„Már most érezni, hogy ez valami más, valami különlegesebb” – interjú Török Ágival

Első hetét teljesítette a világbajnoki felkészülésnek női válogatottunk. Török Ágival beszélgettünk az első tapasztalatokról.

A szurkolók láthatták a galériákat, videókat, amelyeken te kérdezed a többieket. Ez adta az apropóját annak, hogy az első hét értékelésekor a mikrofon másik, klasszikusabb oldalán állj. Honnan jött a Hunbasket-riportok ötlete, mi volt az előzményük?

Talán egy évvel ezelőtt, egy médianapon dobta be az MKOSZ marketingért felelős szakembere az ötletet, hogy mi lenne, ha én készítenék interjúkat. Vicces gegnek indult, Takács Bogi volt az operatőröm, de aztán annyi pozitív visszajelzés érkezett, és annyira szerették ezt a tartalmat, hogy elkészült belőle a második, sőt, most már talán a harmadik rész is. Kicsit megragadtam ebben a szerepkörben, de nagyon élvezem, mert így mindig kiszakadunk a megszokott keretek közül.

Kellenek a csapatkémiának ezek a visszatérő gegek és apró hagyományok, ugye?

Persze, abszolút! Azért is szeretem ezeket az ötleteket, mert nemcsak a szurkolókhoz hozzuk  közelebb a csapatot – hiszen így a játékosok olyan oldalát is megismerhetik, ami a hivatalos interjúkból nem feltétlenül derül ki –, hanem a mi mindennapjainkba is visznek egy kis színt. Hála az égnek a brigád is vevő erre, senki sem zárkózik el. Hiszek abban, hogy a jó hangulat a pályán és azon kívül is sokat segít.

Térjünk át a komolyabb dolgokra. Múlt hétfőn kezdődött a válogatott közvetlen felkészülése a berlini világbajnokságra. Hogyan teltek az első napok? Mennyiben volt más az atmoszféra amiatt, hogy most nem selejtezőre, és nem is Európa-bajnokságra, hanem rögtön egy vb-re készültök?

Kettős érzés van bennünk. Maga az edzőtáborozás és a felkészülés megkezdése megszokott rutin: ugyanúgy Székesfehérváron tréningezünk, és a munka felépítése is hasonló az eddigiekhez. Ugyanakkor abszolút szokatlan és új helyzet, hogy egy világbajnokság a cél, ami hatalmas pluszt ad. Bár még csak a munka legelején járunk, már most érezni, hogy ez valami más, valami különlegesebb. Bízom benne, hogy ahogy közeledik a szeptemberi rajt, ez az érzés csak erősödni fog, és ez az új légkör igazi üzemanyagként hajtja majd a társaságot.

Sokat beszéltünk az isztambuli vb-selejtezőről, ahol rengeteg gát átszakadt, és a csapat bizonyos tekintetben átlépte a saját árnyékát. Mennyire érezhető most ez a pozitív lelki háttér?

Abszolút ezen a hullámon szeretnénk továbbhaladni. Hamarosan már lejátsszuk az első edzőmeccseinket, a harmadik hét végén pedig idegenben csapunk össze a vb-rendező német válogatottal. Azt gondolom, ezeken a találkozókon  biztosan előjönnek azok a pozitív érzések. Márciusban egy rendkívül sikeres periódusba léptünk be, és mivel ez nem is volt olyan régen, mentálisan és fizikálisan is tudunk rá építkezni.

Én csak azt kívánom, hogy öt év múlva ilyenkor úgy emlegessük ezt a beszélgetést, hogy „Te megmondtad…” Most viszont tekintsünk vissza egy kicsit. Hogv telt számodra a nyár első fele, mennyire tudtál regenerálódni? Intenzív volt a bajnoki szezon vége a Péccsel, aztán jöttek a klubszintű változások.  A válogatottból többen is légiósnak állnak, másoknak – köztük neked is – az előttünk álló évadban nem adatik meg a nemzetközi szereplés. Mennyire tudjátok függetleníteni magatokat ezektől a hatásoktól?

