Hirdetés
Magyarország

Meg kell lépni a szinteket – interjú Baa Dominikával



:

:

Fotó: TFSE-MTK

Hirdetés

A bajnokságban a legjobb U20-as teljesítmények közé tartozik Baa Dominikáé. A nagykanizsai tehetség idén debütált a TFSE-MTK színeiben az élvonalban. Eddig 12 bajnoki találkozó után 16.4 perc, 4.9 pont és 2.5 lepattanó az átlaga. Az első hónapok tapasztalatairól beszélgettünk fiatal a játékossal.

Induljunk távolabbról. Miért döntöttél úgy, hogy a középiskolai tanulmányaid kellős közepén elhagyod Nagykanizsát?

Mindenképpen egy magasabb szintre szerettem volna lépni. Ezt egy ideális pillanatnak láttam, mivel 11. osztályos vagyok, így könnyebb volt a váltás, mint az érettségi évében. Budapesten megtaláltuk azt az gimnáziumot, ami támogatja a sportot, így az edzéseken is részt tudok venni.

Miért a főváros és a TFSE lett a befutó, nem például egy az eredményeket tekintve erősebb vidéki bázis?

Minden összeállt itt. Az ajánlat is kedvező volt és én azt vallom, hogy meg kell lépni a szinteket. Úgy voltam vele, hogy először nem egy Sopron-szintű élcsapathoz kell menni, hanem egy középen álló, de mégis jó csapathoz. Bele kell először szokni a közegbe és utána lehet előrébb lépi.

34.8 perc, 28.3 pont, 4 lepattanó és 4.4 gólpassz – az utolsó nagykanizsai Piros csoportos átlagaid ezek. Mi játszódott le benned és hogy viszonyultál ahhoz, hogy ennyire kiemelkedtél?

Nyilván nem lehetett elszállni. Én mindig a maximumra törekedtem. Edzőim rengeteget segítettek, hogy eddig eljuthattam. Egy idő után, amikor láttam, hogy minden meccsen 30 pont körül dobtam, éreztem, hogy jól jönne a váltás. Elsősorban annak érdekében, hogy össze tudjam mérni jobbakkal magamat. Azáltal pedig, hogy ők jobbak nálam, felzárkózzak hozzájuk, majd tovább fejlődjek.

Fotó: TFSE-MTK

A sportolók esetében gyakran megfeledkezünk arról, hogy a számok mögött ember is van. Óriási váltás egyedül felköltözni Budapestre. Mennyire tartottál ettől?

A legnagyobb kihívás az volt, hogy a családomtól távol leszek. Ezt úgy érzem, hogy sikerül leküzdeni. A tanulástól is tartottam, mert itt több edzés van és azt nem könnyű összeegyeztetni a többi kötelezettséggel. Ahogy viszont ezt az előbb mondtam, ebben az iskolám maximálisan támogat.

Összességében azt gondoltam előzetesen, hogy nagyon nagy váltás lesz és sokkal rosszabbul fogom viselni ezt az egészet. Amikor belecsöppentem, akkor sokkal gyorsabban megszoktam, mint amire számítottam. A csapat is nagyon befogadó. Egy családias közegbe érkeztem és az is sokat segít.

Hol tanulsz Budapesten?

Én a Testnevelési Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanulója vagyok. Egyéni tanrendet kaptam, így tudok megoldani mindent. Szerencsére eddig a tanulás is jól megy.

Nehezebb időszakokban van, akivel megoszthatod a napi problémákat?

Ebben is sokat segít a csapat. Vannak, akikkel szorosabb viszony alakult és velük meg tudok beszélni ilyen dolgokat. Az edzőim is rengeteget segítenek. A szüleim is többször feljönnek és minden nap beszélünk. Mindig van valaki, akivel tudok beszélni, ha ilyen dolgok felmerülnek.

Fotó: TFSE-MTK

Említetted, hogy a TF gyakorló gimnáziumába jársz. Ez azt jelenti, hogy utána a Testnevelési Egyetemen tanulnál tovább?

Igen, de azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy milyen szakra szeretnék menni. Itt azért még több a kérdőjel.

Térjünk át a kosárlabdára. Milyen volt az első edzés? Mely területeken éreztél nagy váltást a korábbiakhoz képest?

