:
:
Az Aluinvent DVTK a hivatalos honlapján Medgyessy Dórával készített visszatekintõ összeállítást a 2018/2019-es évadra.
Fotó: DVTK.eu
Forrás: Aluinvent DVTK hivatalos honlap
A négy év után újra bajnoki ezüstérmes Aluinvent DVTK irányítóját, az egyénileg is nagyszerû szezont produkáló Medgyessy Dórát kértük meg arra, hogy tekintsen vissza a mögöttünk hagyott 2108/2019-es idényre, valamint arra is kíváncsiak voltunk, mivel tölti a következõ heteket.
– Sportszakmai igazgatónk, Völgyi Péter extrának titulálta a közelmúltban véget ért szezont. Egyetértesz vele?
– Valóban eltelt azóta néhány hét és leülepedtek bennem az események. Nagyon örülök, hogy így sikerült, én abszolút pozitívan gondolok vissza a szezonra. Kimaxoltuk belõle, amit lehetett, nem maradt bennünk semmilyen hiányérzet. Mindenképpen elégedett vagyok az elért eredményekkel, ez volt a realitás. A Sopron nagyon erõs volt, õket nem lehetett megszorítani sem.
– Sok szép gyõzelmet arattatok. Mikor érezted azt, hogy ebbõl valami szép eredmény is kisülhet?
– Talán a legelsõ itthoni Szekszárd elleni gyõzelmünk után éreztem azt elõször, hogy ebben a szezonban lehet keresnivalónk, hiszen a KSC évek óta nagyon kellemetlen ellenfél és nem véletlenül jutottak az elmúlt két évben a bajnoki döntõbe. Én az ellenük elért siker után éreztem azt a csapaton, hogy sok mindent elérhetünk. Felejthetetlen élményt jelentett az Európa Kupában mindkét Galatasaray elleni mérkõzés. Egy kicsit sajnálom is ezt a párharcot, mert nagyon közel voltunk a továbbjutás kiharcolásához, ami egészen apró dolgokon múlott végül. Óriási élményt jelentett mind a törökországi, mind pedig a hazai találkozó atmoszférája, és az ezeken a mérkõzéseken szerzett tapasztalatokat késõbb kamatoztatni tudtunk a magyar bajnokságban is. Ezen kívül mindenképp megemlíteném a Gyõr elleni bajnoki elõdöntõt, ez jelentette ennek a szezonnak a csúcspontját. A hazai telt házas mérkõzéseken jó teljesítménnyel tudtunk gyõzni. De õszintén mondhatom, minden saját közönségünk elõtt lejátszott meccshez kellemes emlékek fûznek, játékosként nem is kívánhatnék ennél jobb közeget a kosárlabdázáshoz.
– Bár a kosárlabda csapatjáték, de egyénileg is nagyszerû szezont zártál, és ezt Cziczás László vezetõedzõ is több fórumon hangoztatta. Ugyanakkor mégis úgy tûnt, a dörgedelmeibõl neked jutott a legtöbb.
– Nem egyszerû a mi kapcsolatunk Lacival, de nyilván azért is tudunk évek óta együtt dolgozni, mert mindketten megfelelõen tudjuk ezt kezelni. Persze, sokszor rosszul esik a kritikája, de tisztában vagyok vele, õ mindig csak azért teszi ezt, hogy jobb legyen a csapatnak. Tudjuk, mindig azt a lovat ütik, amelyik húz, és addig jó, amíg foglalkoznak az emberrel. Én így nõttem fel, próbálom ezt a helyén kezelni. Ha én egy adott meccsen ritmust váltok és Laci ezzel fel tud tüzelni, az átragad a többiekre is. Emellett baráti a kapcsolatunk, meg is szoktuk ezt is beszélni, de remélem, a következõ szezonban már enyhébb lesz velem.
– Sok játékostársad megkezdte a pihenõjét, te azonban a 3×3-as bajnokságban szerepelsz. Légy kedves, beszélj nekünk kicsit errõl a sportágról!
– A nyár nekem mindig a 3×3-ról szól, pár éve választás elé állítottak és én emellett döntöttem, hiszen olimpiai sportág lett, és nem titkolt célom az, hogy jövõre játszhassak a tokiói olimpián, amire minden esélyünk meg is van. Ehhez azért még nagyon sokat kell tenni. Ez egy új sportág, én hat éve kezdtem el játszani, az elsõk között Magyarországon, de egyre jobban fejlõdik, és egyre erõsebb a mezõnye. A hetekben zajló magyar bajnokságban megszerzett pontok azért nagyon fontosak, mert a világbajnoki ranglisták ezek alapján dõlnek el. A világranglista elsõ három helyezettje automatikusan olimpiai résztvevõnek számít. E pozíciók egyikét megcsípni elég kevés esélyünk van, ugyanis Kína és Mongólia csapata olyan tempóban gyûjti a pontokat, hogy utolérhetetlenek lesznek. De szerencsére van még másik két opciónk is, hogy elérjük célunkat. Úgy érzem, fekszik nekem ez a sportág, és legyen bármenyire fárasztó is a bajnokság, örömöt és felüdülést jelent számomra a 3×3. Nem kis motivációt jelent, hogy augusztusban a szülõvárosomban, Debrecenben rendezik az Európa-bajnokságot, ezt az élményt semmiképp sem szeretném elvenni magamtól.
– A szezonzáró Újpest elleni mérkõzésen feltûntél a Diósgyõri Stadionban is. Milyen érzés volt a kapu mögött szurkolni a labdarúgók bennmaradásáért?
– Aznap Budapesten vettem részt egy 3×3-as felkészülési tornán, ezért nagyon izgultam, hogy hazaérjek a futballisták mérkõzésére. Elõzetesen hallottam, hogy telt házas meccs lesz, kár lett volna kihagyni. Tudni kell, hogy édesapám miskolci születésû, tehát az én diósgyõri igazolásom többet jelentett egy átlagos klubváltásnál. Kötõdöm ehhez a klubhoz, és szerintem látszott a pályán is, hogy nemcsak magunkért, hanem a városért és a szurkolókért is küzdöttünk. Mindenképpen részese akartam hát lenni a futballmeccs kínálta élménynek. A párom és társasága rendszeresen szurkol a stadionban, és ha idõm engedi, én is velük tartok. Szerintem természetes, hogy ha egy klubhoz tartozunk, drukkolunk egymásnak, és örülünk egymás sikereinek, sportágtól függetlenül.
– A szurkolók szeretetét ti is kivívtátok, ugyanakkor a következõ szezon is érdekesnek és izgalmasnak ígérkezik.
– Igen, remélem, hogy õsztõl újra magunk mögött tudhatjuk majd mi is a drukkereinket, mert szükség lesz rájuk. Jelen állás szerint az Euroligában selejtezõt kell játszanunk, ami elsõre még lehet, hogy nagy falat lesz számunkra. Ettõl függetlenül mindent el fogunk követni azért, hogy kivívjuk a csoportkörben való szereplés jogát.
Forrás: Aluinvent DVTK hivatalos honlap
