Maximumot hozni minden porondon – interjú Török Ágival

Az NKA Universitas Pécs végzett az élen a bajnoki alapszakaszban idén. Török Ágival a pécsiek játékosával a válogatott edzőtáborában ültünk le egy hosszú beszélgetésre. Szóba kerültek a pécsi sikerek, a nemzetközi szereplés és természetesen a válogatott szerdán kezdődő Vb-selejtezője. Nagyinterjú.

Mi a titok az idei pécsi sikerek mögött?

Sok összetevős ez az alapszakasz-siker. Egy biztos, rengeteget számít az, hogy a brigád nagy része egyben maradt.

Miközben két játékos érkezésével minőségben tudtunk javulni, összességében nem eszközöltek nagy változtatásokat. Ennek köszönhetően magasabb szintről tudtuk kezdeni a munkát a szezon elején. Amit még kiemelnék, hogy az alapszakasz első meccsétől kezdve az utolsóig töretlenül hittünk az elvégzett munkában, a szakmai stáb és Zseljko Djokics vezetőedzőnk utasításaiban.

Érdekes bajnokság az idei, mert némileg le van szakadva a mezőny második fele. Ettől függetlenül mégis volt egy-egy rázósabb meccsünk, amikor nehezebb helyzetbe hozhattuk volna magunkat, ha nincs mögöttünk ez az elképesztő alázat és szorgalom, ami nemcsak az edzéseken, hanem a pályán is abszolút meglátszott.

Egyike voltál annak a három pécsi játékosnak, aki mind a 22 alapszakasz összecsapáson pályára lépett, így  a teljes szezon dinamikáját megélted eddig. Kívülről azt éreztem, bár hátráltattak titeket  – és nem is kevés – sérülések, betegségek, de maga a rendszer kompakt maradt végig. Van egy meghatározható identitása a pécsi csapatnak és ez külön értéket kölcsönöz ennek a menetelésnek.

Abszolút, és örülök, ha kívülről is így látszott, mert belülről nekem ez volt a megélésem. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy a pécsi az egy kis hadsereg, ami folyamatosan menetel előre, és akinek éppen elöl kellett lennie a frontvonalon, az mindig elvégezte a rá kiszabott munkát. Mindegy, hogy egy, kettő vagy három sérültünk volt, vagy éppen milyen felállásban kellett kimenni a pályára, mindenki tudta, mi a dolga, és nem illetődött meg a feladattól.

Sőt, azokban az időszakokban, amikor esetleg a sérülések vagy a hiányzók miatt kisebb rotációval kellett operáljunk, akiknek előre kellett lépni ezekben a periódusokban, ők kiválóan helyt álltak. Hosszú távon abszolút a játékosok fejlődését szolgálta.

Mik azok a játékelemek, vagy azok a kvalitások, amiben jelenleg egy picit jobbak vagytok a mezőnynél?

Igyekszünk ugyanazt az energiát hozni védekezésben és támadásban is meccseken belül. A legfontosabb szempont, hogy folyamatosan megmaradjon az energiaszint, és az ellenfél is érezze az állandó nyomást. Hál’ Istennek tényleg mély a keretünk, lényegében tizenkét játékos bevethető, készen áll a feladatra, és fent tudjuk tartani ezt a színvonalat.

Nyilván ebbe csúszhatnak hibák, és vannak is hibák, mert ez a sport, de nagyon sok olyan meccsünk volt, amikor egy ki-ki mérkőzésen a negyedik negyedben sikerült felülkerekedni, vagy megfordítani az eredmény állását. Ez szerintem elég beszédes.

Az elvégzett munkát dicséri az eddigi eredménysorunk, de az egész csapat tudja, hogy ez még „csak” egy alapszakasz-elsőség, és a munka nagy része hátravan.

A statisztikai rangsorokat böngészve az látható, hogy pécsi játékosok nincsenek a top3-ban a kiemelt mutatókban. Jól olvasom a számokat, ha azt mondom: nincs egy vagy két olyan ember, aki leural mindent nálatok?

Jól olvasod. Nyilván több olyan csapat van a magyar bajnokságban, melyek rendelkeznek nagyon domináns játékosokkal, akik sokat vállalnak, sok rádobásuk van, és ezért kiemelkedő számokat hoznak. Ránk az ellentéte a jellemző.

Nem mondom, hogy az egyik csapatépítési módszer jobb a másiknál, én azt látom, hogy nálunk az működik, hogy meg vannak osztva a terhek. A sikerinknek az is az egyik titka lehet, hogy sok feladat van delegálva sokfelé. Egy meccs és egy győzelem több mindenből tevődik össze, mint abból, hogy az egyének sok pontot dobjanak, vagy sok lepattanót szedjenek, hanem apró részfeladatok ellátásából, azok helyes kivitelezéséből.