Megmondom őszintén, az első edzés előtt nagyon izgultam. Ahogy telik az idő, azóta ez az izgalom már múlóban van. Fizikálisan erősebb ez a szint, amit rögtön elsőre megtapasztaltam. Talán a legfontosabb annak az elfogadása volt, hogy az az egy-két dolog, amiről azt hittem a Piros csoportos teljesítményem alapján, hogy tudom és megy, az lehet, hogy mégsem. Kijött, hogy sok plusz munkát kell beletenni. Ezen felül a védekezésben éreztem elmaradást a többiekhez képest, de ebben már látom a fejlődést. Egyébként nem csak védekezésben, hanem mindenben próbálok fejlődni.

Részt veszel egyéni képzéseken is?

Igen. Ez úgy néz ki, hogy vannak olyan edzések, amikor külön foglalkoznak a mezőnyökkel vagy a centerekkel. Én mezőny vagyok és ilyenkor dobni szoktunk vagy például a labdakezelést nézzük, hogy az jobb legyen. Ugyanúgy a védekezés-támadás területén több dologgal foglalkozunk.

Megakadt azon a figyelmen, hogy többször is a védekezést emelted ki első helyen. Ennek mi az oka? Más feladataid voltak korábban?

A Piros csoportban én leginkább támadásban vettem ki a részem, az is volt a feladatom. Védekezésben egyedül a labdaszerzéseimet mondanám jónak. Ott a munka többi részét a csapat más tagjai végezték. Általánosságban is azt tudom mondani, hogy Nagykanizsán inkább támadó-csapat voltunk.

Erős felkészülési programot teljesítettek szeptemberben, három nemzet bajnokával is vívtatok edzőmérkőzést. Oldódott ezeken egy kicsit az izgalom?

Nem igazán, sőt még az első bajnoki mérkőzésen is nagyon izgultam. Szerencsére most már nem. Azt tudom mondani, hogy egyre magabiztosabb vagyok a pályán is. Kellett néhány mérkőzés, hogy ez az izgalom elmúljon és elhiggyem, hogy képes vagyok rá, meg tudom csinálni és nem kell félni a hibázás lehetőségétől.

Fotó: TFSE-MTK

Sok szó esett arról, hogy nagyon nehéz volt a sorsolásotok az elején. Szempontodból nagy hátrányként élted meg, hogy nem jött szeptember végén, október elején egy amolyan felhozó meccs verhető csapat ellen?

Fiatal az egész csapat és beledobtak minket a mélyvízbe, de én úgy gondolom, hogy meg tudtok oldani. Nyilván jó lett volna ott az elején rögtön egy hasonló tudású ellenféllel játszani, de szerintem a Sopront leszámítva mindenkivel jó meccset tudtunk vívni. Sőt, a DVTK-t még foghatónak is éreztem, de ez sajnos most így alakult.

Gondolom nem kockáztatok azzal sokat, ha azt mondom: 2021. szeptember 26., vasárnap délután egy örök emlék marad?

Igen, az A-csoportos bemutatkozásom és úgy, hogy rögtön pontot is sikerült dobnom az első meccsen a PEAC ellen. Emlékezetes marad, az biztos.

Mi az, ami elsőre szembetűnő vagy nagyon más volt az élvonalban számodra?

Furcsa volt szurkolók előtt jó hangulatban játszani. A Piros csoportra ez sem jellemző. Éreztem a játékosokon, hogy ők már régebb óta játszanak az A-csoportban és erősebbek. Úgy álltam ahhoz az első meccshez, hogy megpróbáltam felvenni a versenyt és ahol csak tudom, igyekeztem a csapatot segíteni.

Az U20-as játékosok kötelező szerepeltetésére vonatkozó szabály mekkora biztonságot ad neked? Kívülről azt gondolom, hogy gyakorlatilag ez biztosítja, ha az ember valami óriási butaságot nem csinál a pályán vagy pályán kívül, akkor a percek adottak.

Én úgy vagyok ezzel, hogy nyilván jó, ha van egy ilyen szabály, de nem amiatt szeretnék pályára kerülni, mert a szabályok elvárják. Elsősorban azért, mert az edzőim megbíznak bennem és meg tudom csinálni, amit kérnek. Ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni.