Valóban sok minden történt. Május elején egy eufórikus csúcsponton zártuk le a szezont, és bajnoki címet ünnepelhettünk. Utána viszont klubszinten jött egy komoly pofon a nemzetközi sorozattól való visszalépéssel, ami eléggé szíven ütött. Ugyanakkor próbálom a pozitív oldaláról megközelíteni a helyzetet: ebből a másfajta terhelésből is ki fogjuk hozni a maximumot a következő szezonban.

Ami a nyarat illeti, két hét pihenő után számomra már a világbajnokság került a fókuszba. Óriási motivációt jelent, hogy egy ilyen rangos tornán képviselhetem Magyarországot. Ez a cél lebegett a szemem előtt, és ez átsegített a nehezebb napokon is, amikor elkezdtem az egyéni képzéseket a konditeremben vagy a kosárpályán.

Hasznos munkát végeztem, volt idő formába lendülni a felkészülés rajtjára. A többieken is azt látom, hogy hasonlóan keményen dolgozták végig a nyarat; egy kifejezetten jó mentalitású társaság gyűlt most össze.

Szinte minden válogatott játékossal vagy stábtaggal készített interjúban felvetődik a kérdés: az egy hónapos közös munka – amit mi most el tudunk végezni, míg a riválisok többsége a WNBA-sztárok miatt nem – valóban előnyt jelenthet számunkra, vagy ezt csak mi médiamunkások magyarázzuk bele, amolyan kapaszkodóként?

Erről pont beszélgettünk a lányokkal az edzőtáborban. Kicsit túlzóan hangzik, de valóban lesznek olyan válogatottak a tornán, amelyek szinte a repülőtéren találkoznak először. Ez a vb időzítésének a specialitása, hiszen sok játékos a WNBA-ből esik majd be az utolsó pillanatban. Azt gondolom, az elvégzett munka mindig a mi malmunkra hajtja a vizet. Abból csak profitálhatunk, hogy négy hetünk van együtt készülni.

Márciusban is az volt a legnagyobb erősségünk, hogy sok időt tölthettünk el közös munkával és edzőmeccsekkel, így már az első találkozóra is nagyon felkészülten érkeztünk. Nem akarok messzemenő jóslatokba bocsátkozni, de én kifejezetten örülök a meccsek sorrendjének is. A csoportunk talán legerősebb csapatával, Franciaországgal kezdünk. Ki tudja, talán okozhatunk meglepetést, de egy jó kezdés mindenképpen megadhatja az alaphangot a következő két találkozóra, amelyeket abszolút nyerhetőnek tartok.

Ha a saját stílusunkban játszunk, és az erősségeinkre építünk, igenis van keresnivalónk ezen a világbajnokságon. Bár hosszú, hegyekkel és völgyekkel teli úton jutottunk ki, most itt vagyunk. Minden pillanatát élveznünk kell, és úgy kell majd lejönnünk a pályáról, hogy elmondhassuk: csapatszinten mindent beletettünk.

Zárásként: volt-e az első héten olyan emlékezetes pillanat, egy mondat vagy egy összenézés, ami valami pluszt adott, ami hűen tükrözte a csapat elhivatottságát?

Hatalmas megfejtéseket most nem tudok mondani, inkább a munkamorált emelném ki. Hat napot készültünk zsinórban, ráadásul a hosszú délelőtti edzések után este is lementünk a terembe. Szombat reggel, az utolsó kondi és taktikai tréning közben beszéltük a lányokkal, hogy már  minden súlyt egy kicsit nehezebb megemelni. De odaálltunk, és ezt is becsülettel végigcsináltuk, azzal a tudattal, hogy ez a szombat reggeli extra erőfeszítés ott lesz majd bennünk a világbajnokságon, a meccsek negyedik negyedének utolsó perceiben is. Ez a fajta hozzáállás talán mindent elmond a csapat motiváltságáról.