„Már nem kell elutazni más városba…” – Laufer Gabriellával beszélgettünk a DKKA élvonalbeli bemutatkozása előtt

Vasárnap 18 órától Székesfehérváron az Alba Regia Sportcsarnokban a Vasas Akadémia ellen vívja első élvonalbeli mérkőzését a DKKA. Az újoncnál a székesfehérvári születésű Laufer Gabriella a csapatkapitány. Vele beszélgettünk az A-csoportos csapat és a jó példa fontosságáról, illetve arról is, hogy mik lehetnek a DKKA erősségei a legmagasabb osztályban.

Milyen érzés székesfehérváriként egy székesfehérvári együttes csapatkapitányaként A-csoportos bemutatkozásra készülni?

Hihetetlenül jó! Nekem gyerekkori álmom volt, hogy Székesfehérváron NB1-es csapat legyen és a szülővárosomban kosárlabdázhassak a legmagasabb szinten. Korábban elsősorban azért váltottam csapatot és játszottam előbb Budapesten, majd Cegléden, mert a feljebb lépésre itthon nem volt lehetőség.

Hatalmas megtiszteltetés, hogy úgymond a család és a barátok előtt játszva csapatkapitány lehetek. Nem szeretnék túlzásba esni, de szerintem nagyon kevés embernek adatik meg, hogy a saját városát képviselheti ilyen formában.

Különösen nagy dolog számomra, hogy már a feljutásból is kivethettem a részem. Sőt, igazán ez a nagy dolog, hiszen nem olyan jellegű hazatérésről van szó, hogy más elvégezte a munkát és én az A-csoportba térek vissza. Ettől függetlenül még mindig nem tudatosult bennem, hogy mit értünk el és pár nap múlva ez valóban be is következik. Szerintem ez csak akkor fog tudatosulni, amikor vasárnap belépünk a csarnokba és elkezdődik a mérkőzés.

Érzel amiatt plusz felelősséget, hogy nem titkoltan amolyan példa vagy? Egyértelmű cél a DKKA számára, hogy idővel hazacsábítsa a székesfehérvári kötődésű játékosokat.

Igen, egyértelműen. Ez már akkor kimondott cél volt, amikor engem megkerestek és hazahívtak. Szerintem, ha így haladunk tovább, akkor ez az időszak valóban jó példa lehet. Ugyanakkor ez nem csak a felnőtt játékosoknak fontos, akik most máshol játszanak, hanem a fehérvári fiataloknak is. Látnak egy példát maguk előtt, hogy hova lehet eljutni.

És ezért nem kell más városba elutazni…

Így van és éppen ezt tapasztaltam meg a BEAC-nál. lrigylésre méltó volt átélni, ahogy a klubnál kosárlabdázó kisgyerekek jöttek az A-csoportos meccsre és végig szurkolták az egészet. Idővel azt várom, hogy nálunk is hasonló alakuljon ki. A májusi B-csoportos döntőn és felkészülési mérkőzésen belekóstolhattunk ebbe mi is.

Ilyenkor még jobban érzi azt az ember, hogy bizonyítania kell a pályán. Ha itthon játszom és ezt ki is emeljük, hogy fehérváriként teszem, akkor meg kell mutatni, hogy mit tudok. Lássák a gyerekek, hogy innen indulva és itt játszva meddig el lehet jutni. Ahogy te is mondtad, nem kell elmenni másik városba.

Utaltál rá, hogy játszottál a BEAC-nál és Cegléden az A-csoportban. Ezeket a tapasztalatokat valamennyire tudod most kamatoztatni?

Érezhető, hogy be tudom építeni a játékomba, bár a legtöbbet szerintem éppen a tavalyi B-csoportos év adta. Nagyon sok lehetőséget kaptam és egészen más szerepben bizonyíthattam. Ettől függetlenül a Szekszárd elleni első felkészülési mérkőzésen már éreztem, hogy visszacsöppentem az A-s közegbe, ritmusba, keménységbe.

Ezen felül cél, hogy amiket egykoron én tanultam meg, illetve lestem el az idősebb játékosoktól, azt most tőlem leshessék el a fiatalabbak. Akadémiai közegben különösen nagy felelősség, hogy pályán belül és azon kívül is jó példa legyen az idősebb játékos. Azt vallom, ha pályán kívül minden rendben van, akkor a pályán is.

A tavalyi b-csoportos évnek összességében mik voltak a legnagyobb tapasztalatai?

