MEFOB visszatekintés Bernivel és Terkával, a TFSE játékosaival

Május elején véget ért az egyetemi bajnokság, aminek a négyes döntőjében a TFSE csapata a harmadik helyen zárt. A szezon végeztével Dúl Terkával és Vigh Bernadettel ültünk le beszélgetni.

Nehéz helyzetben voltatok a MEFOB döntő előtt, hiszen pár nappal az elődöntőt megelőzően még mérkőzést játszott a Piros- és a Zöld-csoportos NBI/B-s csapatotok is. Mennyire volt nehéz ilyen rövid idő alatt felkészülni a Győr elleni elődöntőre, ahol 16 pontról is felálltatok, azonban a siker elmaradt?

Vigh Bernadett: Ez kettős dolog, mivel egy részről szerencsés volt, hogy meccsből érkeztünk, nem estünk ki a ritmusból és nem csak edzettünk két-három hétig. Más részről viszont szerencsétlen helyzet volt, hiszen kellett volna még idő arra, hogy összeérjünk. Edzéseken is inkább a taktikai dolgokra fókuszáltunk, hiszen a meccsek miatt nem volt szükség külön erőnléti felkészültségre. A rendelkezésre álló időt kimaxoltuk, azonban még egy hét felkészülés jól jött volna.
A sorsolás sem nekünk kedvezett, hogy pont a Győrrel kezdtünk, mert lélektanilag jobb lett volna, ha olyan csapattal játszunk először, akivel már találkoztunk a szezon során. Tudtuk, ha címet szeretnénk védeni, akkor mindenkit le kell győznünk, egy életünk, egy halálunk. Sajnos rosszul kezdtük az elődöntőt, a félidőben azonban realizáltuk, hogy egy évet kell várni arra, hogy ismét ebben a pozícióban legyünk, illetve valaki az utolsó meccseit játssza MEFOB-on, így változtatnunk kellett. A zóna védekezés megzavarta a Győrt, sikerült visszajönnünk a meccsbe és el kezdtük érezni a hazai pálya előnyét és a nagy energiát a kispadról. Sok szurkoló is kilátogatott, ami nagy löketet adott nekünk arra, hogy azt gondoljuk, ez a mérkőzés megnyerhető. A jó játékos azonban a 40. percben is jó játékos amikor kéz fölül dob be egy triplát, de azt gondolom, hogy nem csak ezen múlott csak a vereségünk. Nehéz volt megemészteni ezt a meccset, mivel tudtuk, hogy mindent meg kell tenni ahhoz, hogy másnap érmet szerezzünk.

Dúl Terka: Igyekeztünk gyorsan csapatszinten összerázódni, az Óbudai Kaszásokkal is játszottunk felkészülési meccset, ezúton is köszönjük a segítségüket. Már év közben is vegyes kerettel mentünk a meccsekre, ami szintén megnehezítette a dolgunkat, jól jött volna még pár edzés a MEFOB négyesdöntő előtt.

A Győr ellen próbáltam a csapat vezére lenni, hiszen az első félidőben nem dobtunk jól, nem tudtuk felvenni a meccs ritmusát. Tudtuk, hogy a győriek nagyon készültek a játékunkból, nem is találtuk a megoldást támadásban az ő védekezésük ellen. Több olyan játékosunk is volt, akik sérülés vagy egyéb más okok miatt nem tudtak játszani, így az első félidő játékán meglátszott az ő hiányuk. Szerencsére realizáltuk, hogy nem hagyhatjuk, hogy a Győr ilyen könnyen bejusson a döntőbe, így a félidőben változtattunk és a védekezésből tudtunk táplálkozni. Elkapták a többiek is a fonalat, így vissza tudtunk jönni. Sajnos a végén hibáztam egy büntetőt, azonban ebből tanul az ember, ilyen a sport. Örültünk volna, ha a Győrrel egy ilyen parázs hangulatú döntőt tudunk játszani, azonban a sorsolás közbeszólt.

Említettétek a hazai pályát, mennyire élveztétek a hazai rendezésű MEFOB négyes döntőt?

V.B.: Nekem személyes szerint tetszett a hazai rendezésű döntő, hiszen így a család és a közeli barátok is ki tudtak jönni a meccsekre. Szerencsére tényleg sokan kint voltak a találkozókon, így jó hangulatban tudtunk játszani. Olyan szempontból volt szerencsétlen helyzet, hogy rajtunk kívül mindenki együtt volt egy hotelben a saját csapatával, míg mi otthonról mentünk a mérkőzésekre, így nem volt meg az a csapatépítő érzése ennek a pár napnak.

