még biztos visszamegyek egyszer.
Zárás képen pedig beszéljünk arról, hogy megkezdődtek a felkészülések a csapatoknál. Nálatok hogy telik ez az időszak? Milyen a csapat? Milyen várakozásaid vannak ezt a szezont illetően?
Nem fogok hazudni, nagyon kemény és pörgős eddig minden, de egyáltalán nem bánom! Nagyon jól érzem magam, és már most érezhetőek a változások. Rengeteget tanulok nap, mint nap és próbálok minden új információt minél gyorsabban elraktározni. Csapat szempontból, igazából még csak hatan vagyunk, de akik itt vannak, azok kedvesek és segítőkészek. Egyáltalán nincs okom panaszra, és biztos vagyok abban, hogy amikor az egész csapat itt lesz, ez akkor sem fog változni. Nyilván egy fiatal csapat leszünk, és nincs még teljes képem az ellenfelekről sem, viszont már most mindenki alázatosan dolgozik. Szerintem ha ehhez tudjuk magunkat tartani akkor bármit elérhetünk. Egy dolog viszont biztos, jó helyen vagyok!
Köszönjük Réka és további szép sikereket kívánunk!