Fotó: TFSE-MTK

A válogatott szünet utáni mérkőzésekkel szépen helyrebillent a szezonotok.

Igen, ott ki is tűztünk magunk elé egy ötmeccses sorozatot, amiből végül négy győzelem sikerült. Úgy voltunk vele, hogy azokkal az ellenfelekkel egy szinten vagyunk és mindenképpen hozni kell ellenük a meccseket. Szerettünk volna bekerülni a Magyar Kupába, ami végül sikerült is. Keményen dolgoztunk és meglett az eredménye. Annak ellenére, hogy az ötödikre kicsit elfáradtuk, ezekkel a győzelmekkel nem zártuk rosszul az évet. Elértük a céljaikat.

Ezzel szerettem volna egy kicsit átvezetni a beszélgetést a Vasas meccsre. Tudom, hogy a sportolók nem szeretnek a saját kiemelkedő teljesítményükről nyilatkozni, de mégis nagyon fontos pillanatokban szerzett 14 ponttal segítetted győzelemhez a TFSE-t. Mi maradt meg arról az estéről? Mi a legnagyobb tanulsága számodra?

Valóban, egy kicsit kiemelhetőbb arról a meccsről a teljesítményen. Kemény mérkőzésre készültünk és jól sikerült a kezdés. Az elején el tudtunk menni, de a Vasas felzárkózott. Erre számítottunk, mert egy fiatal jó csapatuk van, amelyik soha nem adja fel.

Akkor úgy voltam vele, hogy akármi történik, nekem is ki kell venni a részem. Én is meg tudom csinálni, nem szabad félni a hibázástól – ezt próbáltam tudatosítani magamban. Az első kosaraim ültek és az megadta a lendületet.

Talán az egész élvonalbeli szereplésnek ez a kulcsa?

Én úgy érzem, hogy igen. Ha meghúzom magam a pályán, azzal nem jutok előre. Magabiztosnak kell lenni és menni előre.

Az ünnepek előtt volt egy pécsi mérkőzésetek, ahol nagyobb különbség alakult ki. Két légiós nélkül kicsit elfogyott a csapat.

Lehet így fogalmazni, de egész sokáig meccsben voltunk és azt is el kell mondani, hogy a pécsieknek is voltak hiányzóik. Nem tudom, hogy miért lett végül ekkora a különbség. Kiss Virágot nem tudtuk védeni, a lepattanókban nagyon lemaradtunk. Ez volt a döntő. Most a két ünnep között jön a Cegléd és őket kell megverni, mert közvetlen ellenfelek.

Fotó: TFSE-MTK

Sikerült pihenni az elmúlt napokban?

Egy kis feltöltődésre mindenképpen jutott idő, de kaptunk edzésprogramot az erőnléti edzőnktől és 26-án este már edzünk. Készülünk a Cegléd ellen.

A szezon második felében mely területeken szeretnél fejlődni?

Ugyanazt tudom mondani, mint korábban. Most, hogy elindultam ezen a magabiztosabb játékon, azt mindenképpen szeretném folytatni. A védekezésből is hatékonyabban kivenném a részemet, de általánosságban mindenben szeretnék előre lépni. Az eddigi teljesítményemnél csak jobbat szeretnék nyújtani. Most már ismerem a csapatokat, a közeget. Innen a cél, hogy jobb legyek.

Szerepelsz a Piros-csoportos MTK-TFSE U23-as együttesben és az egyetemi bajnokságban is. Ezek nálad hol helyezkednek el?

A Piros csoportos meccsek sokat segítenek, mivel ott Patai Benjamin az edzőnk, aki az A-csoportban másodedző. Vele tudunk gyakorolni olyan dolgokat, amik nem mennek. Ráadásul jól állunk a bajnokságban. Most harmadikak vagyunk és szeretnénk ott maradni az élmezőnyben. A Hepp Kupában is a továbbjutás a célunk. A MEFOB esetében a cél az újabb aranyérem.

Zárásul, egy kicsit tekintsünk előbbre a következő két-három évre. Milyen célokat tűztél ki magad elé?

Szeretnék az NB1-nek meghatározó játékosa lenni és a válogatottak keretében rendszeresen kiharcolni a helyemet.

Fotó: TFSE-MTK

Hirdetés