A statisztikai lapokon a számokat pozitívként fogom fel. Ez azt jelenti, hogy nekünk több olyan emberünk van, aki előre tud lépni egy-egy nap, amikor éppen szükséges.

A Pécsnek fontos célja az is, hogy közösséget formáljon a csapat köré. A mai világban nagyon nehéz feladat ezen a téren előrébb lépni. Hogy látod, megmozdult valami Pécsett?

Én most azt gondolom, hogy igen. Kellett bő másfél év, amíg a bővebb pécsi közönség rátalált a női kosárlabdacsapatra, de idén tényleg meccsről meccsre egyre többen vannak kint. Csütörtöki napon játszottunk a Sopron ellen, atipikusnak mondható időpontban és nagyon szép számmal voltak jelen a Lauberben. Biztató tendenciák láthatóak a jövőre nézve, viszont még nem elég arra, hogy elégedettek legyünk.

A pályán mindent beleadunk, és kitesszük a szívünket-lelkünket, hogy szerethető csapatnak szurkoljon a pécsi közönség. Szépen lassan ez megtérül, nagyon bízom benne, hogy amikor a legeslegfontosabb lesz, akkor már a régi időket idézheti a lelátói hangulat.

Korábban egy félmondattal utaltál rá, hogy még „csak” alapszakasz-győzelemről van szó. Kell egy picit a fejeket helyre tenni, hogy ez ne tegyen túl elbizakodottá titeket?

Fontos plusz, amit a csapat kiharcolt magának, hogy a hazai pálya előnye nálunk lesz végig. Ettől függetlenül figyelnünk kell majd a meccseken, és továbbra is lépésről lépésre fókuszálni, és folytatni azt, ami az alapszakasz elsőséghez vezetett minket.

Jó ébresztő volt a csapatnak, hogy nem 22-0-val zártuk az alapszakaszt, hanem 21-1-gyel. Miskolcon szenvedtünk el egy vereséget, aminek – utólag visszatekintve – a pozitív oldalát kell nézni: ébresztő arra, hogy mi sem vagyunk legyőzhetetlenek, nekünk is lehet rossz napunk. Még mindig jobb, hogy az alapszakasz során ért minket ez a felismerés, és nem élesben a rájátszásban, amikor már nagyon kevés idő és lehetőség van a hibázásra, illetve azok kijavítására.

A válogatott edzőtáborában beszélgetünk, szerdától nagy feladat vár a nemzeti csapatra. Én csak ennyivel indítanám és többit rád bízom. Milyen érzések kavarognak benned?

Nagyon nagy feladat előtt állunk valóban, mindenki óvatosan fogalmaz a várakozásokat illetően, ami teljesen érthető, hiszen erős válogatottakkal fogjuk összemérni magunkat ezen a tornán.

Speciális torna lesz, öt nemzetközi meccset kell lejátszani hét nap alatt. Ez olyan extrém terhelés, ami a legfelkészültebbeknek is óriási feladat. Ugyanakkor egyáltalán nincsen félnivalónk. Oda kell menni, meccsről meccsre a maximumot beleadni, anélkül, hogy bármiféle hiányérzetünk legyen a lefújás után. Mivel sűrű a menetrend, így el tudom képzelni, hogy lesznek meglepetések, ami miatt minden eredmény számít.

Megvan ebben a válogatottban az a plusz, amire szükség lehet a sikerhez. Az elmúlt években nem voltunk szerencsések a kvalifikációs sorozatokkal kapcsolatban. Végre itt az idő, hogy a szerencse is mellénk álljon és kvalifikáljunk a világbajnokságra. Ott a helyünk.

Egyetértek, de nem lehet megkerülni a kérdést, hogy egy olyan szezonban érkezik a vb-selejtező, amiben a klubcsapatainknak nemzetközi porondon nem jött ki a lépés.

Ez jogos felvetés, hál’ Istennek azért több játékosunk sokáig eljutott a nemzetközi versenysorozatokban. Legyen szó Juhász Dorkáról vagy Kiss Virágról, így ők tudják hozni a nemzetközi szinten megszerzett ritmust. Elvitathatatlan, hogy alakulhatott volna jobban a nemzetközi szereplés, de így is bőven van tapasztalata a játékosoknak. Akár egyénileg, akár ennek a válogatottnak csapatszinten.

Arról nem beszélve, hogy olyan játékstílusok várnak ránk a tornán – például Japán –, amire egyik európai sorozat sem készít fel. Tehát ilyen szempontból az edzéseken elvégzett munka feladata modellezni azt, amivel ott találkozhatunk. Igyekszünk kihozni a maximumot, a társaság készen áll erre az erőpróbára.