D.T.: Az első osztályú játékosok egész évben itt edzettek és játszottak, így nekünk már ismerős volt a terep, míg a többieknek meg kellett szokniuk a furcsa vonalazást és a nagy tereket a palánkok mögött. Volt lehetőségünk egy hetet előtte ott edzeni, így kiélveztük a hazai pálya előnyeit.

Mennyire volt csalódás számotokra az, hogy végül nem jutottatok be a döntőbe? A Kováts Gabi is említette, hogy a mezőny erőssége miatt nincs elvárás, ezt ti is így éreztétek?

V.B.: Elvárás mindig van, csak nem volt kimondva. Nyilván, aki egy ilyen döntőn részt vesz, annak maga felé is van egy elvárás, hogy a legjobb helyezést érje el. Én azért csalódott voltam aznap este, de tudtam, hogy gyorsan túl kell tennem magam a vereségen. Jobb lett volna döntőben játszani, hiszen akkor biztos éremmel zárod a négyes döntőt. Az is pozitív, hogy a harmadik helyet győzelemmel szerzed meg, míg az ezüstérmet vereséggel. Nem tudom hogyan éreztem volna magam, ha a döntőben kapunk ki egy ponttal. Ebből a szempontból tudtuk örülni másnap a bronznak.

D.T.: Mindenki csalódott volt az elődöntő után, mivel éreztük, hogy meglehet a Győr elleni győzelem. Győrben nekünk sikerült nyerni az ő pályájukon, most pedig a győrieknek sikerült felérni a csúcsra a mi hazai pályánkon. Én személy szerint már háromszor voltam MEFOB döntőn, van már egy bronzom, ezüstöm és aranyom is, teljes a kollekció.

A bronzmeccsen 67-41-re nyertetek a Semmelweis Egyetem ellen, simán alakult a mérkőzés.

V.B.: Érződött, hogy ott mindenki felszabadultan tudott játszani. Fáradtak voltunk, a reggeli 9 órás kezdés miatt nem volt sok időnk a regenerációra. Már az elejétől kezdve éreztük, hogy ez örömjáték és hogy mindenki kapott lehetőséget arra, hogy részese legyen a bronzérem megszerzésében.

D.T.: Nem volt kellemes felkelni olyan korán és elkezdeni mozogni. Mindenkinek fel kellett ébrednie a meccs elején, senkinek nem esett jól ez a reggeli meccs. Próbáltunk már az első félidőben nagyobb előnyt kiépíteni, hogy azok is játszhassanak, akik az elődöntőben nem léptek pályára. Szerencsére sikerült magabiztosan sikert aratnunk és el tudtunk búcsúzni azoktól, akik jövőre már nem fognak szerepelni az egyetemi bajnokságban.

Mind a ketten bekerültetek az All-Star csapatba, amihez gratulálok! Mennyire volt ez vigasztaló a bronzérem után ez az egyéni díj és mennyire volt pozitív visszacsatolás a saját egyéni teljesítményetekről?

V.B.: Sokkal jobban örültem volna, ha a csapat aranyérmet nyer és én nem kerülök be az All-Starba, mert én inkább a csapatért játszok. A bronzérem és egyéni díj kombinációt elcserélném a MEFOB győzelemért, de ettől függetlenül pozitív visszacsatolás. Jó érzés, hogy a munkánknak van gyümölcse, amit egy ilyen díjjal elismernek.

D.T.: Ugyanezt gondolom én is! Ha egy aranyéremmel zárjuk a négyes döntőt, akkor nem azzal foglalkoztam volna, hogy bekerülök az All-Star ötösbe vagy nem. Természetesen ilyenkor nagyon jó érzés egy ilyen díjat kapni, hiszen ezért dolgozunk minden nap, hogy lássuk az eredményét.

Összességében kijelenthető, hogy csalódottak voltatok a MEFOB döntőt követően?

V.B.: Én azért nem mondanám csalódásnak, mert a Győr ellen is olyan hangulatban játszottunk, illetve olyan pontkülönbségről jöttünk vissza, hogy már az egy élmény volt. Akkor lettem volna csalódott, ha 20 ponttal kapunk ki, de így, nem hagytunk semmit a pályán. Emiatt tudunk örülni a bronzéremnek, akkor aznap ennyi volt bennünk. Tanulópénzként fogom fel a Győr elleni történteket, muszáj a jó aspektusokat is megragadni, hiszen voltak kiváló szakaszai a meccsnek.

D.T.: Ennek így kellett lennie. Én is akkor lennék csalódott, ha az elődöntőben a második félidőben úgy jöttünk volna ki az öltözőből, hogy feladjuk. Ez nem így történt, visszakapaszkodtunk a meccsbe és még a vezetést is átvettük, szívvel játszottunk. Azt gondolom, hogy mindenki beletett mindent ebbe a bronzérembe, az egész szezonba.