A csapat szempontjából a legfontosabb, hogy bármilyen nehéz is volt, végig ott álltunk egymás mellett és küzdöttünk a célunk elérése érdekében. Egyéni szempontból pedig az, amire az előzőekben is utaltam, hogy vezéregyéniséggé tudtam felfejlődni. Erre mindig is vágytam és nagyon remélem, hogy ezt tudom folytatni.

Ez a jó kémia visszajött a felkészülés kezdetén?

Ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Szerencsére nálunk nem az történt, hogy májusban véget ért a szezon és utána két-három hónapra szétszéledtünk. Közel vagyunk egymáshoz, a fél csapat volt vagy jelenleg is fehérvári kötődésű. Ezen felül edzésekre is nyílt lehetőségünk.

Családias közeg alakult ki, ami azért is fontos, hogy az új játékosok könnyebben be tudnak illeszkedni. Az edzőmeccseken érezhető volt az összhang. Az elsőn például játszottunk olyan ötössel, amely tavaly a B-csoportban is fent volt a pályán.

Ez azt is mutatja számomra, hogy nem robbant szét a keret a feljutással.

Ennek így van értelme, hogy azokkal folytatjuk, akik kiharcolták a feljutást. Fontos szempont volt, ha ezt kivívtuk, akkor maradjon együtt a csapat. Úgy lehet tovább építeni az elkezdett munkát, ha ugyanaz az edző ugyanazokkal a játékosokkal próbál feljebb és feljebb lépni. Ez az építkezés viheti előre a csapatunkat.

Miben kell a legtöbbet fejlődni az A-csoporthoz?

A gyorsaságban, az erőben és az agresszivitásban mindenképpen előre kell lépni. Tavaly is agresszív, harcos csapat voltunk, de ebben az élmezőnnyel is fel kell tudni venni a versenyt.

Amikor tavaly A-s játékosokkal felálló csapatokkal találkoztunk, velük fel tudtuk venni a versenyt, de ezt idén már egy DVTK, Győr, Szekszárd, Sopron szintű riválisokkal szemben is meg kell tenni. Az edzőmeccsek megmutatták, hogy még jobban kell küzdeni, harcolni. A rutint pedig, ahogy haladunk előre meccsről meccsre, idővel magunkra fogjuk szedni. Ettől nem félek.

Ettől függetlenül Euroligás vagy Európa Kupás csapatok ellen túl kell élni az első fellépéseket.

Én nem így állok hozzá, mert női kosárlabdában bármi lehet. Ha úgy megyünk ki a meccsre, hogy ezt nagyon akarjuk, mindenki harcol és odafigyelünk a védekezésre, ami mindennek az alapja, akkor bármi beeshet támadásban.

Nagyon fontos, hogy csak a saját feladatunkra koncentráljunk ilyen erősebb csapatok ellen. Főleg itt az elején, amíg fel nem vesszük a ritmust. Nem is a számszerű eredmény a lényeg, hanem az, hogy úgy jöjjünk le a pályáról: mindent megtettünk.

Mik lehetnek a DKKA erősségei?

A külső dobások, a védekezés és az, hogy egy csapatként játsszunk. Olyan a keretünk, amelyből többen előrébb tudnak lépni vezérré. Szerintem ez is lehet az egyik erősségünk, hogy minden meccsen ezt más és más teszi meg.

Az elveket már tavaly lefektettük. Arra raktuk a fókuszt, hogy a védekezés rendben legyen és abból tudjunk gyors támadásokat vezetni. Minél jobban gyorsítjuk a játékot, annál nagyobb esély van arra, hogy könnyebb kosarakat dobhatunk.

Nem szabad abba a hibába esni, hogy felállt védelem ellen Euroligás, Európa Kupás csapatokkal „verekszünk”, mert abból nem tudunk jól kijönni.

Milyen lesz az első A-s meccs az Alba Regia Sportcsarnokban?

Amikor bementem az első edzőmeccsre, akkor úgy léptem be, hogy 6-7 éve nem játszottam a csarnokban. Látom magam előtt, hogy akkor hol tartottam és meddig jutottam el… Hatalmas dolog belegondolni, hogy ott fogok játszani. Abban a csarnokban, ahol megismerkedtem a kosárlabdával.

Az Alba két bajnoki címét a helyszínen szurkoltam ki. Apukám több, mint 30 éve jár meccsekre. Mostantól majd a mi meccsünkre is jöhet. Ezek számunkra óriási dolgok.

Mit üzensz a szurkolóknak?

Lendítsük fel újra a székesfehérvári női kosárlabdát, mert nagyon nagy hagyományai vannak. Várjuk a szurkolókat, egy szerethető csapat formálódik!